Fernando is a látvány része

Az élet olykor produkál furcsaságokat. Tovább megyek, sokszor nem igazságos azokkal szemben, akik egyébként rászolgáltak volna. Mindezt leszűkítve a labdarúgásra, azon belül is a diósgyőri futballra, ha ma Magyarországon valamelyik klub megérdemli az elismerést, a dicséretet, azt, hogy követendő példaként emlegessék a nevét, akkor az egyik közülük mindenképpen a DVTK. Aztán történik valami, ami tulajdonképpen mostanában már nem okoz különösebb meglepetést mifelénk, természetesen(...) a bunda-ügyre gondolok, és sokan máris más megvilágításba helyezik a sikersztorit. Persze, nem arról van szó, hogy a Lippai-ügy anulálná mindazt, amit az utóbbi fél évben Miskolcon futball címén felépítettek, hiszen L. Ákos nem egyszemélyben testesíti meg a város csapatát, nem kizárólag tőle függ(ött) az együttes eredményessége, mégis, amióta elvezették őt a rendőrök az edzésről, szinte csak róla szólnak a Diósgyőrrel kapcsolatos hírek. Azt ugyan Benczés Miklós vezetőedző is elismerte, hogy nem csupán egy játékosról van szó a sok közül, hiszen a csapatkaptányát veszítette el a csapat, ám mindenkinek felül kell kerekednie a történteken, és tennie kell a dolgát - a klubért, a városért, a szurkolókért. A vezetők is valami hasonlót nyilatkoztak, ám Dudás Hunor ügyvezető igazgató határozottabban fogalmazott, amikor kijelentette, teljes mellszélességgel támogatja a nyomozó hatóság erőfeszítéseit a végeláthatatlannak tűnő megvesztegetési ügyben, a bűnösök bűnhődjenek.

Lippait tehát pótolni kell, és erre kapóra jött - nem mintha ha a két esetnek bármi köze lenne egymáshoz - a spanyol kontingens legújabb tagja, Fernando. A DVTK vezérkara szinte egész télen lebegtette a hírt, miszerint egy neves, nemzetközileg is (el)ismert futballista szerződtetése várható, a sajtóban csak Mister X-ként aposztrofált titokzatos személy azonban nem akart megérkezni. Nos, Fernando ha nem is tartozik a fenti kategóriába, pályafutása, korábbi klubjai, a spanyol bajnokságban szerzett tapasztalatai mindenképpen a magyarországon futballozó légiósok legjobbjai közé emelik. A brazil Sekour és a francia-marokkói Frizoni személyében még tovább erősítette középpályás sorát a Diósgyőr, amely nem csak az igazolások terén, hanem a felkészülés kapcsán is adott a minőségre.

A borsodiak is élvezhették a beleki telet, Törökországban külföldi edzőpartnerekkel készülhettek a bajnokságra. Arra a sorozatra, amelynek végén reményeik szerint akár Európa Ligás helyezést is elcsíphetnek, ami már önmagában is óriási fegyvertény, pláne úgy, hogy tavaly ilyenkor még az NB II Keleti csoportjában harcoltak a feljutásért. A szurkolókon mindenesetre nem múlik semmi, ők hozzáteszik a magukét a remélt sikerhez, most például azzal, hogy rövid időn belül felvásárolták szinte a teljes mennyiséget az ülőhelyre szóló bérletekből. Aki tehát ezek után még mindig a Lippai-ügyön csámcsog, az inkább nyeljen egyet, teljen el a látvánnyal, a hangulattal, az ugyanis tavasszal is garantált lesz Diósgyőrben.

Dárdai is beszállt

Evés közben jön meg az étvágy - vallják Pécsen - , és milyen igazuk van. Tavaly a bajnoki rajt előtt sokan sajnálkozva tekintettek az NB II Nyugati csoportjából felkerült újoncra, és volt némi igazuk. Aztán elkezdődött a szezon, és a PMFC ekezdte nyeregetni a meccseit, zsinórba négyet, tartotta a lépést a Debrecennel és a Győrrel. Félreértés ne essék, a repülőrajt nem elsősorban a kiismerhetetlen, ellenállhatatlan játéknak, a szemet gyönyörködtető támadófutballnak volt köszönhető, egyszerűen arról lehetett szó, hogy az ellenfelek nem vették komolyan a pécsieket, akik, dicséretükre legyen mondva, kihasználták, hogy átnéznek felettük. Ez a dac vezérelte, de szakmailag kellően alátámasztott teljesítmény egygólos győzelmeket eredményezett, s mire az ellenfelek észbe kaptak, a baranyaiak már az élmezőny stabil tagjaivá váltak. Aztán - törvényszerűen - következett a hullámvölgy, a hajrára azonban megint összeállt a csapat, ötmeccses veretlenségi szériával zárta az őszt, ami egyben azt is jelentette, hogy belátható távolságra maradt a dobogótól.

