Még Lőrincen neveztek el így, mert jó szokásom szerint a középkör táján, a felezővonalnál helyezkedtem el, látszólag úgy, mintha semmi dolgom nem lenne ott. Bambultam, de amikor jött a labda, mindig gyorsan és váratlanul mozdultam meg. Hiába, támadni és gólt lőni, ez a legszebb a futballban! Még ilyen bambásan is... Deák Ferenc Kapusként ájulásig védett

A pékinasként a család üzletében is dolgozó Deák Ferikét tizenhárom évesen igazolta le a közeli Szentlőrinci AC, és jó ideig kirobbanthatatlan volt a kapuból. Aztán egy lövés (a legenda szerint Bozsik bátyja volt a tettes) úgy fejen találta őt, hogy elveszítette az eszméletét, ami a szüleiből az aggódáson túl nem kis felháborodást váltott ki, eltiltották a futballtól. Szófogadó gyerek lévén nem is állt be a csapatba, a labdarúgást azonban sokkal jobban szerette annál, hogy az iskola és a munka után (meg közben) ne siessen ki a pályára. S ha már nem játszhatott, megtalálta a módját, hogy edzésben maradjon, egy tehetségkutató alkalmával, miközben sóvárogva figyelte a jelentkezőket, a kapu mögül rugdosta vissza a célt tévesztett labdákat. De nem ám csak úgy ímmel-ámmal, erősen, hajszálpontosan lőtte vissza azokat. Mindez feltűnt a korábban a Ferencvárosban, majd a Barcelonában is futballozó, de már az edzői pályára készülő Berkessy Elemérnek, aki azonnal felfedezte a Deákban rejlő kivételes tehetséget, megkereste a szülőket, és annyit mondott nekik: ne féltsék a gyereket, főként ne a fejét, mert ezentúl nem a kapuban a helye, remek középcsatár lesz belőle.

Az ünnepelt center

Deák Ferenc

Született: 1922.01.16., Budapest
Elhunyt: 1998.04.18., Budapest
Beceneve: Bamba
Posztja: középcsatár
Klubcsapatai:
Szentlőrinci AC 1940-47, 72 bajn.mérk./128 gól
Ferencváros 1947-50, 83 bajn.mérk./121 gól
Budapesti Dózsa 1950-54, 77 bajn.mérk./53 gól
VM Egyetértés 1954
Bp. Spartacus 1955
Siófok 1956
VM Egyetértés 1957
Válogatottság:
1946-49, 20 mérk./29 gól
Sikerei:
Magyar bajnok: 1949
3. helyezett: 1948, 1950, 1951, 1952
Magyar gólkirály: (egyben Európa legjobb góllövője)1946 (66 gól), 1947 (48), 1949 (59)       A negyvenes évek elején még harmadosztályú SZAC első csapatában Deák hat góllal debütált, az NB II-ben 108 találatig jutott, az élvonalbeli tagsággal pedig az akkor 36 éves klub története legjobb eredményét érte el. Deák Ferencet az 1945-46-os bajnoki szezonban nyújtott teljesítménye indította el a nemzetközi hírnév felé, itthon az év játékosa lett, a rekordot jelentő 66 góljára Európa is felfigyelt. A következő évben kissé visszavett a tempóból, ,,csak” 48-ig jutott, de ez is bőven elegendő volt ahhoz, hogy a Ferencváros leigazolja az immár kétszeres gólkirályt. A szurkolók azon túl, hogy izgatottan várták az érkezését, aktívan hozzájárultak ahhoz, hogy a IX. kerület szülötte (a Viola utcában látta meg a napvilágot) az Üllői úton folytathassa pályafutását. A klub egy kétemeletes házzal kedveskedett neki, a Nefelejcs utcai ingatlan árának nagy részét a drukkerek dobták össze, az már Deák pechje volt, hogy miután szinte az összes pénzét ráköltötte az épület renoválására, egy évvel később államosították. Deák gólokkal hálálta meg a szurkolók szeretetét. Az FTC vele nyerte meg 1949-ben a bajnokságot, a megalakulásának 50. évfordulóját ünneplő Fradi 140:36-os gólarányt produkált, a csatársora pedig így festett: Budai II, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor. Deák a száznegyvenből 59-et vállalt, alig maradt el a három évvel korábbi rekordjától. Rajongtak érte a franzstadtiak, s mivel ez az érzés kölcsönös volt, senki nem gondolta, hogy egy évvel később már az ősi riválist, az Újpesti Dózsát erősíti. Igaz, a váltásban - rajta kívül - vastagon benne volt a politika.

