Heti Hatos
1. Magyar női kézilabda csapatok
A heti "bravúr lista" élére mindenképpen a magyar női kézilabda csapatok kívánkoznak. A győri lányok Bajnokok Ligája sikere (még ha nehezen is sikerült legyőzni a Lipcsét) újabb lépést jelentett az áhított cél, a BL-diadal felé. Míg Görbicz Anitáék győzelme az esélyek alapján várható volt, a Vác és a Ferencváros szereplése egyaránt hatalmas meglepetést jelentett. A KEK-ben szereplő Fradi az idegenbeli egygólos vereség (33-34) során is jelezte már a Bajnokok Ligája címvédőjének számító Viborgnak, hogy nem adja olcsón a bőrét. A népligeti visszavágón ugyan a dánok már 4 góllal is vezettek, de a hajrában Zácsik Szandra büntetője mégis a 33-32-es zöld-fehér sikert és az idegenben szerzett több gól miatt a Ferencváros bravúros továbbjutását eredményezte. Az EHF-Kupába a Vác még talán ennél is nagyobb bravúrt hajtott végre azzal, hogy a norvég Byasen ellen az első találkozón elszenvedett ötgólos vereség után a második hazai meccsen (a norvégok feladták a pályaválasztási jogot) hét góllal (!) győzött. Ezzel az is eldőlt, hogy mindhárom női európai kézilabda kupában van magyar reprezentáns a legjobb nyolc között, amivel rajtunk kívül csak a németek, a spanyolok és az oroszok büszkélkedhetnek. Az utóbbi időszakban mintha megsokszorozódtak volna az olyan kézilabda meccsek, ahol kiélezett szituációban a magyar csapatok győznek a hajrában. Jó lenne végre ezeket is jól az agyunkba vésni és nem folyton azt emlegetni, hogy mi mindig csak veszíthetünk a végjátékokban. Mert nyerni (és továbbjutni) igenis lehet, csak akarni kell!
2. Magyar labdarúgó-válogatott
Szerencsére az utóbbi időben egyre gyakrabban pozitív értelemben kerül szóba a magyar labdarúgó-válogatott szereplése. Így volt ez a múlt szerdán Dubajban rendezett barátságos találkozó után is, ahol Egervári Sándor tanítványai Rudolf Gergely és Hajnal Tamás góljaival 2-0-ra győztek Azerbajdzsán legjobbjai ellen. A magabiztos siker azért is volt fontos, mert magyar válogatott utoljára a nyolcvanas évek közepén (a Mezey György fémjelezte Európa-verő válogatottunk idején) tudott öt mérkőzést zsinórban megnyerni. A most megnyert három tétmérkőzés (Moldova, San Marino és Finnország ellen), valamint két barátságos meccs (Litvánia és Azerbajdzsán volt a szenvedő fél) után az aranylábú fiúk akár még több hozsannázást is kiérdemelhetnének, de várjunk még ezzel. Ígérem, ha márciusban a hollandokat is legyőzzük hazai pályán, ezt a rovatot tutira Dzsudzsiékkal kezdjük !
3. Világrekord síugrásban
A síugrás – bár a magyar sporttévézők körében kifejezetten népszerű – nem tartozik a hardcore sportágak közé, így különleges eseményekre van szükség ahhoz, hogy - ha nem is kerül címlapra - de legalább ne csak kisbetűs hírként foglalkozzanak vele. A múlt pénteken a norvégiai Vikersundban rendezett sírepülő tréning után néhány órára reflektorfénybe kerültek a bátor léglovagok, a norvég Johan Remen Evensen ugyanis előbb 243 méterre, majd pedig 246,5 méterre javította a világrekordot. Ha belegondolunk, hogy többségünk két méternél messzebb nem tudna önerőből elugrani és a fentebb leírt távolság több mint két és fél labdarúgó pálya hosszúságának felel meg, akkor jogos a mostani dobogós helyezés...
