Legendák

Ma lenne 85 éves Bozsik Cucu

  • Maruzsa István
megosztom

Korának legjobb fedezete volt, az Aranycsapat egyik esze. Az egyetlen magyar játékos, aki elérte a 100 válogatottságot – visszavonulása után meg is haladta. Puskás gyerekkori barátja, aki azonban nem tudott elszakadni Magyarországtól 1956-ban, és talán csak ezért nem lett akkora világsztár, mint a csatársor néhány tagja. Kvalitásai alapján mindenképp a legnagyobbak között kell emlegetnünk.

Kispesten született, és egész pályafutása során csak az ottani csapatban játszott. Munkáscsalád gyermeke volt, legendák és igaz történetek százai keringenek arról, ahogy Puskással, Deák „Bambával” és más gyerekekkel együtt naphosszat a grundon fociztak. Az ún. városi házakból, ahol éltek – a ma már Bozsik nevét viselő stadion helyén – rá lehetett látni a Kispesti AC pályájára, nem csoda, hogy 11 évesen leigazolta a klub.Bozsik József, a legtöbbszörös magyar válogatott labdarúgó

Fiatalon bemutatkozhatott a felnőtt csapatban, de első mérkőzése nem sikerült túl jól, így egy időre ismét a tartalékba került. Később aztán megkérdőjelezhetetlenné vált a szerepeltetése a jobbfedezet posztján. Mindkét lábbal remekül bánt a labdával, kiemelkedő volt a taktikai képzettsége, és rendkívül fantáziadúsan játszott. Lassú játékosnak számított, de jól helyezkedett, és lendületesen játszott.

Első magyar bajnoki címét az 1949-50-es szezonban szerezte, amihez ’50 őszén rögtön egy újabb társult. Pályafutása során a Honvéddá alakult Kispest még 1952-ben, 1954-ben és 1955-ben végzett a tabella élén, azaz ötszörös bajnokként vonulhatott vissza.

A válogatottban 1947-ben lépett először pályára, első mérkőzésén Deák és Hidegkuti vezetésével 9-0-ra vertük Bulgáriát, és Bozsik bennragadt a csapatban – úgy 15 évre. Sebes Gusztáv idején már az egyik alappillérnek számított, aki köré a kapitány megkereste a megfelelő embereket.

Ez az 1952-es nyári olimpia idejére – amit Sebes már mindenképp meg akart nyerni – sikerült is. A Románia elleni selejtezőn még Kovács Imre játszott mellette, a mérkőzést kissé ideges játékkal 2-1-re nyertük. Ezután lett állandó párja a középpályán Zakariás, aki labdaszerzéseivel remekül kiegészítette Bozsik támadó szellemiségét. Ezzel kezdett kialakulni a 4-2-4-es felállás, hiszen „Zaki” szinte védőként játszott, elölről pedig a középcsatár, ekkor még Palotás Péter húzódott vissza „Cucu” mellé. Az Olaszország elleni nyolcaddöntőt így már magabiztosan játszva, 3-0-ás győzelemmel tudtuk le. Még fölényesebbre sikerült a negyeddöntő a törökök ellen, akik ugyan nagy reményekkel érkeztek, a mieink viszont 7-1-gyel küldték haza őket. A gólözönből Bozsik is részt vállalt egy találattal. A döntőbe jutásért Svédországgal találkoztunk, akiket szintén fölényesen, 6-0-ra győztünk le. A fináléban Jugoszlávia következett, és a selejtezőhöz hasonlóan itt is idegesen léptünk pályára, valószínűleg a nagy tét miatt. A második félidőben ettől függetlenül kijött az Aranycsapat nagyobb játéktudása, és 2-0-s győzelemmel szereztük meg az olimpiai bajnoki címet.

Az 1953-as londoni 6-3 során az egész válogatott nagyszerű teljesítményt nyújtott, mégis ki lehet belőle emelni egy-két alakítást. Szepesi György például azt mondta rádióközvetítésében, hogy másnap csupa nagybetűvel kell írni BOZSIK nevét, hiszen tökéletesen játszik. Rögtön az első percben az ő indításából szerzett gólt Hidegkuti, és a második félidőben ő maga is betalált.

1954-ben a svájci világbajnokságon is minden találkozón szerepet kapott. Itt először 9-0-ra győztük le Dél-Koreát, majd 8-3-ra az NSZK-t. Mivel utóbbi találkozón Puskás megsérült, Bozsik lett a csapatkapitány. A brazilok elleni 4-2-re megnyert negyeddöntőben nehezen viselte az ellenfél durvaságát, így a 65. percben Santos-szal együtt kiállították. Mivel ez akkoriban még nem járt eltiltással, Uruguay ellen is játszhatott. Itt is 4-2-es győzelmet értünk el, de ezt már csak hosszabbításban sikerült kiharcolnunk. Talán ennek is köszönhető, hogy az NSZK elleni újabb mérkőzésen – ezúttal már a döntőben – 3-2-es vereséget szenvedtünk, amivel az ezüstérmet szereztük meg.

Időközben, propagandacélok miatt képviselőként beválasztották az Országgyűlésbe, ahol azonban nem töltött be komoly szerepet. Képviselői címétől és katonai rendfokozataitól az 1956-os események után fosztották meg. A forradalom miatt a Honvéd Bilbao elleni BEK-mérkőzését nem lehetett Budapesten lejátszani, így a spanyolországi első találkozó után Brüsszelben került sor a visszavágóra. Az összesített eredmény 6-5 lett, így a baszk csapat jutott tovább. A Honvéd viszont a bizonytalan helyzetben nem tért haza Magyarországra, hanem dél-európai majd dél-amerikai túrára indult. Puskás, Kocsis és Czibor végül külföldön is telepedtek le, de „Cucu” visszajött a portya végeztével. Mivel azonban engedély nélkül járták be a világot, 1957 tavaszán többekkel együtt féléves eltiltást kapott, és a már említett címeket is elvették tőle. Ezt aztán néhány hét múlva felfüggesztették, így júniusban már a válogatottban is pályára léphetett.

1958-ban pedig ott volt a svédországi világbajnokságon is, a tudósítások szerint a csapat legjobbjai közé tartozott, de a csoportból való továbbjutás vele sem sikerült. A nemzeti csapatban még évekig játszott, 1962 áprilisában búcsúzott Uruguay ellen, kerek 100-szoros válogatottként. Később, jóval halála után az MLSZ hivatalosnak minősített egy 1956-os Libanon elleni mérkőzést, így a mai statisztikák szerint 101-szer szerepelt címeres mezben.

Szintén 1962-ben játszott utoljára a Honvédban, amelynek 1966-ban vezetőedzője lett. A játékosok hozzáállásával azonban elégedetlen volt, így nem tudott jó kapcsolatot kialakítani a kerettel, egy év múlva felállt a padról. 1974-ben egyetlen mérkőzésen a válogatott kispadjára is leült, a szövetségi kapitányi posztot azonban romló egészségi állapota miatt nem tudta hosszútávon vállalni. 1978. május 31-én, Budapesten hunyt el szívelégtelenség miatt.
1986-ban a Honvéd stadionját róla nevezték el, majd 1996-ban posztumusz honvédezredessé léptették elő.

megosztom