Az új év első napjaival együtt a FIFA Aranylabdájának odaítélése is egyre közeledik, nem kell sokat aludnunk tehát már, és megtudjuk, Messi avagy Ronaldo-e a földkerekség legjobbja 2011-ben. Persze volt idő, amikor még mi magyarok is szoríthattunk valakiért, sőt, valakikért a szavazást megelőzően…

De vajon hány magyar szerepelt összesen az Aranylabda listáján? És Alberten kívül ki került igazán közel a megszerzéséhez? Volt olyan is, hogy egyszerre több magyar végzett az első tízben? Ezeknek és még sok más egyéb érdekességnek jártunk utána.

1956

Bár az Aranycsapat már túl volt a zeniten, azért három legenda még így is befért az első tízbe - nem is csoda, Puskás, Bozsik és Kocsis akkoriban világklasszisnak számított. Az elismerés első nyertese egyébként Stanley Matthews lett, aki (és ezt már akkoriban sem tagadták) egyfajta életműdíjként zsebelhette be a történelem első Aranylabdáját.

4. hely: Puskás Ferenc, Honvéd
6. hely: Bozsik József, Honvéd
8. hely: Kocsis Sándor, Honvéd

1957

Egy évre rá Puskást már hiába keressük a listán, a Száguldó Őrnagy éppen eltiltását töltötte - mielőtt leszerződött volna a Real Madridhoz. Így is van viszont magyar a jelöltek között szép számmal, Kubala és Kocsis külföldről, Bozsik és Grosics itthonról kerül fel a listára. A győztes viszont a királyi gárda argentin származású zsenije, Alfredo Di Stefano lett.

5. hely: Kubala László, Barcelona
9. hely: Bozsik József, Honvéd
12. hely: Grosics Gyula, Tatabánya
20. hely: Kocsis Sándor, Young Fellows Zürich

1959

Egy év kihagyás után tértek vissza az Aranylabda listájára a magyarok, Puskás már, mint a Real egyik legnagyobb sztárja, Tichy pedig mint az új magyar generáció csodacsatára. A Honvéd játékosa kis híján az első ötbe is befért, de nem kellett szégyenkeznie a hazai bajnokságból először és utoljára Aranylabda-jelöltként felmerülő Bundzsák Dezsőnek, a Vasas karmesterének sem. Albert Flórián neve először, Grosics Gyuláé viszont nem utoljára jelent meg az illusztris névsorban, melynek élén ismételten Di Stefanót találhattuk.

6. hely: Tichy Lajos, Honvéd
7. hely: Puskás Ferenc, Real Madrid
13. hely: Grosics Gyula, Tatabánya és Bundzsák Dezső, Vasas
20. hely: Albert Flórián, Ferencváros

1960

Kis híján összejött a csoda, a spanyol bajnok és BEK-győztes Puskásnak csak 17 pont hiányzott ahhoz, hogy az élen zárja a szavazást - így viszont a Barcelona korszakos zsenije, Luisito Suarez zsebelte be a dicsőséget. Ismét képviseltette magát a hazai bajnokság is, Göröcs János, mindenki Titije az Újpestből, míg az ördöngös jobbszélső, Sándor Csikar az MTK-ból került fel a listára.

2. hely: Puskás Ferenc, Real Madrid
19. hely: Sándor Károly, MTK és Göröcs János, Újpest

1961

Ismét egy honosított argentin, a Juventus zsenije, Omar Sivori kapja a díjat, és bár Puskás nem tudja megismételni egy évvel korábbi teljesítményét, az első ötbe azért így is befér. Grosics Gyula utoljára bukkan fel a legjobbak között, az Olajbányász kapusa olyan legendákkal holtversenyben zár a tizedik helyen, mint Hanappi, Masopust vagy Charlton.