4. Igaly Diána visszatért
Kevés olyan sportember van, akit eredményektől függetlenül annyian kedvelnének, mint Igaly Diána. Bár sportága (sportlövészet) a síugrókhoz hasonlóan nem túlságosan közismert, sikerei révén mégis tisztelt és kedvelt alakja a magyar sportéletnek. A kétszeres világbajnok koronglövő a pekingi olimpia után különböző nehézségek miatt nem versenyzett, múlt héten azonban személyesen vitte el a Magyar Olimpiai Bizottsághoz, és adta át Molnár Zoltán főtitkárnak a visszatérési szándékát tartalmazó levelet. Athéni olimpiai sikere előtt négy évvel bronzéremmel tért haza a sydneyi játékokról, 2008-ban pedig 13. lett Pekingben. Mostani visszatérésének célja egyértelműen a londoni olimpián történő részvétel kiharcolása. Volt alkalmam személyesen is találkozni vele a 2000-es sydney-i olimpia után, amikor bronzérmesként még talán nem volt annyira fókuszban, szerénysége és szerethetősége az athéni siker után is megmaradt, így nagy örömmel olvastam a visszatéréséről szóló hírt. Sok sikert Diána !
5. Navigátor – furcsa szerepkörben
Olyat láttunk már, hogy kosárlabdában egy center dob hárompontost, vagy egy irányító zsákol, sőt labdarúgó kapus is szerzett már számtalanszor gólt szabadrúgásból. A szerepcsere sok összefüggésben nem idegen a sporttól, ám a hétvégén a Svéd ralin történt eset mégis példátlannak számít. Történt ugyanis, hogy a norvég Petter Solberg az egyik pénteki átkötő szakaszon a "nyolcvanas zónában" 112 km/h sebességgel hajtott át. A rendőrök elkapták a száguldozó ralist, aki a szervezőktől pénzbírságot (800 euro) kapott, ráadásul arra is kötelezték, hogy 48 órán belül le kell adnia jogosítványát. A vasárnapi utolsó gyorsasági pedig így már pont nem fért bele a versenybe, ekkor pedig Solberg az összetett verseny negyedik helyén állva adta le a jogsit, majd beült a jobb első ülésbe és kénytelen volt átadni a kormányt navigátorának, Chris Patterson-nak. A szerepcsere végül jól sült el, az egyetlen hátralévő szakaszt Patterson is kibírta, igaz messze nem ment úgy, mint Solberg. A lenti videót látva a sofőrré átvedlő Patterson és a mutogató, az itinerrel abszolút nem foglalkozó Solberg előtt is megemeljük kalapunkat. A páros végül rontott egy helyezést (Patterson utolsóként, a legrosszabbtól is 51 másodperccel lemaradva ért célba ezen a gyorsaságin), de végül mégis ötödikként zárta a Svéd ralit. Lehet azonban, hogy ez a kis incidens még jót is tesz majd kettőjük későbbi munkakapcsolatának?
