Manuel Neuer, Németország, győztes

A jó kapusok vb-je volt ez a mostani, simán beférhetett volna az argentin Romero, a mexikói Ochoa vagy a holland Cillessen is, mégsem vitás, hogy Neueré a szupercsapat 1-es trikója. Olyan magabiztosságot és rendíthetetlenséget sugárzott magából az összes meccsen, mint senki más a mezőnyből, egyszerűen érezni lehetett, hogy ennek az arcnak nem lehet könnyű gólt lőni. A csatárok valósággal rettegnek tőle, éteri nyugalommal robban ki a kapujából szinte bármeddig, elképesztő az ütemérzéke, a beadásokkal sincs gondja, emellett pedig isteni shot stoppernek is számít. Egyszerűen nincs gyenge pontja, ő az a kapus, akiről minden védő álmodik. Cseréje Navas, akiről már a vb előtt is pontosan tudtuk, hogy mennyire jó kapus, és amúgy is be akartunk tenni valakit a Németország és Hollandia mellett egyedüliként veretlenül végző Costa Ricából.

Ricardo Rodriguez, Svájc, nyolcaddöntős 

Az egyetlen a szuperválogatottban, aki nem ment el a legjobb nyolcig csapatával, de balvédőben annyira gyenge volt a felhozatal, hogy így is vita nélkül került be a legjobbak közé. Négy meccsén két asszisztot osztott ki (a svájciak ezzel csorogtak tovább a csoportból a gyengécske Ecuador ellen), előre és hátra is jól játszott, komplex, fegyelmezett, taktikailag érett produkciót nyújtott. Ráadásul még csak 21, elképesztően nagy jövő előtt áll, ide a rozsdás bökőt, hogy nem Wolfsburgban fog megöregedni. Mögötte felkészül Blind, aki akasztott emberen kívül mindent játszott a holland a válogatottban, de balbekként volt a legjobb.

Jerome Boateng, Németország, győztes

Az egész vb-n tanári volt, de amit a döntőben lenyomott, arra nincsenek szavak, egyszerűen képtelenség volt átjátszani. Egyszerre látta el a saját feladatát, és javította Hummels hibáit, de mentett a gólvonal elől is. Becsúszott, keresztezett, fejjel és lábbal egyaránt hibátlan volt, és ez éppúgy igaz a vb többi meccsére, mint a döntőre. A torna elején jobbhátvédként is megállta a helyét, négy éve pedig még balbekk volt, szóval igazi multifunkciós, sokoldalú bekknek számít. Cseréje Hummels, aki egészen a fináléig biztos tagnak tűnt, de az Eb-döntő után kis híján a németek vb-címe is elment rajta.

Ezequiel Garay, Argentína, döntős 

A vb előtt azt mondtuk, annyira rissz-rossz az argentin védelem, hogy csak az a kérdés, tudnak-e elöl többet rúgni, mint amennyit hátul kapnak. Ebből végül egy szó sem jött be, Sabella kapitány olyan betonbunkert épített, amin az egyenes kieséses szakaszban egyedül Götze tudta magát átrágni - és ennek a bunkernek a legéberebb őre volt Garay. A döntőben is kiválóan játszott, leradírozta Klosét, felvette a betörő Müllert, az elődöntőben pedig sem Van Persie, sem Robben nem tudott túljárni az eszén. Hogy miért ment el bolond módjára már a vb előtt a Zenitbe, amikor most egész Európa sorban állna érte, azt csak ő tudja, utólag mindenesetre elég rossz döntésnek tűnik. Tartalékja Vlaar, aki szintén egy előzetesen lesajnált védelem legjobbja volt a vb-n, de azt a fránya tizenegyest mégiscsak elrontotta.