Pofon az éjszakában

1950 nyarán az ünnepelt csatár magának is csinált egy kis műsort. Csapattársaival Siófokon lazított (hogy a Fogas étteremben vagy az ÉDOSZ üdülő bárjában, az a végeredmény szempontjából mellékes), eközben dalra fakadt, amit egyébként - muzikális alkat lévén - előszeretettel gyakorolt máskor is. Ezúttal viszont a Fradi-indulót népszerűsítette a szórakozóhelyen, ami az ötvenes évek elején nem számított slágerlistás dalnak Magyarországon…Pláne nem úgy, hogy a spontán előadásnak a helységben tartózkodó két ÁVH-s tiszt is tanúja volt. A szerv egy darabig szótlanul tűrte a produkciót, majd az egyikük odalépett Deákhoz, és ,,jóindulatúan” annyit mondott neki: ,,Kuss!”. A feszültség tapintható volt a teremben, Bamba vette a lapot, elhallgatott, kért két kisfröccsöt - de nem magának. A pohár teljes tartalmát a tisztek arcába löttyintette, majd egy jó csatárhoz méltóan két precízen kivitelezett ütéssel befejezte az akciót. Nem úgy a Belügyminisztérium, amely megpróbálta titokban tartani a botrányt, az ítéletet azonban ,,sportpolitikailag” hamar meghozta. Csáki Sándor, a BM sajtófőnöke, aki egyébként a Dózsa egyik vezetőjeként is funkcionált, meglehetősen egyértelmű ajánlatot tett Deáknak: ,,Döntse el, hogy börtönbe akar menni, vagy Újpestre!”. A válasz egyértelmű volt, s mivel a játékosnak titoktartási fogadalmat is kellett tennie ahhoz, hogy az ügyet elsimítsák, a bálványból kegyvesztett és áruló lett a Fradi-szurkolók körében.

Politikailag megbízhatatlan

Török túra, torinói tragédia

Deák Bambáért természetesen nem csak itthon, a határon túl is rajongtak, ennek ellenére egyszer sem sikerült külföldre szerződnie. Két komoly lehetősége lett volna erre. Az első 1947-hez köthető, amikor az MTK kölcsönjátékosként elvitte őt egy palesztínai túrára, ahol Deák szokásához híven párosával rúgta a gólokat. A Fenerbahce felfigyelt rá, ajánlatot tett neki, ő azonban visszautasította azt. A törökök nem adták fel, meghívták a centenáriumi rendezvényükre, de a levélnek valahol Magyarországon nyomaveszett, valaki úgy gondolta, megkíméli az ajánlattól a címzettet…

A másik megkeresés ennél jóval konkrétabb volt, de óriási szerencse, hogy végül meghiúsult. A Ferencvárosban három év alatt játszott 111 meccsén szerzett 155 gólja a 40-es évek verhetetlen sztárcsapatának, a Grande Torino vezetőinek az érdeklődését is felkeltette. Az olaszok 1949-ben eldöntötték, leigazolják a magyar centert, nem sajnálták rá a pénzt, állítólag egy kitöltetlen csekket is küldtek neki, más források 150 ezer dolláros átigazolási díjról írnak. Deák nem fogadta el az ajánlatot. Utólag kijelenthető, élete legjobb döntését hozta, hiszen nem sokkal később bekövetkezett Olaszország máig legsúlyosabb sporttragédiája. A Torino éppen Lisszabonból tartott hazafelé, ahol a kapitány, Valentino Mazzola jó barátja, José Ferreira búcsúmeccsén vett részt a csapat. A nagy köd miatt a gép nem tudott leszállni Torinóban, ezért Milánó felé fordult, de a pilóta rosszul tájékozódott, és a város fölé magasodó domb tetején álló bazilika oldalába vezette a gépet. A 31 játékos, edző és vezető életét vesztette, a balesetnek egyetlen túlélője sem volt. Deák ha nehezen is, de megbarátkozott a gondolattal, hogy új csapatában már nem ő az elsőszámú sztár (Szusza Ferenc legalább akkora bálvány volt Újpesten, mint ő az Üllői úton), de a kényszerhelyzetben is termelte a gólokat, 77 bajnokin 53-szor volt eredményes a Dózsában. Bambát mégsem a klubcserét kiváltó balatoni incidens viselte meg a legjobban, sokkal inkább a válogatottból való kikerülése. Három évig szerepelt a nemzeti csapatban, 1949-ben azonban a szövetségi kapitánynak kinevezett Sebes Gusztáv úgy ítélte meg, hogy az egyébként remekül funkcionáló Kocsis-Deák-Puskás belsőhármasból a center politikailag megbízhatatlan, ezért később a keretbe sem hívta meg. A válogatott ,,mindenható urát” az sem érdekelte, hogy Deák az addigi 20 meccsén 29 gólt szerzett, szívfájdalom nélkül hidegre tette az Európa-hírű csatárt. Hogy önszántából, vagy valamilyen felső sugallat hatására döntött így, az tulajdonképpen mindegy, egy biztos, túl nagy kockázatot nem vállalt, hiszen a formálódó Aranycsapat környékén hemzsegtek a kiváló labdarúgók. Mindössze annyi történt, hogy az addig a balszélre szorult Hidegkutit beljebb hozta a renitens középcsatár helyére. Deákot lelkileg lenullázta a döntés, szinte belebetegedett abba, hogy lemaradt az olimpiai győzelemről, az évszázad mérkőzéséről, és mindazokról a sikerekről, amelyek összességében hosszú évekig a világ legjobb csapatává emelték a magyar válogatottat.

