Heti Hatos
1. A megkönnyezett ötödik hely
Pár hét múlva vélhetően sokan elfeledkeznek majd Joó Abigél ötödik helyezéséről, ám remélem azért hozzám hasonlóan sokakban örök élménynek marad meg a magyar cselgáncsozó londoni teljesítménye. A titkos aranyesélyesnek is gondolt magyar dzsudós az amerikai Harrison elleni negyeddöntőben ugyan biztos vezetésénél megsérült, a helyéről kiugró térde pedig pokoli 
fájdalmakkal szembesítette. A meccs ugyan elúszott az amerikai ellen (fél lábbal ebben a sportágban nem lehet védekezni ilyen szinten) és ekkor – hozzám hasonlóan – vélhetően sokan keresztet is vetettek Abigél további szereplésére. De nem ő. A két órás szünetet és a gondos orvosi ápolást kihasználva testileg (amennyire lehetett) és lelkileg (ez lehetett a nehezebb) is összeszedte magát, majd kiállt a lengyel Daria Pogorzelec elleni meccsére a vigaszágon. Ellenfele ugyan gyorsan pontot csinált rajta, néhány másodperccel a vége előtt viszont jött Abigél, aki egyetlen lehetőségét kihasználva ipponnal legyőzte ellenfelét. Tudta, hogy a térde maximum egy akciót tesz lehetővé (talán) és volt bölcsessége, hideg feje kivárni a megfelelő pillanatot az indításhoz. A következő meccsét már elbukó és így összességében az ötödik helyen végző Abigél hősiessége és ez a megnyert mérkőzése számomra ugyanúgy könnyeket csalt elő, mint csodás bajnokaink sikerei.
2. A magyar doyen pontszerzése
Az olimpia előtti időszakban hozzám hasonlóan sokan kaphatták fel meglepve a fejüket, amikor kiderült, hogy egy magyar sportlövő, Bognár Richárd is kijutott az olimpiára. Bár évek óta figyelem a magyar sport eredményeit, 
bevallom, mégsem tudtam akkor, hogy pontosan kiről is van szó. Azóta persze már megismerhettük a magyar sportember történetét, aki most 45 évesen – a magyar olimpiai csapat legidősebb tagjaként – jutott ki az olimpiára. Annak idején még az athéni olimpia döntőjében Igaly Diána sikerét látva határozta el, hogy ő is megpróbálkozik ezzel a sportággal, és megpróbál kijutni az ötkarikás játékokra. Ez végül sikerült neki, ráadásul úgy, hogy felkészülésének feltételeit 95%-ban (!) saját maga biztosította. Csodabogár? Őrült? A lehetőségeket kihasználó lelkes amatőr? Olimpiai hatodik helyével igazolta, hogy sokkal több ennél. Igazi sportember, akiből talán több ezer is lenne az országunkban. És nem csak sportlövészetben, de talán más sportágakban is hozhatnák ők a sikereket, ha lenne pályánk, infrastruktúránk. De ez már egy messzebbre mutató témakör, most örüljünk csak Bognár Richárd sikerének!
3. Kézilabdás patikamérleg
Szurkolóként bizony nehéz megemészteni a vereségeket és ez hatványozottan így van az olimpián. Különösen akkor, ha esetleg a lelátóról (vagy a tévén keresztül) úgy tűnik, hogy a csapat netán nem tesz meg mindent a sikerért. A horvátok és a spanyolok ellen elszenvedett nagy különbségű vereség kapcsán is ezek az érzések kerülgettek, de szerencsére a csoportkör utolsó fordulójában választ kaptunk rá, hogy miért. Még jó, hogy van egy olyan higgadt szakvezető, aki a csapat képességeit, fizikai állapotát felmérve tudja, hogy melyik meccsre kell koncentrálni. Utólag már látszik, hogy a horvát és spanyol meccset az első adandó alkalommal (amikor az ellenfél nagyon elment) fel is adtuk, talán egy kicsit a szerbek elleni „nyolcaddöntőre” koncentrálva.
