Heti hatos

1. Haye elintézte Chisorát, és üzent Klicskónak

A nehézfiúknak sem könnyű az életük. Pláne nem a profi boxban, ahol azért a legnagyobbak is belenézhetnek olykor egy-egy méretes pofonba, a padlóról felállni pedig legalább annyira fárasztó mutatvány, mint talpon maradni a ringben. Valami hasonlóban lehetett része korábban David Haye-nek és Derek Chisorának, a két brit bunyósnak is, akiket a Klicsko-fivérek intéztek el, előbbit egy évvel ezelőtt Vlagyimir, utóbbit pedig idén februárban Vitalij tett tönkre - nem feltétlenül anyagilag, sokkal inkább fizikálisan és morálisan. A vereség azonban egyiküket sem viselte meg annyira, hogy felhagyjanak választott szakmájukkal, mert bár Haye tavaly októberben bejelentette visszavonulását, az első adandó alkalommal felvette a kesztyűt. Az ellenfél ki más lehetett volna, mint Chisora, aki az ominózus Klicsko elleni meccset követő sajtótájékoztatón szó és ütésváltásba keveredett az ott éppen szakkommentátorként jelen lévő honfitársával. A balhé után mindkettejük versenyengedélyét visszavonták, ez azonban nem gátolta meg őket abban, hogy egy vér- és pénzszagra éhes promóter, Frank Warren közreműködésével egymásnak feszüljenek. A luxemburgi szövetség égisze alatt a londoni Upton Parkban rendezett előadás körítése a cirkuszi elemeket sem nélkülözte, a mérlegelésnél például ráccsal kellett elkülöníteni a két vadat, akik verbálisan már napok óta puhították egymást. Mindez persze nyilván a jól megtervezett és felépített koreográfia része volt, hiszen e nélkül a kutya sem lett volna kíváncsi a vesztesek cím nélküli csatájára. Aztán maga a meccs már nem volt ennyire izgalmas, Haye az ötödik menet végén kétszer is padlóra küldte Chisorát, akivel pályafutása során még soha nem esett meg ez a csúfság. A harmadik hempergéstől a bíró óvta meg őt, miután véget vetett a mérkőzésnek. S hogy mennyire volt komoly a találkozó előtti szópárbaj, arra a sajtótájékoztató adott választ, az ellenségekből barátok lettek, mosolyogtak, megölelték, dicsérték egymást, és minden bizonnyal azon sem kaptak össze, milyen arányban osszák meg a bevételt. Haye azért nem hazudtolta meg magát, a győzelmi mámor közepette nem feledkezett meg Vitalij Klicskóról sem. Szerinte félelmetes üzenetet küldött neki, hogy pontosan mit, az nem derült ki. A brit mindenesetre kételkedik abban, hogy ezek után az ukrán óriás ki merne állni ellene. Én azért nem lennék ennyire naiv a helyében. Bár az is lehet, hogy ez a kiszólás már a következő gála felvezetése volt.

2. Motiváló maláj aranyrudak

Ezekben a napokban már szinte minden az olimpiáról szól. Bő egy héttel a londoni ötkarikás játékok rajtja előtt a világ valamennyi hírügynöksége ontja a híreket, sportolókról, csapatokról, a felkészülés utolsó fázisáról. Vannak aztán szép számmal kis színes infók is, amelyek nem elsősorban sportszakmai megközelítésből érdekesek. Ilyen például Malajzia versenyzőinek motiválása, egy helyi üzletember aranyrudakat ajánlott fel minden egyes bajnoki címért. Az egyenként mintegy százötven millió forintot érő ajándék persze nem forgatja majd ki a vagyonából a vállalkozó úriembert, a maláj olimpikonok ugyanis nem tartoznak az éremesélyesek közé. A nagyvonalú felajánlás a maláj államot is felbátorította, az összeg felével megtoldja a honoráriumot, így aztán valóban tekintélyes summa jár az olimpiai bajnokságért. A hirtelen meggazdagodásra a férfi tollaslabdázók a legesélyesebbek, eddig két-két ezüst- és bronzérmet szereztek a nyári játékokon, mások ezt az eredményességet megközelíteni sem tudták. Hogy végül sikerül-e sporttörténelmet írniuk az ázsiaiaknak, az erősen kérdéses, ami biztos, ekkora lehetőségük soha nem volt arra, hogy néhányan közülük megtollasodjanak.

