Hagyományosan a Crucible színházban zsúfolódnak össze a játékosok, hogy ismét 17 napon át szórakoztassák a nagyérdeműt. Ez a szezon csúcspontja, mindenki itt szeretne jó eredményt elérni. Pénzdíjakban is kiemelkedik ez a torna, egy neves angol bukmékerirodának köszönhetően idén rekordnak számító 1,5 millió angol fontot osztanak szét. Ebből a bajnok 330 ezret vághat zsebre, ennyit egyetlen korábbi világbajnoki cím sem ért. Változatlanul 32 játékos alkotja a főtáblát, melynek felét a világranglista első 16 játékosa adja, a másik felét pedig a selejtezőből érkezettek töltötték fel. 

Illik az esélylatolgatást a címvédővel kezdeni, vagyis Stuart Binghammel, aki tavaly óriási meglepetésre tudta elhódítani a trófeát. A torna előtt még csak titkos esélyesként sem nagyon lehetett számolni vele, hiszen korábban a közelébe nem jutott a győzelemnek, és nehéz volt elképzelni, hogy 38 évesen jön el az áttörés számára. Kellett is neki egy jó hét-nyolc hónap, hogy feldolgozza ezt a sikert, csak az elmúlt néhány hétben kezdett el igazán jól játszani, de mint látható, a bukmékerek nem sok esélyt adnak arra, hogy megvédi a címét. Regnáló bajnokként ő az első kiemelt, de ez nem igazán hozott neki szerencsét, hiszen már az első körben azzal az Ali Carterrel találkozik, aki kétszer is járt a döntőben Sheffieldben. Persze a rákos betegsége óta nem ugyanazon a szinten játszik a Kapitány, de akkor is borzasztó kemény falat. Ha rajta átrágja magát Bingham, akkor a folytatásban Stephen Maguire-rel és a háromszoros világbajnok John Higinisszel is összefuthat. Utóbbi az érdekesebb, akinek ősszel nagyon jól ment, két pontszerző tornagyőzelmet is aratott. Az utóbbi években nem brillírozott a Crucible-ben, de most jobb formában érkezett. Érdemes lesz odafigyelni Ricky Waldenre is, aki játszott már elődöntőt 2013-ban, most pedig két pontszerző döntővel érkezett Sheffieldbe. Ő abszolút az a kategória, aki ebben a negyedben okozhat meglepetést, kifejezetten csábító az 5.50-szeres pénz, hogy elődöntőbe jut.

A felső ág másik dekádjában még érdekesebb lehet a harc, hiszen ott találjuk a második és harmadik favoritot, vagyis az ausztrál Neil Robertsont és az angol Judd Trumpot. Előbbi 2010-ből már világbajnoknak mondhatja magát, de nagyon küzd minden évben, hogy a második siker is összejöjjön neki. Az idei szezonja felemásra sikerült, voltak nagyon jó, és borzasztó pillanatai is, várhatóan azért a Crucible-ben a szebbik arcát fogja mutatni. Érdekesség, hogy a második körben mindenféleképpen egy világbajnokkal fog találkozni, vagy Mark Williamsszel vagy Graeme Dottal. Utóbbi ellen nyerte a vb-címét, amit minden idők egyik legkínzóbb döntőjeként emlegetnek. A két rutinos játékossal különösebben nem kell számolni, ellentétben Trumppal, aki tavaly nagy sanszot szalasztott el, hogy végre megszerezze az áhított trófeát. Az idei szezonban főként a kiegyensúlyozottságával voltak problémák, és elsősorban tornákon belül, tehát egyik nap bármit bárhonnan belökött, másik nap viszont bármit képes volt kihagyni. Mivel a világbajnokságon borzasztó hosszú meccseket játszanak, így az angolnál ez most akár bele is férhet, éppen ezért mi őt tartjuk az egyik fő esélyesnek. Nagyon nehéz azonban a sorsolása, hiszen Liang Wenbo kezdésnek nem könnyű, utána pedig Ding Junhui következhet, aki bár selejtezőre kényszerült és borzasztó éve van, de simán benne van, hogy éppen most robbant nagyot. 

Az alsó ágon találjuk az első számú favoritnak tartott Ronnie O'Sullivant, aki egy csonka szezonnal a háta mögött érkezett Sheffieldbe. Láthattuk őt csodásan játszani a Welsh Openen, igazából, ha nála mentálisan minden rendben lesz, akkor nehéz elképzelni, hogy bárki megállítsa. Csak ez az, amit nála soha nem lehet előre tudni, bár sokat fejlődött, de még mindig ki lehet zökkenteni. Ami biztos, hogy a motivációval nem lesz problémája, a világbajnokság még mindig a szíve-csücske. A negyeddöntőben következhet számára az első igazán komoly feladat, ahol jó eséllyel a 2005-ös világbajnok Shaun Murphyvel találkozik. A Mágus becenévre hallgató angol jelenleg a mezőny egyik legjobb formában lévő játékosa, éppen az utóbbi hónapokban kapta el a fonalat. Vele mindig számolni kell, tavaly kevésbé jó passzban érkezett, de mégis a döntőig menetelt. A többiek, Barry Hawkins vagy Marco Fu nem valószínű, hogy labdába tudnak rúgni. Mindketten veszélyes játékosok, de utóbbi a nagy nevek közül az egyik legpocsékabb mérleggel bír a Crucible-ben, míg előbbi a játékát nem találja.

Az utolsó negyedben is két ismeretlenes az egyenlet, vagy a világelső Mark Selby vagy Mark Allen lehet a befutó. Előbbinek hatalmas a tét, hiszen egy korai zakóval, akár komolyat is zuhanhat a ranglistán. Nincs jó szezonja, 2010/11-ben fordult elő vele legutóbb, hogy nem nyert pontszerzőt, még annál is régebben hogy döntőt sem játszott. A formája abszolút kérdőjel, ráadásul azt sem tudni, miért lépett vissza a legutóbbi két tornától. Mindenesetre számolni kell vele, de most így előzetesen nem ő a legnagyobb favorit. Talán most jön el Allen ideje, aki Dinghez vagy Maguire-hez hasonlóan évek óta a topesélyesek mögött sorakozik, de egy 2009-es elődöntőn kívül mást nem tud felmutatni. Kiváló formában van, ha mentálisan ezt a szintet tudja tartani, akkor ebből a negyedből bejuthat a legjobb négy közé. Ha betliznének, akkor Joe Perry, esetleg a fiatalok közül Michael White vagy Kyren Wilson lehet a nevető harmadik. 

Minden évben pokoli nehéz megtippelni a győztest, nem is nagyon szoktuk ajánlani, hiszen legalább az első fordulót érdemes megvárni. Most így előzetesen az esélyesek közül Trumpot mondanánk, a második vonalból Allent, az outsiderek közül pedig Waldent.