Philipp Lahm, Németország, győztes 

Évek óta a világ legjobb szélső hátvédje, jobbról, balról, neki mindegy, egyformán magas hatásfokkal segíti a védekezést és a támadást is. Nem maradnak mögötte tízméteres folyosók, a becsúszásait tanítani kellene, sebességben szinte lehetetlen megverni, de az ütemérzéke is fenomenális. A torna elején mélységi irányítóként gyengébb volt, de zsenialitását jól mutatja, hogy így sem lógott ki, az ember mindössze azt érezte, hogy egy ekkora játékost vétek a saját posztjától távol elpazarolni. Ja, és azt se felejtsük el, hogy a fenti sorokat Lahmról 2006 óta minden nagy tornán leírhattuk, kivétel nélkül. Cseréje Zabaleta, aki majdnem mindent tud, amit Lahm, csak egy fokkal gyengébben, és két fokkal lassabban. 

Toni Kroos, Németország, győztes 

Egyenletes, jó teljesítményt nyújtott az egész tornán, aztán az utolsó két meccsre felült a hullámvasútra, és a brazilok ellen zseniális, a döntőben pedig bántóan közepes volt. A 2014-es német válogatott viszont éppen egy Kroosszal több a négy évvel ezelőttinél, ő a legfontosabb láncszem a stílusváltásban is: vele végre meg lehet tartani a labdát nyomás alatt is, ő össze tudja kapcsolni a védőket a támadókkal, letámad, labdát halász, indít, kiugrat. A következő generáció emblematikus figurája lehet belőle. Cseréje Schweinsteiger, aki miután felépült, szinte hibátlan teljesítményt nyújtott, orrhossznyival maradt csak el a csapattárs mögött.

Javier Mascherano, Argentína, döntős 

Az argentin csapat legjobbja volt a tornán, irányította, szervezte, és parancsnokként dirigálta az egyenes kieséses rendszerben óramű-pontossággal funkcionáló védekezést. Elképesztő mennyiségű labdát szerzett, ha kellett, a védők előtt biztosított, máskor pedig az ellenfél legjobbjára kullancsként tapadva vette ki őt a játékból. Ha nem a még FIFA-n belül is egészen röhejesnek számító Technikai Bizottság osztaná a díjakat, simán megkaphatta volna a vb Aranylabdáját is, de ettől még nem felejtjük, amit láttunk: a világ egyik (ha nem a) legjobb védekező középpályását. Tartalékként felkészül Pogba, a vb legjobb fiatalja, aki ki ugyan nem emelkedett, de néhány megvillanásával azért jelezte, milyen elképesztő potenciál van benne.

Lionel Messi, Argentína, döntős 

Nem, nem ő volt a vb legjobbja, akkor sem, ha a döntő előtt szavaztak róla, akkor pedig, ha utána, pláne nem. Persze nem ő tehet róla, hogy mégis megkapta, úgyhogy ezt illik nem a nyakába varrni, úgy meg főleg nem, hogy a legjobbak között azért bőven ott van a helye. Mourinho szerint az volt benne a zseniális, hogy minden mozdulatát a csapatjátéknak rendelte alá, nem csak várta a labdát, hanem (az utóbbi időben tőle szokatlan módon) futott utána, szervezett, beadott, passzolt, lőtt, befejezett, elindított - nem is lehetett meglepetés, hogy végül nagy lett rá a kabát. Így is neki volt a legtöbb sikeres csele és a legtöbb kulcspassza a mezőnyben, sőt, a csoportkörben négy gólt is lőtt, szóval be biztosan nem sült, de azért megint nem a legjobb Messit láttuk a vb-n. Cseréje Neymar, aki egészen példaértékű teljesítménnyel vitte be a négybe ezt a borzasztó brazil csapatot, de sérülése miatt később már nem tudott segíteni az égés elkerülésében.

James Rodriguez, Kolumbia, negyeddöntős 

A gólkirály beválogatását sosem kell magyarázni, főleg, ha valaki nem is csatárként, hanem középpályásként lődözi rojtosra az ellenfél hálóját. Uruguay ellen a torna legszebb találatát is ő verte be, és egyébként is, a hátán vitte be a legjobb nyolc közé a vezérét vesztett Kolumbiát. Hogy mennyire jól játszott, azt a legjobban Scolari negyeddöntős taktikáján keresztül lehet megérteni, aki nemes egyszerűséggel szétrúgatta játékosaival az ellenfél legjobbját. Brazil csapat ilyet utoljára Maradona ellen próbált meg 1990-ben, ez jól mutatja, melyik polcon lehet James helye néhány éven belül. Tartalékja Shaqiri, aki indokolatlanul nagy arca mögül egyedül Honduras ellen villantott valamit, de akkor aztán nagykanállal mérte a zseni-adagot.