3. Hölgyválasz az olimpián

A nők emancipációja a sportban is érzékelhető. A legújabb és legaktuálisabb bizonyíték erre a nyakunkon lévő olimpia. Néhány hete még úgy volt, hogy Szaúd-Arábia, Katar és Brunei nem enged a nyomásnak, tartja magát a konzervatív hagyományokhoz, és nem indít hölgy versenyzőket a játékokon. Az arabok végül megtörtek, így aztán a londoni lesz az első olyan ötkarikás viadal, amelyen valamennyi ország csapatában lesz női sportoló. Az egyenjogúságért vívott harcot az Egyesült Államok olyannyira komolyan vette, hogy ez lesz az első olimpia, amelyen több nő (269) kapott helyet a csapatban, mint férfi (261). A számok természetesen véletlenszerűen alakultak így, nincs szó arról, hogy mesterségesen tolódott el a nemek aránya. Nem fenyeget az a veszély, hogy megfordul a trend, és az egykori NDK-s úszólányok és atléták elférfiasodásából okulva szexvizsgálatok tömegére lesz szükség Londonban.

4. Édes teher

Maradjunk még a gyengébbik nemnél, az olimpiánál, és térjünk vissza a malájokhoz. A sportlövészetben a légzésnek fontos szerepe van, a test minden apró rezdülése nagymértékben befolyásolhatja az eredményt. Még bonyolultabb a helyzet, ha két test mozgását kell kontrollálni, főként akkor, ha mindkettő önálló életet él. Amikor majd Nur Suryani Mohd Taibit a lőállásba szólítják Londonban, nem lesz egyedül, viszi magával gyermekét is, aki egyelőre bentről, mármint a mama hasából érzékeli a külvilágban történteket. A hölgy ugyanis terhes - nem kicsit, nagyon. A maláj versenyző 35 hete van áldott állapotban, ennek ellenére úgy döntött, elindul az olimpián. A játékok történetében ő a negyedik olyan sportolónő, aki ezt bevállalja, még úgy is, hogy az erősebbik számát, az 50 métert kihagyja. Itt ugyanis fekvő testhelyzetben is kell lőni, ami ebben a stádiumban már kivitelezhetetlen. Marad a 10 méter, ott csak állni kell, a sikeres szereplés azonban így is erősen kérdéses. Célratartás közben ugyanis bármikor jöhet belülről egy, vagy akár több rúgás, ami ugye zavaró tényező lehet verseny közben. A 29 éves Taibi kisasszony mindettől egyáltalán nem esik kétségbe, azt mondja, előtte majd beszél a babával, hogy amíg ő lő, addig az maradjon nyugton. Irigylésre méltó elszántság, ha valaki, hát ő megérdemelné azokat a bizonyos aranyrudakat. Vagy lehet, hogy éppen ez volt számára az extra motiváció?