5. hely: Puskás Ferenc, Real Madrid
10. hely: Grosics Gyula, Tatabánya
28. hely: Tichy Lajos, Honvéd

1962

Világszenzációt okozva a csehszlovák Masopust megelőzte Eusébiót, így megszületett a csehszlovák (és egyáltalán a kelet-európai) futball első Aranylabdája. A magyarok közül négyen is kaptak voksot, ráadásul mindannyian a hazai a bajnokságból érkezve: Göröcs bekerült az első tízbe, Albert visszatért a listára, miközben Solymosi „Pixi” először, Tichy Lajos pedig utoljára részesült a megtiszteltetésben.

10. hely: Göröcs János, Újpest
19. hely: Albert Flórián, Ferencváros és Solymosi Ernő, Újpest
25. hely: Tichy Lajos, Honvéd

1963

Hiába lett az 1962-es világbajnokság társgólkirálya, hiába nyert magyar bajnoki címet a Ferencvárossal, az Aranylabda-szavazáson csak a 12. helyig jutott a Császár vagyis Albert Flórián. Utoljára kerül fel a listára Sándor Károly, a legendás jobbszélső, és eleddig egyedüli alkalommal fordul elő, hogy kapus nyeri el az elismerést, a szovjet Lev Jasin személyében.

12. hely: Albert Flórián, Ferencváros
17. hely: Sándor Károly, MTK

1964

A legendás ellentétet továbbfeszítve egy Ferencváros- és egy Újpest-játékos került fel a magyarok közül az Aranylabda-jelöltek listájára - és bár egyikük sem tudta magát beverekedni az első tízbe, azt kár lenne elvitatni tőlük, hogy ők a legsikeresebbek a hazai Aranylabda-történelem szempontjából hét illetve hat jelölésükkel. A győztes a Manchester United skót legendája, Dennis Law lett.

11. hely: Bene Ferenc, Újpest
16. hely: Albert Flórián, Ferencváros

1965

A rendszeres résztvevőnek számító Albert és Bene mellé visszatért Puskás, aki négy spanyol gólkirályi címmel, és csaknem húszéves pályafutással a háta mögött, még 38 esztendősen is képes volt a lista 13. helyén végezni. Olyan neveket előzött meg, mint Jasin, vagy a fiatal, szárnyait bontogató Beckenbauer. A díj a fekete gyöngyszem, Eusébio zsebébe vándorolt.

6. hely: Albert Flórián, Ferencváros
13. hely: Puskás Ferenc, Real Madrid
17. hely: Bene Ferenc, Újpest

1966

Ha Angliában világbajnokságot nyerünk, valószínűleg semmi nem menti meg a világot attól, hogy a Bene-Farkas-Albert trió besöpörje az Aranylabda szavazás első három helyét - viszont mivel kiestünk a negyeddöntőben, a France Football szakírói könnyedén láthatták a legjobbnak a győztes angol csapat vezérét, Bobby Charltont. A mieinknek persze így sem kellett szégyenkezniük, az első tízbe hárman is befértek, nem véletlenül, a brazilok elleni világbajnoki meccsen elkápráztatták a világot.

5. hely: Albert Flórián, Ferencváros
6. hely: Bene Ferenc, Újpest
7. hely: Farkas János, Vasas

1967

Európa legjobbja a France Football szavazásán egy magyar játékos, a Ferencváros csatára, Albert Flórián lett! "Szellemes, könnyed, bravúros cselező, elegáns labdavezetéssel, kiismerhetetlen cselekkel" - szóltak a méltatások. 28 ponttal előzte meg Bobby Charltont. Az élmezőnyben ott volt még Beckenbauer, Eusébio, Gerd Müller és George Best is. Azóta is ez a magyar futball egyetlen Aranylabdája…

1. hely: Albert Flórián, Ferencváros
10. hely: Farkas János, Vasas

1968

Bene és Albert még mindig kirobbanthatatlan az európai elitből, melléjük viszont felzárkózik az Újpesti Dózsa ifjú csatára, a 36 góljával az Ezüstcipőt is elnyerő Dunai Antal. Negyedikként ráadásul a Fradi bekkjének, Szűcs Lajosnak is sikerült voksokat gyűjtenie.

