A síugrás szerelmesei számára nem kell külön bemutatnunk Walter Hofert, aki immár két évtizede irányítja a sportágat. Az osztrák szakember - és az általa vezetett szakmai stáb, a zsűri - döntéseit időnként lehet ugyan kritizálni, de a síugrás iránti elkötelezettsége, alázata megkérdőjelezhetetlen, így szóba sem kerülhet a leváltása. A hamarosan induló nyári Grand Prix-re készülő szakemberrel e-mailen sikerült rövid interjút készíteni, amelyben kevésbé ismert tények is felszínre kerültek "Mr. Síugrás" kapcsán, és természetesen a magyar vonalat sem hagytuk érintetlenül...
- Évek óta látjuk Önt a televízióban a versenyek irányítójaként, de kevés tudható arról, hogy a FIS versenyigazgatói pozíciója előtt mivel foglalkozott. Hogyan került egyáltalán a sportágba, és meddig tervezi folytatni ebben a pozícióban?
- Annak idején másfél évtizedet futballoztam Ausztriában alacsonyabb osztályú csapatoknál. Ebben az időszakban végeztem el egy masszőr iskolát, és szereztem edzői képesítést. Huszonhat évesen kezdtem el Salzburgban a posztgraduális tanulmányaimat, ahol sporttudományi és publicisztikai szakra iratkoztam be. Az iskola finanszírozására kerestem állást magamnak, és így kerültem annak idején az osztrák síugró csapathoz. Ez a kapcsolat menet közben sokat erősödött, egészen odáig, hogy 1982 és 1988 között én voltam a válogatott erőnléti edzője. Amikor befejeztem az iskolát, akkor a német szövetség alkalmazásába kerültem (1988-1992), vagyis összesen tíz éven keresztül dolgoztam a két nemzet síugró csapatai mellett. A Nemzetközi Síszövetséghez (FIS) 1992-ben kerültem át, és ekkor kerültem be a síugrás adminisztratív irányításába is, a többi pedig innentől már talán jobban ismert. Az, hogy meddig fogom még ezt a munkát végezni, az természetesen nem csak tőlem, hanem a FIS-től is függ. De az tény, hogy jelenleg még nem tervezem abbahagyni a versenyigazgatói munkámat.
- Az idei planicai versenyen egy meztelen férfi lépett be a síugró sánc körül elkerített részbe. A többször is fenékre huppanó úriember kapcsán sokan inkább mosolyogtak, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a jövőben emiatt szükség van-e a Világkupa versenyek biztonságának megnövelésére?
- Le kell szögeznem, hogy a síugró szurkolók általánosságban véve nagyon barátságosak és lelkesek, hasonló esetre az elmúlt harminc évben nem volt példa. Ami Planicán történt, azt én nem is fenyegetésként éltem meg. A síugrás egy fantasztikus szabadtéri sportág, ahol az a célunk, hogy a lehető legtöbb néző számára szerezzünk nagyszerű sportélményt. Az évek során természetesen fejlesztettünk a biztonsági intézkedéseken, de mindezt úgy, hogy megőrizzük a versenyzők és a síugrók közötti érzelmi kapcsot. A szurkolóink megérdemlik azt, hogy olyan közel engedjük őket a versenyzőkhöz, amennyire csak lehet.
- Idén, huszonhat év szünet után Szilágyi Ákos személyében ismét volt magyar síugró egy északi-sí világbajnokságon. Mi kell ahhoz, hogy ebben a sportágban újra legyen olimpiai résztvevő is hazánkból?
- Nagyon jó a kapcsolatunk a magyar síugrókkal, akiket megpróbálunk a magunk lehetőségein belül segíteni. Most még annak a lehetősége is fennáll, hogy magyar síugró akár a 2014-es szocsi olimpiára is eljusson, ehhez azonban Ákosnak, vagy valaki másnak a Világkupában vagy a Kontinentális Kupában kellene pontot szereznie.
- Az utóbbi években számos esetben láttuk az előrelépést, az innovációt a sportágban, így a szélkompenzáció, a beülőkompenzáció rendszerének bevezetése vagy éppen a vegyes csapat küzdelmének kiírása is komoly újítás volt. Min dolgoznak most a FIS-nél a síugrás fejlesztése érdekében?