Támadóból védő lett

Pályafutása végén az Egyetértésben és a Bp. Spartacusban levezetésképpen még elfutballozgatott, a nézők rendszeresen ,,leöregezték”, mire ő az egyik ilyen beszólás után dühében a félpályáról gólt lőtt, majd nem sokkal később megismételte a mutatványt. A zrika természetesen megszűnt, az öregből újra Bamba lett. Deák ekkor már inkább a civil életre koncentrált, bár a sors úgy hozta, hogy nem is lett az annyira civil…A néhány évvel korábban még politikailag megbízhatatlannak titulált személyt megkeresték a Belügyminisztériumból, hogy lenne-e kedve a Kormányőrségnél dolgozni. Mivel a családját el kellett valamiből tartani, igent mondott, elvégeztették vele a Rendőrtiszti Főiskolát, majd személyi őrzője lett többek között Kádár Jánosnak, Biszku Bélának, Korom Mihálynak. Bambából Deák elvtárs lett, cukorbetegsége miatt azonban ötvenévesen nyugdíjba vonult, és érdemei elismeréseként rábízták a balatonlellei BM-üdülő működtetését. 

A labdarúgó-pályafutásához méltó elismerésekben csak jóval később, a rendszerváltás után részesült. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át, 1999-ben (posztumusz) megkapta a Magyar Örökség Díjat, 2000-ben pedig Pestszentimre-Pestszentlőrinc díszpolgára lett. Halála előtt egy évvel, 1997-ben az IFFHS müncheni gáláján - Puskás Ferenc, Gerd Müller és Hugó Sanchez társaságában - az Évszázad gólkirálya címmel tüntették ki. Annak ellenére, hogy a 6:3-as angol-magyarról készült összefoglalókat egyszer sem nézte meg, mert annyira bántotta a válogatottól való eltávolítása, Puskással jó viszonyt ápolt. A németországi díjátadáson még viccelődtek is, miután Öcsi fennhangon megkérdezte tőle, hogy ,,mi van Bamba, miért ekkora a hasad, odadugtad a labdát?”, ő visszaszólt neki, ,,még mindig jobb, mintha egy demizson lenne az ingem alatt”.

Hős, vagy áldozat

Deák Ferenc többre is vihette volna. Furcsának tűnhet kijelenteni ezt egy gólrekorderről, Európa egyik legkeresettebb csatáráról, mégis lehet bennünk némi hiányérzet, ha a hirtelen félbeszakadt válogatott pályafutására, vagy a meghiúsult külföldi szerződtetéseire (nem a torinóira) gondolunk. A teljesítménye így is egyedülálló, de ki tudja, meddig juthatott volna, ha például azon az ominózus nyári éjszakán nem a Fradi-indulót, hanem valami politikailag semleges nótát énekel, és kissé visszafogottabban reagál a ,,kussra”. Bár, az az igazság, azokban az években nem kellett ütni ahhoz, hogy a rendszer szétszedjen valakit, akár egy csapatot is, és kénye-kedve szerint tologassa a játékosokat egyik klubból a másikba. Aki pedig szembeszállt a hatalommal, azt kicsinálták. Deák Bamba ebből a szempontból szerencsésnek mondhatta magát, választhatott, kivételes tehetségének, góljainak köszönhetően megmenekült a börtöntől. De mindvégig a politika rabja maradt.