12. hely: Dunai Antal, Újpest
17. hely: Albert Flórián, Ferencváros és Szűcs Lajos, Ferencváros
24. hely: Bene Ferenc

1969

1969 kimondva-kimondatlanul is lezárt egy korszakot, az addigi években ugyanis valósággal hemzsegtek a magyarok a listán - ekkorra viszont már csak Bene Ferenc maradt hírmondónak a 18. helyen. Pedig Dunai Antal ekkor is pazar esztendőt zárt, ám úgy látszik, az európai Bronzcipő sem volt elegendő belépőnek az elitgárdába.

18. hely: Bene Ferenc, Újpest

1971

A hetvenes években már más szelek fújtak, a magyar válogatott története során először nem tudott kijutni egy világbajnokságra, melynek selejtezőiben elindult, a Mészöly, Farkas, Albert és Bene nevével fémjelzett generáció pedig a marseille-i pótselejtező kudarca után háttérbe vonult. Utóbbi azért még így is felfért a listára, utolsó felbukkanásakor a tizedik helyen zárt.

10. hely: Bene Ferenc, Újpest

1972

Ezúttal is csupán egyetlen magyar játékos a listán, bár legalább nem kellett egy évet jelölt nélkül kibírnunk, mint 1970-ben. Dunai II a válogatott tagjaként a Lato-féle lengyel csapat mögött végzett másodikként a müncheni olimpián, klubszínekben pedig a bajnoki cím megszerzésén túl a BEK negyeddöntőjébe is bejutott a Dózsával.

15. hely: Dunai Antal, Újpest

1976

Négy évnyi szűkölködés után újra volt magyar a listán, a Ferencvárossal 1975-ben KEK-ezüstöt, majd egy évre rá bajnoki címet szerző, mindössze 21 esztendős Nyilasi Tibor egy 14. hellyel mutatkozott be az európai elitnek.

14. hely: Nyilasi Tibor, Ferencváros

1977

A rákövetkező évben már két magyart is beválasztottak a jelöltek közé, mi pedig ráadásként egy harmadikat kezdtünk hiányolni, Várady Bélát, a Vasas csatárát, aki 36 gólja és Ezüstcipője ellenére nem fért fel a 30-as listára. Nyilasi hetedik helye pályafutása legjobb eredményének számít, pláne, ha hozzátesszük, hogy Rob Rensenbrinkkel holtversenyben végzett ott, ahol…

7. hely: Nyilasi Tibor, Ferencváros
26. hely: Törőcsik András, Újpest

1981

Három év szünet után ismét Nyilasi és Törőcsik vezette vissza a listára a magyarokat, pedig korábban is lett volna kiből válogatni: 1979-ben Fekete, 1980-ban Fazekas lett Európa második legjobb góllövője. Nyilasinak ez a bravúr 1981-ben jött össze, a jutalma egy 11. hely lett a legnagyobbak listáján; megelőzve többek között Hrubescht, Robsont, vagy Arconadát is…

11. hely: Törőcsik András, Újpest
28. hely: Nyilasi Tibor, Ferencváros

1983

Egy év szünetet követően már a bécsi Austria játékosaként került fel a listára Nyilasi - és végzett a mezőny leghátsó régiójában. Platini ekkor kezdte nagy sorozatát, mi viszont ekkoriban értünk egy út végére, és döbbentünk rá végérvényesen, hogy elfogytak klasszisaink.

33. hely: Nyilasi Tibor, Austria Wien

1985

Mezey György válogatottja még utoljára hazánkra irányította a világ figyelmét, hiszen első európai csapatként tudtuk kvalifikálni magunkat a mexikói világbajnokságra. Annak a csapatnak már csak két sztárja volt, Détári, a fiatal reménység, és Nyilasi a rutinos, öreg róka, aki háromszor lett osztrák bajnok az Austriával zsinórban, és közben nem mellesleg a gólkirályi címeket is gyűjtögette.

21. hely: Détári Lajos, Honvéd
21. hely: Nyilasi Tibor, Austria Wien

1985 óta 26 év telt el, de a továbbiakban egyetlen magyar futballista sem szerepelt a France Football Aranylabda-listáján. Pedig tehetségeink azóta is akadtak, mégha nem is olyan bőséggel, mint korábban…