Zavaros időszak volt ez Magyarországon. A magyar emberek rengeteget szenvedtek a második világháború során, sokan a labdarúgás erejét ragadták meg, hogy elkerüljék a nyomort és a szegénységet, amely ebben a korszakban uralkodott. Sebes Gusztáv volt az edzője ennek az erős válogatottnak. A válogatottnak, amely talán több is volt annál, mert a kapitány úgy tekintett a futballra, mint egyetlen lehetőségére. A szocializmus követőjeként Sebes szerette volna átültetni ezeket a politikai eszméket a magyar válogatottba. Filozófiája az élet minden területét ugyanaz volt: önfeláldozás a közös haszon reményében.
Az Aranycsapat, vagyis a Mágikus Magyarok soraiban olyan labdarúgók szerepeltek, mint Puskás, Kocsis, Czibor, Bozsik vagy Hidegkuti. Gondosan kiválasztott játékosok közössége volt. Az Aranycsapat játékfelfogásával, sikereivel és kiemelkedő képességű futballistáinak révén örökre beírta magát és Magyarországot a (futball) történelemkönyvekbe, méghozzá az adott korszak legjobb válogatottjaként.
A válogatott játékfelfogását az akkoriban újdonságnak számító egységes támadófutball jellemezte. Maga Puskás úgy fogalmazott: "amikor támadtunk, mindenki támadott, amikor védekeztünk, mindenki védekezett". Taktikájukkal megdöbbentették ellenfeleiket. Sebes egy új, 4-2-4-es felállást szorgalmazott, az egyik támadó visszavonásával megteremtve a csatárok mögötti ék szerepkörét, mellyel az ellenfél labdakihozatalát is gátolta, lassította. Mindez kirajzolódott azon a mérkőzésen is, amely a futballtörténelem része lett.
Ez a válogatott egy olyan döntővel kapcsolatban lesz emlékezetes, melyet 1954-ben elveszített. Magyarország bejutott az 1954-es svájci világbajnokság fináléjába, ahol az NSZK válogatottjával mérhette össze tudását. A mérkőzés toronymagas esélyesének a korábbi évek látványos sikereinek, és a keretben lévő játékosok képességeinek köszönhetően a magyar csapat számított. Azonban, annak ellenére, hogy Magyarország Puskás és Czibor góljaival előnybe került, az NSZK fordítani tudott Morlock találata és Helmut Rahn duplája folytán. Így született meg a berni csoda. Ez a győzelem morális erősítést jelentett a német társadalomnak a második világháború pusztító szenvedéseit követően.
1953. november 25-én valami megváltozott a labdarúgásban. Sebes Gusztáv csapata a mitikus Wembley-ben lépett pályára Anglia ellen. A találkozó az Évszázad mérkőzéseként vonult be a futballtörténelembe, az a magyar válogatott ugyanis, amely néhány hónappal korábban olimpiai bajnok lett, párbajra hívta annak a nemzetnek csapatát, amely feltalálta a labdarúgást. A magyarok a Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Kocsis, Budai, Hidegkuti, Puskás, Czibor összeállításban futottak ki a pályára. Sebes válogatottja meggyőző, 6-3-mas győzelmet aratott egy sokkal inkább támadó, mint védekező felállásban, amely minden szurkoló tetszését elnyerte. Közel 110 ezer ember látta a lelátókon Anglia első vereségét olyan csapat ellen, amely nem a Brit-szigetekről érkezett. Hónapokkal később az angolok visszavágásra készültek Budapesten, de súlyos, 7-1-es vereséggel tértek haza.
Az Évszázad mérkőzése fordulópontot jelentett Angliának is, amely a későbbiekben változtatott futballfelfogásán és a válogatott megalapozásán.
A szovjet megszállással zárult annak a dicsőséges válogatottnak a szereplése, amely nemcsak szép futballt mutatott be, hanem a jövő csapatai számára is tanítóként szolgált. Lassacskán ez a csodálatos magyar foci - nemzetközi összehasonlításban - hanyatlásnak indult, a válogatott követői pedig sosem élvezhették olyan nemzeti együttes játékát, mint amilyen a legendás Aranycsapaté volt.
A spanyol futballbarátok közül is sokan tisztában vannak az 1954-es világbajnoki döntő apró részleteivel. A magyar válogatott a csoportmérkőzések során kiütötte ellenfeleit, köztük az NSZK-t is (8-3). A Marca cikkét kommentálók közül többen megjegyzik, Sebes Gusztáv csapata azért szenvedett vereséget a fináléban, mert a berni stadion esős talaján a magyar játékosok képtelenek voltak talpon maradni, cipőik ugyanis nem voltak megfelelőek. Ellentétben a németekkel, akik az akkor debütáló és azóta is népszerű Adidas stoplisokban léptek pályára. Az olvasók közül van olyan, aki az 1974-es holland és az 1982-es brazil válogatotthoz hasonlítja a mieinket abban a tekintetben, hogy mindkét csapat a világbajnoki cím várományosának számított, ám nem tudta elhódítani a vb-serleget.
"Egy ország, amelynek egyetlen menekülési lehetősége a szovjet üldöztetések, vérengzések és megaláztatások elől a futball volt" - írja Magyarországról egy spanyol olvasó. "A legendás, 6-3-as győzelem előtt egy angol védő azt mondta Puskásra, hogy ez a hájas mozdulni sem fog tudni. Aztán ez a hájas számos mérkőzésen, számos gólt szerzett."
A magyar futball mai sikertelensége egy hozzászóló szerint azzal magyarázható, hogy 1956-tól kezdve a kommunista rezsim elől menekülő játékosok külföldre emigráltak.
Végül egy tömör és egyáltalán nem meglepő vélemény Spanyolországból: "Imádom Puskást".