Előre bocsátom, hogy nem vagyok gyakori focimeccsre járó (szezononként maximum 1-2 hazai bajnokit látok a helyszínen), mégsem értem, hogy miért okozott ekkora közfelháborodást a hazai labdarúgó csapatok szurkolóinak körében a szurkolói kártya bevezetésének tervezete. Így ezen cikket is inkább gondolatébresztőnek és vitaindítónak szánom, hiszen nem érzem úgy, hogy teljeskörű rálátásom lenne a problémakör egészére. Ugyanakkor a nagy rössel tiltakozó fanatikusok véleménye mellett szerintem fontos lenne azt is (meg)hallani, hogy az "egyszerű foci-szurkolók", a csendes többség (félek, hogy manapság már ők vannak kevesebben a hazai lelátókon) miként vélekedik a témáról.
Bevallom, bennem is lesznek, lehetnek majd ellenérzések, ha a stadionhoz érkezésnél személyazonosságom igazolásával kellene vesződni és biztosan ideges leszek (lennék), ha emiatt esetleg hosszabb sor alakulna ki a beléptetésnél, így az adminisztratív akadályok számomra sem tennék vonzóbbá a meccsre járást. Persze ha sikerül a rendszert gyorsan üzemeltetni, vagyis a beléptetés zökkenőmentesen alakul, akkor alapvetően nem látok problémát abban, ha egy sportszervezet megtudja, hogy én ott voltam az általa szervezett eseményen. Hiszen én nem akarok semmi mást, csak megnézni egy labdarúgó mérkőzést (és győzzön a kedvenc csapat!), jól érezni magamat, és biztonságban hazaérkezni. Ráadásul én még hiszek abban is, hogy ebben a "rohadt világban" néha történhetnek olyan dolgok is, amelyek ÉRTEM és nem ellenem kerülnek bevezetésre. De tudom, másként gondolja ezt az, akinek van félnivalója, aki a balhéért, a rendbontásért vagy ki tudja még mi másért megy ki a meccsekre.
Persze nem vagyok naiv és tudom, hogy az adatok regisztrációja nem csupán az én érdekemet szolgálná, lehet az adatbázisba rögzített adatoknak más típusú "hasznosítása" is. Igaz mégsem gondolnám, hogy ez lenne a XXI. század emberének - ombudsmanért kiáltó - legnagyobb biztonsági kockázata. Egy átlagember neve, fontosabb adatai ugyanis számtalan adatbázisban szerepelnek manapság, mégsem megy senki az utcára azért, mert saját bankja (amely mindenki másnál jobban látja anyagi helyzetét), légitársasága (amely tudja, hogy hova, mikor, kivel és mennyi pénzért utazott el), törzsvásárlói kártyáján keresztül kedvenc áruháza (amely pontosan tudja vásárlási szokásait, netán még kedvenc óvszer márkáját is) vagy éppen lakóhelyének polgármesteri hivatala ismeri a személyes adatait. Vagy ne is beszéljünk az elmúlt években a világot alaposan kitágító Facebook alkalmazásokról, amelyeket ész nélkül használva boldog-boldogtalan juthat személyünkkel kapcsolatban olyan információkhoz (pl.mikor megyünk éppen nyaralni, így mikor üres a kéró, stb.), amelyek egy egyszerű plasztik kártyánál sokkal nagyobb kockázattal fenyegetnek.
Olvastam persze én is a szurkolói kártya ellen felhozott érveket, amelyek egy részével egyet is értek, amennyiben viszont ezeket (pl. lassú kártyához jutás, hosszú sorbanállás a beléptetésél, szurkolói adatbázisok összehangolása) sikerül orvosolni, én (is) áldásomat adnám a bevezetésre. Mert a szurkolói kártya melletti érvek is ugyanolyan számban hozhatóak fel, így nehéz igazságot szolgáltatni. Azt viszont tudom, hogy eddig sem a túlzott adminisztráció vagy éppen a beléptetési nehézségek miatt maradtam távol a hazai bajnokiktól. És ez talán sokkal fontosabb, mint a kártya bevezetése és hatékony működtetése között eltelt időszak - vélhetően csak átmeneti - nehézségei. Nincs ugyanis jó foci, minőségi kiszolgálás és szórakoztatás, nem vagy csak kevéssé honos klubjainknál a nyugat-európai gondolkodás. Csak egy példa. Bár az egyik hazai NB-I-es klub stadionjától alig 400 méterre lakom (immáron nyolc éve), de amíg útszéli jött-ment vállalkozók százai dobálják tele a postaládánkat magukat és szolgáltatásukat hirdetve (nyilván a pénzemre pályázva), addig ezen időszak alatt a klubtól egyetlen "Gyere, várunk szeretettel a stadionunkba!" feliratú szórólapot vagy, "Ha már úgyis itt laksz, adunk neked 20% kedvezményt a jegyárakból" típusú levelet sem kaptam.
Nyilván ennek is oka van. A többnyire zavarosban halászó, még mindig inkább a szürkegazdaság határát súroló hazai futball közeg ugyanis nem akarja (nem érdeke?), hogy legyenek nézők a stadionokban. Mert nem a jegyek áraiból termeli ki az üzleti hasznát (bár kétlem, hogy lenne), nincs rákényszerítve, hogy kiszolgálja a szurkolóit. És - ebben igazat adok a tiltakozóknak - vélhetően a szurkolói kártya rendszerét sem a meccsre járók kényelmi szolgáltatásának (urambocsá biztonságának) eszközeként fogja fel, hanem egy amolyan rákényszerített teherként, feladatként éli meg. Így aztán nem is fordítanának erőt és időt arra, hogy az MLSZ által rájuk testált rendszert értelmes módon és felelős menedzseléssel használják. Ha ebben az alapszemléletben lenne végre változás, talán én magam is többször mennék ki meccsre. És ha arra van szükség, akkor bizony még szurkolói kártyával, annak nehézségeivel együtt is!
A cikk a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a hatharom.com álláspontjával.