- Az eddigi újításokkal is vannak, voltak gondok, hiszen nem mindenki fogadta őket osztatlan örömmel. A kompenzációk bevezetése ugyanakkor összességében biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá, sportszakmailag elfogadottabbá tette a sportágat. Most azon dolgozunk, hogy ezen értékek megtartása mellett próbáljuk meg a síugrást a nézők számára egyszerűbbé, átláthatóbbá tenni. A hamarosan kezdődő nyári Grand Prix-sorozat során majd olyan grafikákat tervezünk tesztelni, amelyek talán érthetőbbé teszik a kompenzációkkal kicsit nehezebben érthető pontozási rendszert. A tesztek után ennek a letisztult változata aztán átkerülhet majd a téli versenyekre is. Ezen felül azonban az olimpiai szezonra már nem tervezünk semmilyen fontos, a felszerelést vagy a versenyformát érintő változtatást.
- Az elmúlt két szezonban a finn síugrósport történelmi mélypontra érkezett. Számos szakmai vélemény fogalmazódott meg már ennek kapcsán, Ön miben látja visszaesésük okát?
- Finnország az egyik legfontosabb hagyományos síugró nemzet. Megteszünk mindent azért, hogy ismét eljuthassanak arra a szintre, ahol korábban voltak. Bár mostanában nincsenek túl jó eredményeik, azért tudni kell, hogy a finneknél most is hasonlóan sok síugró verseny van, mint évekkel ezelőtt. Talán ez segíthet nekik a felzárkózásban. Személy szerint én 100%-ig meg vagyok róla győződve, hogy hamarosan újra jók lesznek. Vannak tehetségeik, akik talán már a következő szezonban nagyot alkothatnak.
- Ön járt már több alkalommal is Magyarországon, így jól ismeri a kőszegi síugrókat is. Mi kellhet ahhoz, hogy az ottani síugró élet még egy szinttel magasabbra tudjon eljutni? Tervezi, hogy ismét ellátogat hozzánk, akár egy nyaralás erejéig?
- Ha hívnak a magyarok, hogy szükség van segítségre, akkor mindig elmegyek, hiszen ez is a feladataim közé tartozik. A FIS a közeljövőben útjára indít egy programot, amelynek keretében a síugrásban fejlődő országnak minősülő nemzetek sportolóit, edzőit hívjuk meg közös edzőtáborozásra. Az első ilyenre Val di Fiemmében kerül sor majd hamarosan. Sok olyan ország van, amelyet szívesen látnánk a legjobbak között. Hétfőn például majd Grúziába megyek (ahol a korábbi kiváló szovjet síugró, Koba Zakadze él), hogy megnézzem, ott miként alakul a sportág fejlődése. Ami pedig a magyarországi látogatást illeti, korábban már megígértem a családomnak, hogy egyszer nem csak munkából kifolyólag megyünk el Önökhöz, hamarosan erre is sort kerítünk.
- Az elmúlt 6-8 évben az osztrák síugrók dominálták a sportág történéseit. Mitől ennyire jók pillanatnyilag a honfitársai?
- Kitaláltak egy nagyon jó edzőközponti rendszert, ami a gyakorlatban is beválik. Az ország mérete pont megfelelő ahhoz, hogy a közös edzőtáborozások rendszere is működjön, de megítélésem szerint a stamsi sígimnázium is sokat adott az utánpótlás számára. Emellett kiváló az infrastruktúra, ami jó alapot jelent a sikerekhez. De igazából - bár osztrák vagyok - a hétköznapokban nem vagyok ott a csapattal, így nem látok bele igazán Schlierenzauer vagy éppen Morgenstern mindennapjaiba.
- Ha most azt mondanánk, hogy a szocsi téli olimpia négy megszerezhető aranyérmén Ausztria, Németország, Norvégia és Szlovénia osztozik igazságosan, akkor ezt elfogadná? Tükrözné-e ez a sportág jelenlegi erőviszonyait?
- Erre a kérdésre könnyű választ adnom, hiszen számomra minden győztes, minden bajnok egyenértékű, bármelyik nemzetből is érkezzen. Egyetlen egy nemzetért sem felelek külön, hanem a síugró család valamennyi tagjáért együttvéve kell felelősséget vállalnom, így bárki is győz, az a bajnok. A zsűri tagjaként úgy érzem, hogy ennek így is kell lennie, hiszen nem lehetnek személyes kedvenceim. Ettől függetlenül bízunk abban, hogy egyre több ország ízlelheti majd meg a siker ízét síugrásban is, így számolni kell a lengyel, svájci, japán és cseh ugrókkal is Szocsiban. Ha nem is most, de talán évek múlva régi nagy síugró nemzetek is elérhetnek erre a szintre, gondolok itt a kazah, orosz, kanadai vagy éppen amerikai síugrókra. És ki tudja, egyszer talán Magyarország is eljuthat majd ilyen magasságokra síugrásban…