Még hét hónap van a brazíliai foci vb-ig, de a kijutók mezőnye néhány napon belül véglegessé válik, decemberben pedig már a sorsolást is megtartják a jövő évi tornára. Mi magyarok keveset tudunk erről, de november közepe hagyományosan a pótselejtezőkről szól, idén hat különböző konföderáció képviselői mérik össze erejüket az utolsó néhány vb-helyért. Felvezetésképp megnéztük, melyek voltak a történelem legemlékezetesebb pótselejtezős párharcai.
Wales-Izrael 4-0, 1958
A valaha volt legelső vb-pótselejtezőt mindjárt egy meglehetősen érdekes szituáció szülte. Izraellel ugyanis sem az észak-afrikai (értelemszerűen arab), sem a közeli ázsiai (értelemszerűen arab) országok nem voltak hajlandóak meccset játszani a vb-ért, azon egyszerű oknál fogva, hogy ők nem ismertek el ilyen nevű államot. A már akkor is kellően dörzsölt FIFA persze nem jött zavarba, szőr mentén gyorsan kiírtak egy pótselejtezőt, az európai 4-es számú csoportban Csehszlovákia mögött második helyen végző (és ilyen minőségében a legjobb) Wales ellen. Mindkét csapat története első vb-részvételéért küzdött, de a szoros meccsek így is elmaradtak: Wales oda-vissza 2-0-ra győzött, a vezér pedig a Juventus extraklasszisa, John Charles volt. A walesiek később a vb-n sem vallottak kudarcot, többek között a magyar válogatottnak is kiosztott taslinak köszönhetően a legjobb nyolcig jutottak - és azóta sem jártak nagy világversenyen. További érdekesség, hogy a párharc visszavágóját 1958. február 5-én játszották, így a walesi gárda két tagja, Jimmy Murphy és Colin Webster is kénytelen volt kihagyni csapata, a Manchester United soron következő, müncheni BEK-meccsét. Ami, mint köztudomású, igen szomorú tragédiába torkollott...
Skócia-Ausztrália 2-0, 1985
Skóciának nem volt könnyű útja a selejtezőben, már a pótvizsga is csak hatalmas mákkal jött össze, a sorsdöntő Wales elleni meccsen például az utolsó percekig kellett várni a továbbcsorgást jelentő egyenlítő gólra. A hatalmas izgalmak a skótok legendás edzőjét, Jock Steint is megviselték, a Celticet BEK-győzelemig vezető mester szívrohamot kapott, és a stadion elsősegély-nyújtó helyiségében érte a halál. Utódja a segédedző, egy bizonyos Alex Ferguson lett (még bőven nem Sir), az ő feladata volt összekaparni a szeretett edzőjét sirató gárdát az auszik elleni pótselejtezőre. Otthon Cooper és McAvennie góljaival 2-0-ra nyertek, idegenben pedig kihúzták 0-0-val, így Ferguson Stein emlékének ajánlhatta a vb-kijutást.
Argentína-Ausztrália 2-1, 1993
Az ausztrálok nem épp az a szerencsés fajta, ha vb-kijutásról van szó, 1986 (és Stein valamint Ferguson árnyéka) után ugyanis nyolc évvel később Diego Maradonába futottak bele. Az argentin épp egy kokain-használat miatt kiszabott 15 hónapos eltiltás után tért vissza, a küldetése pedig nem volt kicsi, ki kellett vezetnie a vb-re a nélküle megrogyott, Kolumbiából például 5-0-s vereséggel hazakullogó Albicelestét. Az odavágón Sydney-ben rekordszámú nézősereg előtt 1-1-et játszottak a csapatok, a Maradona passzából betaláló Balbo gólját a hajrában Aurelio Vidmar egyenlítette ki. A visszavágó sem lett sokkal simább, az argentinok csak Tobin szerencsétlen öngóljával tudták bebiztosítani a kijutást. Ha nem sikerül, akkor talán Maradona is elkerüli a doppingvizsgálatot és a dicstelen bukást...
Ausztrália-Uruguay 1-1, tizenegyesekkel: 4-2, 2005
Az auszik egy időben menetrendszerűen szívni jártak a pótselejtezőkre, 1974 után nem kevesebb, mint 32 év telt, mire megint sikerült kiszenvedniük magukat egy vb-re. (Gyors fejszámolás: mi leghamarabb 2018-ban lehetünk kint, ebből kivonva 1986-ot az... Bingó.) Uruguay 2002-ben csak egy paraszthajszállal tréfálta meg őket, így nem kell különösebben ecsetelni, hogy még a kengurukat is a visszavágás kéjes kárörvendéssel vegyes dühe melegítette a meccsre. Montevideóban ugyan 1-0-ra kikaptak, de otthon, nem kevesebb, mint 83 000 néző előtt egyszerűen nem tudtak rosszul játszani. Ez, és a meglehetősen enervált urugayi csapat egy 1-0-ás sikerhez volt elegendő, ami értelemszerűen hosszabbítást, biztonsági játékot, és drámai tizenegyespárbajt jelentett. Itt aztán végre valahára egyszer a hazaiaknak volt szerencséjük és Forlán ide, Recoba oda, ők utazhattak a németországi vb-re. Ahol aztán még a csoportból is továbbmentek, és csak egy olaszok elleni, utolsó perces, véleményes büntető jelentette a vesztüket a legjobb 16 között.
Szlovénia-Oroszország 2-2, idegenben rúgott góllal, 2009
Dávid Góliát ellen, egy 2 milliós miniállam egy 142 milliós futballnagyhatalom ellenében. Szlovénia Oroszország ellen. Az oroszok padján ráadásul egy igazi extraklasszis edző, a négy évvel korábban Ausztráliát éppen egy pótselejtezőn sikerre vezető, két évvel azelőtt nem mellesleg Eb-bronzérmes edző, Guus Hiddink ült. Otthon kicsit szűken, de nyertek az oroszok (2-1), és bár az idegenben rúgott gól köztudomásúlag rengeteget számít egy oda-visszavágós párharcban, kevesen adtak igazi esélyt a szlovénoknak. Zlatko Dedic azonban másképp gondolta, góljával a kiesés szélére sodorta az oroszokat, akik aztán a pokollá változó maribori stadionban már nem is tudtak megújulni. Szlovénia másodszor mehetett vb-re (2001-ben a románokat szintén pótselejtezőn verték), de a csoportból nem tudott továbbvergődni, Anglia, az USA, és Algéria már kemény diónak bizonyult.
Forrás: FIFA.com