Ez a húzás nagyon bejött, mert a második félidőben pont azok a plusz energiák repítették a mieinket a fordítás felé, amelyeket a két említett párharc hajrájában benne hagyott a csapatban. Ez így leírva persze egyszerű, de cseppet sem biztos, hogy ennyire tudatos volt a taktika. A sikeres stratégia esetén azonban nincs szükség a magyarázkodásra, a lényeg úgyis ott áll a hírügynökségek jelentéseiben, a magyar válogatott a nyolc között van. Szép volt Mocsai Lajos, szép volt fiúk! Ti már kihoztatok mindent, ami reálisan benne van a jelenlegi keretben. Minden más már csak ráadás…
4. Cseh László újra király
Az elrontott 400 méteres előfutam után hihetetlen mélységekből jött vissza Cseh László. A háromszoros olimpiai ezüstérmes úszónk ugyanis legbiztosabb éremesélyét hagyta buta módon „elúszni”, ám mégis talpra tudott állni. A kétszáz pillangó visszafogottabb eredménye után is volt elég ereje ahhoz, hogy 200 vegyesen odaérjen a dobogóra. A két amerikai klasszis (Lochte, Phelps) ugyan ismét elérhetetlen volt számára, de újfent bizonyította, hogy ő bizony Darnyi és Egerszegi kaliberű úszó. Azt se felejtsük el, hogy Laci már harmadik olimpiájáról hoz haza érmet, ami ismerve a sportág testi igénybevételét, már önmagában is hatalmas szó. Nem is beszélve arról, hogy klasszisunk még Rióban is úszni akar. Ráadásul aranyért. A londoni bronz után is önkritikusan nyilatkozó fiatalembernek elhiszem, hogy odateszi magát. Mert a sport erről szól, még ha nem is lehet mindenkiből 18-szoros olimpiai bajnok….
5. Kis országok éremcsipegetése
Néhány nappal ezelőtt gyaloglásban Guatemala szerezte meg története első olimpiai érmét, az olimpia hétfői napján viszont újabb két nemzet került a fókuszba, miután sportolói szintén első olimpiai medáliájukat szerezték meg. A díjugratás csapatversenyében a britek sikere mellett az keltett feltűnést, hogy az 1972-es első indulása óta eddig olimpiai érem nélkül álló Szaúd-Arábia lovas csapata lett a bronzérmes. Szintén hétfőn délután értek véget a vitorlázók laser hajóosztályában a küzdelmek, ahol a ciprusi Pavlos Kontides ezüstérmével a szigetország első olimpiai medáliáját szerezte meg. Az atlétika stadionban is akad már egy ország, amely története első olimpiai bajnoki címét szerezte meg, Kirani James hétfő esti 400-as futása után ugyanis most már az alig 110.000-es karibi országnak, Grenadának is van olimpiai bajnoka.
6. Álomdöntő férfi tollaslabdázásban
Aki játszott már tollast (van aki nem?), az tudja, hogy miként néz ki a sportág, igaz a versenytollaslabda formájával azért így is kevesen vannak tisztában. A pötyögős verzióhoz képest ugyanis a hálóval, kimért pályával játszott változat sokkal dinamikusabb és megterhelőbb. Ebben, a világszerte (főként Ázsiában) népszerű sportágban csodás finálét láthattak a nézők. Bár a női párosoknál tapasztalt botrány (ahol négy párost zártak ki, mert a csoportkör utolsó fordulójában látványosan nem akartak nyerni) volt elsősorban a figyelem középpontjában, a kínai Lin Dan és a maláj Lee Chong Wei döntőjét sokan a teniszből ismert Federer-Nadal párharchoz hasonlítják. Bár a hihetetlen jutalommal motivált maláj klasszis nyerte az első játszmát, Lin Dan végül fordított és lett a tollas egyéni versenyszám első címvédője.