Arjen Robben, Hollandia, bronzérmes 

Felfuvalkodott, röhejes pukkancsból két év alatt a világ egyik legjobb, legalázatosabb játékosává fejlődött, olyanná, aki zokszó nélkül veszi a vállára csapatát a létező legmelegebb helyzetekben is. Korábban kulcspillanatokban hibázott (2010-es vb-döntő, 2012-es BL-döntő, etc.), mostanra viszont minden szinten meccsnyerő tényező lett, taktikailag is használható, több poszton bevethető, sőt, világ csodájára még a védekezésbe is hajlandó beszállni olykor-olykor. Úgy néz ki, benőtt a feje lágya, de ez is kevés volt ahhoz, hogy a csőlátását Messi-szemüveggel súlyosbító FIFA neki ítélje a torna Aranylabdáját. Cseréje Cuadrado, akinél több gólpasszt senki nem osztott ki a vb-n, meg egyébként is, egy őrülten kafa kis játékos.

Thomas Müller, Németország, győztes 

Az ember első ránézésére könyökvédős irodistának hinné, közben meg a világ egyik legkomplexebb, legjobb focistája. Annyi ésszel és finesszel játszik, mint talán senki más a mezőnyben, a labda nélküli mozgása páratlan, mindig akkor és ott van, amikor és ahol épp a legnagyobb szükség van rá. Ráadásul több poszton is bevethető, jelölhetjük jobbszélsőnek, balfutónak, csatárnak, középpályásnak, irányítónak, beállósnak, feladónak, vasutasnak, mindenhol bőven megállja a helyét. Még csak 24 éves, de már van 10 gólja a vb-kről, ráadásul Klose után ő lett a második játékos a történelemben, aki egymás után két tornán tudott legalább öt gólt termelni. Kár, hogy se a haja nem áll jól, se ki nincs gyúrva, se pedig CéRonaldónak/Messinek nem hívják, mert amúgy simán versenyben lehetne az idei Aranylabdáért. Cseréje Benzema, aki a csoportban akár hat gólt is vághatott volna, olyan remekül játszott, de amikor igazán nagy szükség lett volna rá, megint besült.

edző: Louis van Gaal, Hollandia, bronzérmes

A világ legőrültebb edzője végül nem arannyal a nyakában indulhat el Manchesterbe, de így is simán rá lehet sütni, hogy ő volt a torna legnagyobb edző-egyénisége. Az hogy egy, a németekéhez képest például röhejesen gyengének tűnő kerettel menetelt kis híján a döntőig, mindjárt vastag plusz pont a neve mellett, de a Costa Rica elleni negyeddöntőben meghúzott kapuscseréje is jó sokáig emlékezetes pillanata marad ennek a vb-nek. Az egyetlen edző volt a mezőnyben, aki kerete összes játékosát használta a tornán, az utolsó meccsen még arra is figyelt, hogy a harmadik számú kapusnak kivitt Michel Vorm a pályán ünnepelhesse a bronzérmet.

A vb szuperválogatottja
kezdőcsapat és cserék, a hatharom.com válogatása
Neuer (német) - Rodriguez (svájci), Boateng (német), Garay (argentin), Lahm (német) - Kroos (német), Mascherano (argentin) - Messi (argentin), James (kolumbiai), Robben (holland) - Müller (német)
cserék: Navas (costa rica-i) - Blind (holland), Hummels (német), Vlaar (holland), Zabaleta (argentin) - Schweinsteiger (német), Pogba (francia) - Neymar (brazil), Shaqiri (svájci), Cuadrado (kolumbiai) - Benzema (francia)