Talán meglepetésként érte olvasóinkat, hogy veretlen csapatként mindössze a negyedik pozícióban találták a Washingtont a múlt heti erőrangsorunkban, de ennek megvolt a maga oka. Bár az első négy meccset győzelmekkel abszolválták Ovecskinék, játékuk nem volt annyira meggyőző, bár a Florida elleni mérkőzésen már megvillogtatták csapategységüket.

Ezt követően azonban következett két igazán nagy erőfelmérő: a Philadelphia elleni idegenbeli derbi, valamint a szombati csúcsrangadó, ahol az NHL két veretlen csapata csapott össze a washingtoni Verizon Centerben. Kérdéses volt, hogy csak a kiegészítő emberek remeklésével mire lesznek képesek két másik csúcsformában lévő csapat ellen, illetve az is, hogy ezek a játékosok akkor is eredményesek tudnak-e maradni, ha a nagyágyúk beindulnak. Egyelőre a többi NHL-csapat legnagyobb félelmét beigazolva az látszik érvényesülni, hogy a Capitals végre egységes csapatként működik, és a győzelmekből Ovecskin és Szjomin ugyanúgy kiveszik részüket, mint a harmadik-negyedik sorban pakkot kergető Marcus Johansson, Mathieu Perreault és társaik.

És akkor nem is beszéltünk a remeklő Thomas Vokounról, aki hat találkozóból hatot nyert, 1,80-as kapott gólátlaggal. Ja, és hogy hogyan győztek a két szuperderbin? Nos, a Flyerst 5-2-re verték: Ovecskin 2 gólt lőtt, Vokoun pedig 40 védést mutatott be, míg a Red Wings ellen Mike Green villogott, aki 2 találatot és 2 előkészítést vállalt csapata 7 góljából. Thomas Vokoun pedig ezúttal 32-szer védett.

Mi a közös a két meccsben? A Capitalst túllőtték az ellenfelek, azonban mégis 10-3-as gólaránnyal vették az idei két legnehezebb akadályt. Az októbert a fővárosiak egy nyugat-kanadai túrával zárják - ki tudja, ha a csapatok nem is, talán az időzónák és az átállásból fakadó fáradtság megfogja őket.

Quick Lee

Engedtessék meg egy gyermeteg szójáték, muszáj élni vele, mivel leginkább az egykori filmlegenda, Bruce Lee legyőzhetetlensége áradt a héten a Los Angeles Kings kapusából, Jonathan Quickből. Az sem véletlen, hogy megválasztották a hét játékosának, miután 3 mérkőzésből hármat hozott le kapott gól nélkül, és ezzel klubcsúcsot is állított fel: 188 perce és 10 másodperce nem rezgett meg a hálója.

Főleg az utolsó shutoutja után jár ki neki igazán a dicséret, hiszen a szezont rendkívül jól kezdő Dallas Starst sikerült lenulláznia, amivel felzárkóztak 1 pontra a tabellán a csendes-óceáni csoport vezetőire. A héten még egyszer találkoznak a felek, ezúttal Dallasban, és a meccs nemcsak a csapata miatt, hanem egyénileg is nagyon fontos lesz Quick számára, mivel a New Jersey elleni derbin Jonathan Bernier kezdett, úgyhogy Quick a Stars ellen hosszabbíthatja meg említett szériáját, sőt akár meg is spékelheti azt egy újabb shutouttal.

A modernkori NHL-shutout rekordját egyébként Brian Boucher tartja, aki a 2003-2004-es szezonban 332 percet húzott le kapott gól nélkül - 5 és fél meccset. Quick hármon már túl van, úgyhogy mondhatni, túl van a nehezén. Mi viszont úgy fogalmaznánk, hogy a neheze csak most jön.

Ki nevet most?

2009. szeptember 18-án cserélte el a Boston Bruins amerikai csatárát, Phil Kesselt a Torontóhoz. Ez a csere volt a Toronto felett regnáló Brian Burke első nagyobb húzása a csapatnál, és 2 évig sok kritika érte emiatt a menedzsert, hiszen a Toronto két elsőkörös és egy második körös draftcédulát adott fel Kesselért. A 2010-es draftjog pedig igen előkelővé vált, elvégre a Boston Bruins az első kör második helyén húzhatott magának egy rendkívül tehetséges szupersztár növendéket Tyler Seguin személyében, úgy, hogy közben a rájátszást is megjárták.

A 2011-es évben már egy fokkal jobban szerepelt Kessellel a Maple Leafs, de a rájátszás akkor sem jött össze, és igazából Kessel sem tudta kibontakoztatni igazán képességeit egy minőségi center nélkül. Bár 30 gólig mindkét évében eljutott, sokkal nagyobb reményekkel érkezett Torontóba.

