Jelenleg 51 játékos tartozik így vagy úgy a londoni Kékek keretébe, közülük 27-en máshol pallérozódnak. A "huszonhetekből" kilencen a Chelsea saját nevelésű játékosai, akik bevett szokás szerint alsóbb osztályú angol csapatoknál szereznek tapasztalatot annak reményében, hogy egy napon lehetőséget kapnak a nagyoknál. Kivételt Jhon Pírez képez, aki a szigetországon kívül, a spanyol harmadik ligában kergeti a bőrt.

Rajtuk kívül 19 futballista felesleges a Stamford Bridge-en. A klub ezen a nyáron három tehetséget szerződtetett, Christian Atsut, Cristián Cuevast és Stipe Pericát szemelték ki megfigyelőik, hogy aztán egyből kölcsönadják őket. A Chelsea feleslegéből leginkább a holland Vitesse Arnhem profitál, hat futballistát kaptak kölcsön. A ghánai és a chilei csatáron kívül három olyan játékos került Peter Bosz együtteséhez, akik a Chelsea-ben nevelkedtek, de a nagyoknál alig jutottak szóhoz. Patrick van Aanholt, Lucas Piazón, Gaël Kakuta és Sam Hutchinson is Gelredome-ban bizonyíthat José Mourinhónak - vagy másnak.

A Chelsea-Vitesse vonal - nem véletlenül - az arnhemiek riválisainak is feltűnt. "Nem akarok ítélkezni a klubok felett, mert nem szegtek szabályt. Mégis, ez egy új helyzetet teremtett a holland fociban és beszélni kellene róla. Hat labdarúgó került a Chelsea-től a Vitesséhez, és ha ez a trend folytatódik, kilencen, tízen is alkothatják ezt a különítményt" - figyelmeztetett Carlos Aalbers, a Nijmegen technikai igazgatója.

A kölcsönjátékosok jó része sosem lesz a világklasszisoktól hemzsegő Chelsea játékosa, ha jól teljesítenek állomáshelyükön, a Kékek csinos összegért, vételáruk vagy éppen nevelési költségük sokszorosáért adják el őket. Steve Coppell még a Bristol City menedzsereként "vágóhídhoz" hasonlította a rendszert.

Michael Emenal, a londoniak technikai igazgatója cáfolta, hogy pusztán az üzérkedés lenne a céljuk. "A Chelsea kölcsönadási rendszere profi módon működik. Nem azért küldjük el játékosainkat, hogy pénzt keressünk rajtunk, hanem azért, hogy játéklehetőséghez jussanak, fejődjenek, ezt folyamatosan ellenőrizzük."

Nem a Chelsea az egyetlen klub, amely az átigazolási szabályokat jogilag betartva, ám etikailag megkérdőjelezhető módon adja-veszi futballistáit, a Manchester City, a Tottenham és a Manchester Unitednél is ez a bejáratott szisztéma. A másodosztályú Watford az előző szezonban egy hajszállal maradt le a feljutásról, 14 kölcsönemberrel a soraiban. A klubot a Pozzo család birtokolja, akárcsak az olasz Udinesét és a spanyol Granadát, a három egyesület között oda-vissza áramoltak a labdarúgók...

Az átigazolási szabályok legális kijátszása mellett az angol labdarúgás jövőjének sem tesz jót ez a rendszer. Greg Dyke, az Angol Labdarúgó Szövetség új elnöke a 2022-es világbajnoki győzelmet jelölte meg célkitűzésként, ehhez pedig a változás évtizedét hirdette meg. Ehhez például az angol klubok kölcsönadási rendszerét kellene megreformálni, de ez szinte lehetetlen lépésnek tűnik a világ legnézettebb bajnokságában, ahol már jó néhány éve 50 százalék alatti az angol játékosok aránya.

Az egykori válogatott védő, Paul Parker szerint amíg a tehetséges angol fiatalok nem a legjobb csapatokban kapnak fejlődési lehetőséget, addig nem lehet áttörést várni a nemzeti csapattól. A helyzetet elnézve, a változás lehetetlennek tűnik.