Bár az átigazolási piacon nem brillírozott, a kispadon két tükörsima győzelemmel mutatkozott be David Moyes, a Manchester United új edzője. A korábban az Evertont irányító skót előbb a másodosztályú Wigant nyomta le 2-0-ra a Szuperkupáért, majd szombaton a Swansea otthonában is győzött, 4-1-re. Utóbbin ráadásul már abból is mutatott valamit, miért lehet vele akár igazolások nélkül is sikeres a United.
Buktákkal tarkított átigazolási szezon
Pedig az előszezonban finoman szólva sem futott a csapat szekere, hat meccsből mindössze kettőt tudtak megnyerni, ráadásul az átigazolási piacon sem arattak osztatlan sikert. Rooney ügye hiába húzódik már május óta, még mindig nem került pont a végére, mert bár a csatár látványosan elvágyódik a klubtól, kérője nem nagyon akad. Mourinho és a Chelsea ugyan régóta szemez vele, de közvetlen riválishoz érthető okokból nem engedi el őt Moyes, annál még az is jobb, ha a válogatott támadó heti 250 ezer fontért ücsörög a padon.
Érkezési oldalon sem sokkal rózsásabb a helyzet, egyelőre csak az uruguayi utánpótlás-válogatott bekk, Guillermo Varela írt alá, ő 2 millió fontjába fájt a klubnak. Az évek óta a csapat neuralgikus pontjának számító középső középpályát viszont nem sikerült megerősíteni, hiába tűnt úgy napokig, hogy érkezik a barcelonás Thiago, végül semmi nem lett az üzletből. Moyes ezt követően régi nagy kedvencére, Fábregasra repült rá, de valószínűleg ő maga sem gondolta komolyan, hogy a Barcelona 25-30 millió font körüli összegért megválik egyik legjobbjától. Pláne azt követően, hogy eladta a szintén középső középpályás Thiagót a Bayernnek.
Ha hinni lehet a kiszivárgó híreknek, akkor a United három hivatalos ajánlatot is tett a spanyol irányítóért, de mindháromszor elutasító válasz érkezett Katalóniából. Az idő viszont közben repült, a piac beszűkült, ráadásul a riválisok viszonylag gyorsan erősítettek, a City több mint 100 milliót tapsolt el, de a Chelsea-hez visszatérő Mourinho is alaposan bevásárolt.
Kívülről egyre inkább úgy tűnt, a Manchester lépéskényszerben van, nem véletlenül merültek fel pletykák az evertonos duó, Fellaini és Baines átigazolásáról is. A liverpooliak két legjobbjáért állítólag 28 milliót kínált Ed Woodward, a United újdonsült ügyvezető igazgatója, de az ajánlat nem ért célba, sőt, gyakorlatilag csípőből dobták vissza azt. A labda most ismét a manchesteriek térfelén pattog, sajtóértesülések szerint a következő lépcső egy 35 millió fontos tétel lesz, de akár 40-ig is hajlandó elmenni az egyre többször és egyre hangosabban bírált vezetőség.
Welbeck lesz a nyerő ember?
A baljós előjelek ellenére jól indult a szezon, Moyes behúzta első trófeáját, majd az előzetesen húzósnak titulált idegenbeli bajnoki is remekül sikerült a Swansea otthonában. A United 4-1-re nyert, a gólokat testvériesen elosztva van Persie és Welbeck szerezte, de a csereként beálló Rooney is betette a közösbe a magáét két assziszt formájában.
A meccs legjobbja viszont így is Welbeck volt, a fiatal támadó két gólja mellett végig agilisen és jól játszott, sőt, a támadó harmadból visszafelé mozogva sokszor ért hátra védekezni is. A csatár a tavalyi évadban mindössze egy gólt szerzett a bajnokságban, ezt most egy meccs alatt megduplázta, és az előkészületi meccseket is figyelembe véve úgy tűnik, Moyes Unitedjának egyik alappillére lehet belőle.
A szombati meccset balszélsőként kezdte, de már az első percektől szabadabb szerepkört kapott. A csatár mögött játszó Giggsszel remekül kiegészítették egymást, ha kellett helyet cseréltek, ha kellett, Welbeck zárt vissza védekezni a walesi helyett. Mivel a United többnyire az ellenfél térfelén táborozott, Giggs zavartalanul irányíthatott, a hőtérképen is remekül látszik, alig-alig kellett hátrafutnia, hogy elvégezze a piszkos munkát.
Welbeck ezzel szemben szinte szimbiózisban játszott Evrával, sokszor ki is segített az előre kolbászoló francia balbekk helyén, a pálya szinte minden szegletében megfordult. Hol a balszélről indult, hol beszivárgott van Persie helyére, Rooney becserélése után pedig egyértelműen a vonal mellé szorult, és onnan támogatta a két szupercsatárt.
Az előző néhány évadban gyakori probléma volt, hogy az MU szinte balszélső nélkül játszott, Ferguson utolsó éveiben Evra gyakorlatilag egyedül játszotta be a vonal melletti területeket. Nem véletlen, hogy nincs klasszikus baloldali vonalszélső a keretben: Giggs már régen nem az, Young inkább befelé szeret cselezni, de a frissen igazolt Zaha is többnyire tükörszélsőt szokott játszani. Ebből a szempontból Welbeck sem kivétel, ő csatárból lett átnevelve, de munkabírása, gyorsasága és labdabiztossága miatt tulajdonképpen tökéletes választás a szerepre.
Mivel a túloldalon Valencia személyében bántóan egylábas szélső tapossa a vonalat, elengedhetetlen, hogy a baloldal némi kiszámíthatatlanságot vigyen a United támadójátékába. Welbeck és Evra ezt a Swansea ellen tökéletesen hozta, kérdés, állandóvá válhat-e a páros, vagy csak Young sérülése és Zaha kissé meglepetésszagú kihagyása miatt állt össze a tandem.
Egy biztos, a United távolról sem olyan gyenge, mint amilyennek a legtöbb előrejelzés lefestette. A keret a közvélekedéssel ellentétben mély, a kulcsposztokra két-három alternatíva is rendelkezésre áll, arról nem is beszélve, hogy 4-2-3-1-től kezdve egészen 4-4-2-ig szinte bármilyen formáció játszatására alkalmas. Moyes Premier League-szinten rutinos menedzser, egy évtizede folyamatosan ki tudja hozni a maximumot a rendelkezésére álló keretből, ez a maximum pedig Manchesterben bajnoki címet, vagy legalábbis az azért való harcot jelenti. A BL már más tészta, egy igazán erős MU-hoz még mindenképp kellene egy jó védekező ember a középpályára, de hogy hazai szinten számolni kell a Manchesterrel, az nehezen vitatható.