Nos, úgy tűnik, hogy az új klubjával való elhúzódó ismerkedés és a folyamatos csatártárs-váltogatás után idén végre szárnyalhat az október 2-án 24. életévét betöltő amerikai csatár. A Toronto idei 8 mérkőzése alatt egyedül a Boston elleni 6-2-es vereség során maradt pont nélkül, és a maradék 7 mérkőzésből haton betalált. Az Ottawa elleni gólparádés derbin, mely 6-5-re végződött a Juharlevelesek javára, Kessel mesterhármassal és egy assziszttal fejezte be a mérkőzést, és lendülete nem akar alábbhagyni. 8 mérkőzésen szerzett 9 góljával és 15 pontjával vezeti a kanadai táblázatot találatok és pontok tekintetében egyaránt.

Természetesen a Toronto teljesítménye is rögtön feljavult Kessel bombaformájának köszönhetően, de a csapat erényei akkor mutatkoznak meg majd igazán, ha csapattársai felnőnek Kessel szintjére. Jelenleg a csapatkapitány, Dion Phaneuf, valamint Joffrey Lupul büszkélkedhet 9-9 ponttal, de már ők is le vannak maradva 6 ponttal Kessel mögött, a többiek meg még inkább. Egy embertől meg nem várhatják folyamatosan a megváltást, Kessel lendülete idővel alább fog hagyni - ez törvényszerű. Ami viszont jó hír, hogy a héten visszatérhet Tim Connolly sérüléséből, így a nyáron szerzett csatár egy második dimenziót adhat a Toronto támadásainak, és kihúzhatja a kanadai csapatot a gödörből, ha esetleg Kessel nem villogna.

Legszebb öröm az idegenbeli győzelem - és a legnagyobb fegyvertény is

Az NHL-ben mindig is az jelentette igazán egy csapat erősségét, ha idegenben is olyan eredményes vagy netán eredményesebb, mint otthon. Erre a jó teljesítményre leginkább a rájátszásban van szüksége a csapatoknak, főként akkor, ha nem első helyen zárták a főcsoportot, ilyenkor nem elegendő csupán a „kötelezőnek” vett hazai találkozókat hozni, az otthontól távol is fel kell mutatni valamit. Ha megnézzük az elmúlt három Stanley Kupa-döntő mindent eldöntő mérkőzését, az aktuális bajnok idegenben vívta ki a győzelmet: 2009-ben a Pittsburgh Detroitban, 2010-ben a Chicago Philadelphiában, valamint tavaly a Boston Bruins Vancouverben a 7. meccsen.

Az a gárda, mely képes felülkerekedni idegenben a hazai drukkerek által rájuk helyezett nyomáson, és megbirkózik a hazai edzők sorkorrigálásaival - az otthon játszó csapatok edzőinek megengedett, hogy a játékszünetek során a vendégcsapat után még módosítsák a jégre küldött játékosok listáját, így teremtve számukra kedvezőbb párharcokat a pályán: pl. az ellenfél negyedik sora ellen beküldi a top sorát az edző -, az méltán sorolható a liga elitjébe.

A Colorado eddig tökéletes mérleggel rendelkezik idegenben, mind a hat mérkőzésüket megnyerték, amit nem a Pepsi Centerben játszottak - ironikus módon pont hazai pályán bukdácsolnak a Jetik, otthon eddig kétszer kikaptak. Az, hogy a vesztes szezonnyitójukat követően diadalmaskodni tudtak az öt meccsből álló keleti turné minden állomásán, rögtön franchise rekord lett, ami azért is megsüvegelendő, mert régebben olyan játékosok fordultak meg az Avalanche-nél, mint Joe Sakic, Peter Forsberg, Patrick Roy és sorolhatnánk. Ehhez képest egy főként fiatalokkal felálló keret volt képes véghezvinni ezt a teljesítményt, ami szép jövőképet vetít a szezon előtt teljesen leírt csapat számára, hacsak a menedzserük nem folytatja megmagyarázhatatlan cseréinek sorát, és szét nem rombolja a mostani összeállítást is. Az NHL és a Colorado-drukkerek nevében reméljük, hogy erre nem kerül sor.

Az erőrangsorunkat a héten a Washington Capitals vezeti - ebben nincs semmi meglepő, elvégre az egyetlen veretlen csapatról van szó. Azt viszont érdemes megfigyelni, hogy a táblázat középső és alsó részén található csapatok hogy szerepeltek az előző héthez képest.