Ennyire persze nem gondolkodnak előre a klubvezetők, Matyi Dezső tulajdonos továbbra is az eredeti célt, a 10. helyezést várja el a csapattól, azt azonban mindenképpen. A bama.hu-nak adott interjújában azt azért hozzátette, hogy utólag erős hiányérzete van néhány elvesztegetett pont miatt, ami ha megvan, a dobogón telelhetett volna az együttes. A nem várt jó szereplés méginkább arra sarkallja a klub első emberét, hogy rövid időn belül - konkrétan három esztendőről van szó - kijuttassa a PMFC-t a nemzetközi porondra. Mivel a szakmai munka Mészáros Ferenc vezetőedzőnek és stábjának köszönhetően jó kezekben van, ezért Matyi a körülményeket próbálja európai szintre fejleszteni. Ennek első, és talán legfontosabb lépése egy új, tizenkétezres stadion felépítése. Ahhoz persze, hogy ez megvalósuljon, nem elég a szándék, és a remélt állami támogatás, a csapatnak is oda kell tennie magát. Ehhez próbál segítséget nyújtani Dárdai Pál, aki németországi légióskodását befejezve és edzői karrierjét építgetve kiemelt figyelmet fordít nevelőegyesületére. Ennek első és leglátványosabb jele a télen szerződtetett nigériai Solomon Okoronkwo, aki legutóbb a norvég Aalesundban futballozott, ám korábban a Hertha BSC-ben is játszott. A 24 éves, háromszoros felnőtt és többszörös utánpótlás-válogatott csatár Dárdai csapattársa volt Berlinben, így a próbajátéka inkább formalitást jelentett.

A keretben történt változások egyébként nagyrészt ,,házon belül" zajlottak, a pécsiek fiókcsapatuktól, az NB II-es Kozármislenytől vettek vissza, illetve adtak át kölcsönjátékosokat. Mivel a PMFC sem a Ligakupában, sem a Magyar Kupában nem érdekelt, a bajnokságban bizonyíthatja, hogy a téli horvátországi edzőtábor, az ott lejátszott három tesztmeccs mennyire volt hasznos.

Kecskeméti karcsúsítás

A rossz nyelvek szerint ősszel szerzett annyi pontot a Kecskemét, hogy nem lesznek kiesési gondjai. Tény, hogy a 16. forduló után váratlanul(?) lemondott Tomiszlav Sziviccsel a csapat túlteljesítette az egy évvel korábbi produkcióját, az előző szezon hasonló időszakában 21 ponttal a kilencedik helyen telelt a KTE, most két hellyel és négy ponttal áll jobban. Ugyanakkor az is tény, hogy tavaly tavasszal kissé visszaesett az együttes a bajnokságban, és bár közvetlen kiesési gondjai nem voltak, tartósan a táblázat alsó harmadában tartózkodott. A Magyar Kupára viszont olyannyira odafigyeltek a kecskemétiek, hogy a bajnok Videoton legyőzésével, a klub történetének legnagyobb sikerét aratva, meg is nyerték, így aztán megbocsátható volt a gyengébb bajnoki szereplés.

Ma már nincs Szivics, nincs Magyar Kupa, és nincs jó néhány olyan futballista, aki egy évvel ezelőtt, de még ősszel is meghatározó játékosa volt a csapatnak. Van tehát mire alapozni a pesszimista kijelentéseket. Világosan látszik, hogy Kecskeméten újfajta koncepció van kialakulóban, a légiósok számát drasztikusan csökkentették, ami nem is lenne baj, ha van helyettük hasonló, vagy jobb képességű magyar játékos. A szemléletváltásban nyilván szerepet játszott a pénz is, egészen pontosan annak hiánya, ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a megszorítás az eredményesség rovására megy. Egyrészt ugye nem ismerjük, hogy a Szivics helyére kinevezett Szabó István mit tud (a 17. fordulóban Kaposváron elszenvedett vereség nem mérvadó), egyelőre csak az biztos, hogy nem rendelkezik Pro licences papírral. De nem csak neki, hanem Török László szakmai igazgatónak sincs meg a megfelelő végzettsége, így aztán az MLSZ engedélye kellett ahhoz, hogy a Kecskemét a szükséges diploma nélküli edzővel folytathassa a bajnokságot.