Heti Hármas
1. Üres székek az olimpiai eseményeken
Egészen hihetetlen látni, hogy a londoni szervezőknek nem sikerült megtölteni az olimpia létesítményeit. Persze tudja mindenki, hogy nem egyszerű nyolc millió belépőt eladni, de ismerve az olimpia iránti európai érdeklődést ez azért nem tűnt volna lehetetlen vállalkozásnak. A játékok megnyitója előtt másfél évvel még arról szóltak a hírek, hogy többszörös túljelentkezés volt a jegyekért, így igazán szerencsésnek mondhatja magát az, aki belépőhöz jutott. Ehhez képest az olimpia előtti hetekben arról döntöttek a szervezők, hogy a foci torna jegyei közül több tízezret visszavonnak. Az első napok után pedig folyamatosan azt látjuk, hogy még a legnépszerűbb eseményeken is vannak bőven üres széksorok. Hogy ez miként lehetséges? Szerintem a szervezők maguk sem tudják. Valószínűleg addig-addig őrizgették a VIP és szponzori jegyeket, míg végül rajtuk ragadtak. Mert kereslet lett volna rá (jelezte ezt a jegy-lottó többszörös túljelentkezése is), csak aki nem jutott jegyhez, az anélkül nem utazott el a brit fővárosba. A britek persze (hála a sorozatban jövő aranyérmeknek) most özönlenek még a fennmaradó jegyekért, de ez már nem tudja feloldani azt a helyzetet, hogy az athéni és a pekingi szervezők után a londoniak sem tudták a telt házas stadionok olimpiáját megszervezni…
Nem is csoda, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azt tervezi, hogy az eddig a szervezőkre bízott feladatként kezelt jegyértékesítést mostantól sztenderdizálni akarja…
2. Sidi Péterrel mindig történik valami
Egyértelmű aranyesélyesként kezeltük a sportlövő Sidi Pétert a londoni játékok előtt, aki három száma közül a leginkább a kisöbű sportpuska 3x40 lövéses összetett számában világbajnoki címvédőként jutott ki a 2010-es müncheni vb-ről. A komáromi sportlövő első két számában pechesen versenyzett, kiesett, majd fő számában elért hatodik helyével végül pontszerző lett. A finálét követően Sidi elmondta, hogy vasárnap fedezte fel, hogy az álló testhelyzetben használatos teljes első irányzékát ellopták, és mivel az edzőpályára csak versenyzők, edzők és bírók mehettek be, ezért ő úgy sejti, valamelyik riválisa lehetett az elkövető. Ebben a testhelyzetben – tartalék diopterrel – nem is lőtt igazán jól Sidi, aki bravúrral még így is bejutott a fináléba (négyes szétlövés után). A hatodik hely pontszerző eredmény, de nyilván ennél Sidi is többet szeretett volna. A sors fura módon kísérti is a legjobb magyar sportlövőt, aki a magyar szövetség vezetőjével vívott hosszas sajtóvitája után bizonyítani szeretett volna, most azonban a lopás ténye húzta keresztbe számításait.
3. Elrepült a zászló az eredményhirdetéskor
Azt mindannyian el tudjuk képzelni, hogy nem lehet könnyű egy olimpia megszervezése, ugyanakkor vannak olyan bakik, amelyeket előre ki lehet zárni. Ilyen volt az a kínos eset is, amely a női teniszezők wimbledoni eredményhirdetésekor zajlott le.A győztes Serena Williams tiszteletére ugyanis eljátszották az amerikai himnuszt, a közben felhúzott amerikai zászló viszont menet közben egyszerűen eltűnt… Nem tudom, hogy miként tervezték meg a zászlófelhúzást, de az tény, hogy az első, amire egy ilyen esetben számítani kell, hogy fúj a szél. Na erre az egyre nem figyeltek a szervezők, ami a nagy felhördülést okozó botrányt okozta számukra.