5. Eto'o szerint bármi megtörténhet

Ha magyar kupacsapatokról van szó, nem árt az apró sikereket is megbecsülni. Az Európa Liga első selejtező körében a Budapest Honvéd kettős győzelemmel, kapott gól nélkül jutott tovább az albán Flamurtarival szemben. Bravúrnak ugyan nem nevezhető az eredmény, bár az MTK kiesése és a Debrecen kedd esti veresége tükrében legyinteni sem kellene a kispestiek sikerére. Ami egyben azt jelenti, hogy csütörtökön egy sztár(osodó) csapat, az Anzsi Mahacskala lesz a Honvéd következő ellenfele. A két klub közötti financiális háttér aligha összehasonlítható, ha mégis, akkor nyomasztó különbséget tapasztalhatunk az oroszok javára. A Guus Hiddink vezette, többek között Samuel Eto'o-t és Jurij Zsirkovot is soraiban tudó dagesztáni alakulat Szulejman Kerimov milliárdjainak köszönhetően ma az egyik legvonzóbb együttes a rohamosan feltőkésített Premjer Ligában. Lehet persze azzal vígasztalni magunkat, hogy a pályán nem dollár és euromilliók futballoznak, játék közben eltűnhet, vagy legalább is csökkenhet a keretek közötti értékbeli eltérés. Ezt a megállapítást erősítik valamelyest azok a nyilatkozatok, amiket az Anzsi legnagyobb sztárjai adtak. Hiddink nem kevesebbet mondott, mint hogy a Honvéd előnnyel indul csapatával szemben, hiszen már játszott tétmeccset, míg az övéi még csak a felkészülési időszaknál tartanak, az ausztriai edzőtáborból utaznak a mérkőzésre. Eto'o is óvatosan fogalmazott, amikor az esélyekről kérdezték (,,ezen a szinten már nincsenek kiscsapatok, bármi megtörténhet"), bár azt azért mindketten hozzátették, hogy nincs mitől tartaniuk, minimális céljuk a csoportkörbe jutás. Nem tudom, jó-e nekünk az oroszok szerénysége, talán ha nagyképűbbek lennének, több keresnivalónk lenne ellenük. Ennél már csak az biztatóbb, hogy a honvédosok reálisan értékelik a helyzetet, az esélyeket, abban bíznak, hogy a csütörtöki első mérkőzés után nyitott marad a továbbjutás, és egy hét múlva a Bozsik Stadionban telt ház előtt sikerül a bravúr. Ha így lenne, arra már Európában is felkapnák a fejüket, és legalább beszélnének rólunk. Magyar kupacsapatok esetében ma már ez is nagy eredménynek számít.

6. Szép város Kolozsvár

A CFR Cluj szerződtette Vass Ádámot. A hír önmagában nem nagy szenzáció, bár ha hozzátesszük, hogy a 2008 óta kétévenként román bajnoki címet szerző, tucatnyi külföldi futballistával megerősített, a BL-ben és az Európa Ligában a csoportkörig jutó kolozsvári csapatnak a Bresciából igazolt 23 éves középpályás az első magyar légiósa, akkor büszkék lehetünk rá. Ő is örült a lehetőségnek, és ennek egy interjúban hangot is adott: "Nagyon boldog vagyok, hogy idejöhettem focizni, egy magyar városba." A román sajtóban Vass utóbbi megjegyzése kellőképpen kiverte a biztosítékot, később abba is belekötöttek, hogy a játékoson túl sok a tetoválás, és közöttük egy magyar címer is található. A Kolozsvár Szuperkupa-döntőbeli ellenfelének, a Dinamo Bukarestnek a szurkolóit olyannyira érzékenyen érintette az eset, hogy transzparenssel készültek a mérkőzésre. Amíg Vass a pályán volt, vezetett a CFR, a meccset azonban 11-esekkel a fővárosiak nyerték. Talán ez is közrejátszott abban, hogy hamar lecsillapodtak a ,,magyarvárosozás" miatt felkorbácsolt indulatok. Felvetették néhányan, hogy lehetett volna talán diplomatikusabban fogalmazni. Én mindenesetre azt javasolnám Vass Ádámnak, hogy ha majd egyszer megkérdezik tőle, mi a kedvenc nótája, mondja azt, hogy szívesen hallgatja Kálmán Imre Marica grófnőjének ,,Szép város Kolozsvár" című betétdalát. Ha esetleg idézni is kellene belőle, akkor se essen kétségbe, nyugodtan nyomja meg a refrén azon részét, amely úgy szól, hogy ,,Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál, hol minden piros, fehér, zöldben jár!".