Ettől persze még Szabó alakíthat nagyot a tavasszal, azzal viszont számolnia kell - de hát ezt nyilván ő is tudja -, hogy a keret meggyengült. Tököli Attila ugyan visszatért Zalaegerszegről, ám a távozók névsora - nem mennyiségileg - elég fajsúlyosnak tűnik. Foxival és Gyurcsóval együtt például kilenc gól is ,,eltűnt", lesz tehát mit és kit pótolni a tavasszal. Az optimisták táborát erősítendő, a horvátországi edzőtáborozás során a Kecskemét megnyerte az Istra Winter Cup-ot, azaz kupagyőzelemmel hangolt a bajnokságra. A tornagyőztes csapatnak egyébként még tagja volt a Ferencvárostól érkezett Csizmadia Csaba is, aki később köszönte szépen, hogy gondoltak rá, de nemet mondott a kecskeméti szerződésajánlatra, és aláírt a Gyirmóthoz. A korábbi válogatott védő nyomós családi okokra hivatkozva hozta meg a döntését. Messzemenő következtetéseket persze nem kell levonni a történetből, egyszerűen arról lehetett szó, hogy az másodosztályú klub előnyösebb ajánlatot tett a játékosnak.

Böde maradt, de volt B-terv

Kihajtotta magát a Paks - mondták sokan az ősszel, miután a mifelénk szokatlanul hosszúra nyúlt Európa Liga-szereplés, azaz a 3. selejtezőkör után a csapat bukdácsolt a bajnokságban. Volt aki úgy vélte, hogy a tavalyi ezüstérmesnek ha kiesési gondjai nem is lesznek az idén, de megragad a középmezőnyben, és képtelen lesz megismételni, vagy legalább megközelíteni előző évi teljesítményét. Kis Károly vezetőedző elismerte, hogy a kupakötelezettség miatt nyáron valóban nem sikerült kellőképpen regenerálódniuk a futballistáknak, akik nincsenek még hozzászokva az e fajta sorozatterheléshez, de valahányszor megkérdezték tőle, hogy mikorra áll össze a játék, különösképpen a védekezés, ő mindannyiszor elmondta a kétkedőknek, előbb-utóbb rend lesz. Jó volt látni, ahogy az amúgy sem ideges természetű paksi trénerből árad a nyugalom, de ami a legfontosabb, nyilván ugyanezzel az attitüddel kommunikált az öltözőben is. A szezon közepén aztán az edző néhány mérkőzés utáni nyilatkozatán érzékelhető volt az elkeseredettség, ebben a periódusban ugyanis szinte számolatlanul kapta a gólokat az együttes. Némi vígaszt jelentett a paksiak számára, hogy nem csak hátul, hanem elöl is gólerősek voltak, így aztán ha nem is tudtak előrébb lépni, de legalább nem csúsztak lejjebb a tabellán.

A fentiek tükrében a téli felkészülés egyik neuralgikus pontja tehát a védőmunka stabilizása lehetett, ugyanakkor azzal is kalkulálni kellett, hogy a csapat gólzsákja, Böde Dániel esetleges eligazolása a támadójáték eredményességének rovására mehet. Kis Károly ezzel kapcsolatban annyit jegyzett meg, felkészültek arra is, hogy Böde búcsút int Paksnak, olyan játékrendszert is begyakoroltatott a csapattal, amely megoldás lehet erre az esetre. Nos, a középpályás végül maradt, és ez mindenképpen jó hír, nem csak a szurkolók, de a szakmai stáb és a játékosok számára is.

A mezőny egyik legszerényebb költségvetésével dolgozó klub vezetői ismét szorítottak pénzt arra, hogy a felkészülési időszak második felében futballra alkalmas körülményeket teremtsenek az együttesnek, a törökországi edzőtáborban már-már tökéletes munkát végezett a társaság. Az eredmények ugyan nem ezt tükrözik, de ahogy Kis Károly fogalmazott, azoknak majd a bajnokságban kell jönniük. A paksiek edzője egyébként a klub honlapján nagyjából belőtte, hova várja a csapatát a szezon végén - előrébb, mint, ahol most áll:

,,Az első három valóban elhúzott a többiektől. Nekünk most az a legfontosabb feladatunk, hogy játékban lépjünk előrébb. Ha ez meglesz, akkor biztosak vagyunk abban, hogy helyezésben is előrébb tudunk lépni. Hogy ez mire lehet elég, azt nehéz megmondani, jóslásokba pedig nem bocsátkoznék. Ahogy tavaly, most is csak a következő mérkőzésre fogunk készülni. Remélem, hogy az a munka, amit elvégeztünk, meghozza a gyümölcsét".