Zsinórban kilencedik nyeretlen bajnokiját vívta meg szombat este a DVTK. Horváth Ferenc csapatán ráadásul ismételten nem látszott a mindent elsöprő győzniakarás, a Loki nagyon simán szerzett kétgólos vezetést a félidőre és végül a lefújás után is Szakályék örülhettek. Habár a miskolci hívek ismét nagyon kitettek magukért, cserébe csak egy újabb csalódásban volt részük, amelynek hangot is adtak.
Az alábbiakban az amigeleken.hu beszámolóját olvashatjátok.
A lefújást követően a kanyarban lévő szurkolók " nem érdemlitek" után a "gyertek ide” skandálással hívták meg a játékosokat a szektoruk elé, akik némi hezitálás után – nem a teljes létszámban – el is indultak feléjük. Nyilván nem teljesen arra számítottak, amit kaptak. A megszokott taps helyett, most a „nem érdemlitek, nem érdemlitek, a Diósgyőr mezt nem érdemlitek” rigmus fogadta őket, ezen kívül mentek más szólamok is, illetve százasával kapták a csapattagok az egyéni jókívánságokat is a lelátó népétől.
A Capó bement a rekortánra - erre engedélyt kapott a rendezőktől - és Elek Ákossal beszélt. Ekkor több szurkoló követte őt, és a pályára kezdtek ugrálni a szektorokból. Számuk nem volt jelentős, nagyjából fél tucat lehetett. A szurkolókat a biztonságiak nem engedték a játékosok közelébe, így semmilyen fizikai kontaktra nem került sor, senkit nem ért atrocitás. Azt, hogy a közbelépés megakadályozta-e ezt, vagy egyébként sem történt volna a verbális inzultuson túl semmi, azt nem lehet tudni, de az érintettek elmondásai szerint ilyen jellegű szándék nem volt senkiben. Nyilván a lelátóról ezt megítélni nem lehet biztonsággal.
Mindezek közben - vagy után - a szurkolók a játékosok mezének levételét követelték, mely ilyenkor egy jelképes, erőteljes, egyértelmű és egyben utolsó kifejezés arra, hogy a tábor nem fogadja el semmilyen formában ezt a méltatlan szereplést. A mezt Elek Ákos levette és a hirdetőtáblára fektette. A szurkolók nem elégedtek meg csak az ő mezével, hanem követelték azt a többi játékostól is. Azok engedtek ennek, és a mezt levéve odadobták azt a szurkolók elé. Ezt egyesek utólag félreérthették talán, itt korántsem arról volt szó, hogy maguktól vették volna le a mezt és a címert megalázóan dobták volna el. Vagy ki tudja? Lehetett bennük is egy "itt van, nesztek" érzés? Lehet rajta vitatkozni... Mondjuk egyszerűen nem lett volna életszerű sem és logikus sem az, hogy ilyen felfokozott állapotban, odasétáljon bárki is és összehajtogatva a kerítéshez vigye a szerelést, egy több száz fős, tüzes, fanatikus mag elé, de követhették is volna Ákos példáját, és akkor most nem lenne okunk találgatni, ki-mit érzett a mez odadobása közben.
Miután a játékosok bevonultak az öltözőbe, grúz légiósunk, a csupaszív Buba és Ivan ott maradtak a pálya ultraszektor előtti részén. A tábor "Daushvili, Daushvili", illetve "Ivan Rados, Ivan Rados" skandálással és tapsviharral fejezte ki azt, hogy az ő hozzáállásukban nem látnak kivetnivalót.
Itt még nem lett vége az eseményeknek, ugyanis a szurkolók pár százan a klubház elé vonultak, és hol Horváth Ferenc, hol Szabó Tamás, hol pedig a játékosok neve került különböző jelzőkkel és szándékkal skandálásra. Szabó Tamást a többség távozásra szólította fel, míg a vezetőedzőt, Horváth Ferencet a szurkolók nagy része éltette. A játékosokat primadonnáknak nevezték és jött az ismert „nem érdemlitek” rigmus újfent, kiegészítve a "zsoldos kurvák"-kal. Sajnos, az egyik szurkoló mindeközben rosszul lett, és a figyelem egy része köré összpontosult ezek után. A klubház előtt zajlott eseményen nem tudunk fizikai vonatkozású megnyilvánulásokról, így valószínűleg intézkedés nélkül fejeződött be az épület előtti véleménynyilvánítás.