6. Véget ért a Jerry Sloan korszak
Bár bajnoki címet nem nyert csapatával, így is az NBA edzőlegendái között tartják számon Jerry Sloan-t, aki múlt hét végén intett búcsút a Utah Jazz csapatának. Az észak-amerikai major sportokat tekintve a legrégebb óta egyetlen csapatnál dolgozó Sloan 23 szezont dolgozott végig a Jazz-nél (te jó ég, 1988-tól kezdve egyetlen csapatnál lenni…), de nem sokon múlott a folytatás sem. Néhány nappal a távozásáról szóló döntés előtt ugyanis még hosszabbított csapatával, de pár nap múlva élt azzal az opciós joggal, amely mégis a szerződés semmissé tételét teszi lehetővé számára. A 23 szezon alatt a Utah csapatával összesen 1127 győzelmet szerző edzőlegenda azzal magyarázta távozását, hogy elfogyott az ereje és nincs már meg benne az a lendület, ami egy ilyen szintű csapat vezetéséhez kell. Az NBA történetének harmadik legtöbb győzelmét aratott edzője (csak Don Nelson és Lenny Wilkens nyertek nála több meccset) búcsúzik. Méltó módon tette mindezt, azzal a vélhetően örökké fennmaradó rekorddal, hogy ő az egyetlen tréner az NBA történetében, aki egyetlen csapattal tudott ezer győzelmet elérni. Sloan 1988-ban vette át a Jazzt, az NBA jelenlegi mezőnyének 40 játékosa akkor még meg sem született. Az azóta eltelt közel negyed évszázadban a ligában összesen 245 edzőváltás történt (a Clippersnél csak önmagában 13 !), Jerry Sloan azonban a helyén maradt. Neve örökre egybeforrt a Utah Jazz-el és a klub legendás párosával, John Stocktonnal illetve Karl Malone-nal. Az őt méltató rekordok sorát még folytathatnánk, de zárjuk rövidre ennyivel: Mester, köszönjük !
Heti hármas
1. Négy tizenegyes egy meccsen
Egy hete még kis túlzással a kutya sem ismerte a Csák János – Lengyel Kolos – Selmeczi Krisztián magyar bírói hármast. A korábban alacsonyabb osztályban bíráskodó és lengető sporik a múlt heti Bulgária - Észtország (2-2) barátságos találkozón váltak híressé, sőt inkább hírhedtté. Az ifjúsági tornára meghívott (és papíron az MLSZ-től kikért) hármas éppen jókor volt jó helyen, amikor a nemzetek közötti válogatott meccsre be kellett ugrania. A kissé bizarr ügyben hab a tortán, hogy a mérkőzés valamennyi gólja büntetőből esett. Az utólagos videó elemzés ugyan azt mutatta, hogy mindegyik megadható volt, de az Agatha Chrisite regénybe illő körülmények összejátszása azért finoman szólva is kiveri a biztosítékot. A meccs előtt három órával vésztartalékként behívott magyar bírói hármas, a levegőben felszívódó ismeretlen szervező cég, négy megadott büntető, plusz nagy összegű fogadások arra, hogy lesz legalább három gól a meccsen. Ebben az ügyben talán még maga Hercule Poirot is kevés lenne sípmesterek tisztára mosásához. Bár mint tudjuk, a magyar fociban minden elképzelhető…
2. A Tigris újabb botránya
Az utóbbi egy év finoman szólva sem alakult jó a világ legismertebb golfozója, Tiger Woods számára. A több mint egy éve tornát sem nyerő és magánéleti válsága (tavalyi válása) miatt hosszabb versenyszünetet is tartó „Tigris”-nek a Dubai Desert Classicon sem ment. Az amerikai játékos az egyik lyuknál az elrontott puttolás után dühében a földre (a szent greenre) köpött, amivel megsértette a torna etikai kódexét és vaskos pénzbüntetést kapott érte (persze nem hiszem, hogy földhöz vágja majd…). Az viszont tény, hogy a köpködő Wood még így is eladhatóbb figura a sport világában, mint néhány, a hazai futballban szereplő „nyálművész”...
3. Adios Laszi
Bár számunkra jelentőségében vélhetően a fenti két esemény előtt jár Nagy László válogatottbeli szereplése, a heti negatív listán mégsem „spirázzuk” túl az ügyet, amelyről már sokan sokfelé lehúztak néhány bőrt. A sport napilapban a hétvégén a nyolcvanas évek közepén bunda ügybe keveredett Sallai Sándor negyed évszázaddal későbbi őszinte vallomását olvashattuk. Könnyen lehet, hogy a „nagylaci-ügy” tényleges részleteit (mert meggyőződésem, hogy most csak a jéghegy csúcsát kapargatta meg a sajtó) majd mi is csak jó 25 év múlva fogjuk megtudni részletesen…