Heti hármas

1. A minták titka

A doppingellenőröknél is nagyüzem van. S mivel rájuk ugyanúgy érvényes a mondás, miszerint aki keres, az talál, nem meglepő, hogy néhány sportoló fennakad a rostán. Olyanok is, akik nyolc éve abban a tudatban élnek, hogy 2004-ben, bekokszolva értek el eredményt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság orvosi szekciója áprilisban úgy döntött, hogy az athéni játékokon levett mintegy 3000 lefagyasztott mintát újra átvizsgálja, és az azóta már fejlettebb technológiát alkalmazva megismétli az ellenőrzést. Eddig öt teszt zárult pozitív eredménnyel, a sportolók személye a B próba után válik majd ismerté. Az időzítés egyébként tökéletes volt, hiszen a NOB idevonatkozó szabályzata szerint nyolc esztendőn belül van lehetőség a kontrollra, illetve a büntetésre, utána meg kell semmisíteni az anyagot. Az idő lejárt, a szűrés megtörtént, ők öten pedig izgulhatnak. Arra elég kevés az esély, hogy közülük bárki Londonban is versenyez, aki viszont igen, az majd csak 2020-ban nyugodhat meg igazán.

2. A bringás bálvány bűne

Lance Armstrong nyaka körül is szorul a hurok. A hétszeres Tour de France-győztes amerikai bringás úgy gondolta, legjobb védekezés a támadás, és azzal vádolta meg az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynökségét, az USADA-t, hogy az kerékpárosokat vesztegetett meg az ellene szóló hamis vallomásokért cserébe. A New York-i bíróság lesöpörte a 40 éves kerekes 80 oldalas beadványát, majd még melegében örökre eltiltotta a sporttal kapcsolatos tevékenységtől az US Postal istálló egykori orvosát, Luís García del Moralt, segítőjét, Michele Ferrarit és Armstrong korábbi edzőjét, Pepe Martit. Az indok: rendszeres doppingtevékenység, tiltott teljesítményfokozók birtoklása, használata és kereskedelme 1997 és 2007 között. A történetnek ezzel koránt sincs vége, a slusszpoén még hátravan. Ha ugyanis bebizonyosodik a gyanú, miszerint a RadioShack jelenlegi csapatorvosa, Pedro Celaya és sportigazgatója, Johan Bruyneel, valamint Armstrong is érintett a doppingügyben, akkor a kerékpársport egykori királyát akár meg is foszthatják korábbi címeitől. Nem jó előjel számára az sem, hogy az USADA eddig egyetlen pert sem vesztett el, mindannyiszor bizonyítani tudta az állítását, ráadásul az a hír járja, hogy négy korábbi csapattársa is kész terhelő vallomást tenni Armstrongra.

3. Korrupciós botrány újratöltve

Áll a bál a FIFA-ban. A téma ismerős, ezúttal is egy vesztegetési botrány van napirenden. A történet 1992-re nyúlik vissza, a vád nyolc éven át tartó sikkasztás és hűtlen kezelés. Az ügy végül nem jutott el a bírósági szakaszba, a vizsgálati dokumentumokat 2010 júniusában titkosították, nem sokkal azután, hogy az illetékes ügyészek, a FIFA, valamint a két gyanúsított, Joao Havelange, akkori FIFA-elnök valamint Ricardo Teixeira, a brazil szövetség első embere megegyezésre jutottak, és ezzel lezárult a büntetőügy. Az akták tartalma szerint a két vezető az említett időszakban összesen mintegy 22 millió svájci franknak megfelelő összeget kapott az azóta csődbe ment ISL nevű marketingcégtől. A svájci Legfelsőbb Bíróság most úgy döntött, hogy ki kell adni az információkat a médiának, a FIFA pedig néhány órával ezután már nyilvánosságra is hozta az iratokat. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség hivatalos közleményben tudatta azt is, hogy a szervezet jelenlegi elnöke, Joseph Blatter nem érintett a botrányban. A 96 esztendős Havelange számára azért is kellemetlen az ügy, mert a 2016-os riói olimpia központi stadionja az ő nevét viseli. A korábban évtizedekig köztiszteletben álló brazil sportvezető egyébként tavaly megpróbált elébe menni a történteknek azzal, hogy decemberben lemondott a 48 éve betöltött NOB-tagságáról. Blatterék azonban nem hagyták annyiban az esetet, az első adandó alkalommal terítettek. Ismerve a FIFA-ban kipattant, sokszor zavaros, felemás megítélés alá eső ügyeket, az is benne van a pakliban, hogy a Havelange-dosszié megnyitása sem más, mint figyelemelterelés a közelmúlt korrupciós botrányairól...