• Busquets éveken keresztül a Barca egyik legjobb játékosa volt
• bár a szurkolók alulértékelték, a szakma imádta
• ebben a szezonban viszont magához képest gyenge, kérdés, mi ennek az oka, és mit jelent ez a Barca számára

Amikor hosszú hallgatás után néhány napja megint taktikai dolgokról elmélkedtem - még, ha csak szőrmentén is - érdekes vita ütötte fel a fejét a kommentek között. Busquetsről volt szó, mint a világ potenciálisan leginkább alulértékelt játékosáról, meg persze arról, hogy milyen szerepe van/volt neki a Barcelona játékában, és nem is olyan régen még magától értetődőnek tűnő dominanciájában.

Nyilván rengeteg, és tényleg igaz, hogy Busi éveken keresztül a világ legkevésbé értékelt és elismert zsenijének számított, még akkor is, ha a szakma oldaláról azért elég bőven kapta a dicséreteket. Az is igaz azonban, hogy idén meg sem közelíti a valódi tudását, és egyelőre bőven a leggyengébb szezonját futja, mióta 2008-ban Guardiola a Barca nagycsapatához vitte, majd alapembert csinált belőle.

"Busquets egy edző, aki játssza is a futballt"

Ezt nem én mondom, hanem Vicente del Bosque, aki egész Spanyolországban Busquets egyik legnagyobb fanjának számít, szinte nincs olyan nyilatkozata, hogy ne áradozna róla egy sort. Nem véletlen, hogy kihagyhatatlan volt a 2010-es világbajnok csapatból, és azóta is alig fordult elő, hogy ne lett volna ott a neve a kezdőcsapatban. Nem is érdemtelenül, Busquets 2008 és 2012 között tényleg a világ talán legjobb védekező középpályása volt, rengeteg szerzett labdával, megakasztott támadással, és gyakorlatilag hibátlan passzjátékkal.

Emlékezetes statisztika, hogy a négy évvel ezelőtti vb elődöntőjében (ahol amúgy a torna két legjobb csapata találkozott) a németek ellen 100%-os hatékonysággal passzolt, vagyis egyetlen átadása sem ment rossz helyre. A torna után Sid Lowe, a Guardian spanyol focival foglalkozó szakértője nem győzte dicsérni, a válogatott egyik legfontosabb emberének nevezte, a játékosnak, "aki mozgásba hozza a gépezetet, akivel a csapatban gördülékenyebb, biztosabb, jobb a játék."

Még a nagy mágus Xavi is sietett leszögezni, hogy Busquets a világ egyik legjobb játékosa, "olyan középpályás, aki remekül olvassa a játékot, mindig a legegyszerűbb, leggyorsabb, leghatékonyabb megoldásra törekszik, és szinte sosem hibázik." Sok szakértőnek már akkor feltűnt, hogy Xavi és Iniesta akkor tud igazán jól játszani, ha Busquets takarít mögöttük, de ez az idő előrehaladtával (közte két BL-győzelemmel, illetve egy vb- és Eb-sikerrel) amúgy is egyre nyilvánvalóbbá vált. 

"Minden edzőnek ajándék"

Busquets nagyszerűségére Johan Cruyff, a Barca futballfilozófiájának atyja is felhívta a figyelmet, tőle származik a fenti idézet. Őt elsősorban a spanyol passzjátékának minősége nyűgözte le, az az elegancia, amivel a csapat játékának sebességét és irányát is képes szabályozni, szinte észrevétlenül. Egy szó, mint száz, Busquets eddigi hat idénye a topfociban nagyjából úgy nézett ki, hogy az edzők berakták a védelem elé, ő meg minden egyes meccsen hozta a világkklasszist. Egyszerű, mint az egyszer egy.

Ilyen hosszú sorozat után törvényszerű a visszaesés, ez Busquetsnél idén jött el, amit elég jól mutatnak a különböző statisztikák. Persze ez a hanyatlás is relatív, sok posztján játszó középpályás vígan kiegyezne azzal a 92,1%-os passzhatékonysággal, ami Busquetsnek hároméves mélypontot jelent. 

Ennél is beszédesebb, hogy meccsenként mindössze 0,5 tisztázása van, ez a legrosszabb vonatkozó mutatója, mióta bekerült a Barca első csapatába. A számok persze sokszor nem mondanak el mindent, ez a helyzet most is, mert Busquets kvázi rossz szezonját nem a kevés tisztázással, vagy (az egyébként csak az ő esetében) gyenge passzmutatóval lehet leírni, sőt.

Francesc Tomas, az ESPN szakértője például azt emelte ki, hogy Busquets játéka lelassult, sokszor már nem ér oda a szerelésekhez, és nincs meg benne az a labdaéhség sem, ami a korábbi években jellemezte. Busquets évekig Guardiola hat másodperces szabályának kulcsa volt: labdavesztés után ő volt az első, aki helyezkedésével szűkíteni kezdte a területet, elősegítve ezzel azt, hogy a Barca letámadásával minél hamarabb visszaszerezze a labdát.

Ráadásul legtöbbször a szerelésekhez is ő ért oda, parádés ütemérzékkel lépett ki a pozíciójából, labdákat halászott el, ütközött, fejpárbajokat vívott. Most ezekből is kevesebbet mutat, a védekező játéka jóval kevésbé hatékony, mint volt, ez pedig hatással van a korábban szinte makulátlanul tökéletes passzmutatóira is. Oké, sérült is volt, de feltűnő a különbség korábbi önmagához képest.

A helyzet azért különösen érdekes, mert Busquets miatt kénytelen a védelemben játszani a világ másik - ráadásul bombaformában lévő - legjobb védekező középpályása, Javier Mascherano. Az argentin a vb-n kiválóan játszott, sokak szerint még Messinél is fontosabb játékosa volt a döntőig menetelő argentinoknak, és egy darabig arról lehetett hallani, hogy Luis Enrique is a középpályán használja majd az új szezonban. Ebből végül nem lett semmi, a Barca védőgondjai miatt (Vermaelen sérült, Mathieu nem az igazi) az argentin tartósan a bekksorba szorult, csak a Valencia, az Eibar, az Ajax és az APOEL elleni meccseken játszott a középpályán.

Kérdés, hogy vajon előre tudna-e lépni a katalán csapat, ha Busquets helyett Mascherano játszana a középpálya legmélyebb posztján? Még cserélhetnének is, mert Busquets anno többször játszott középhátvédként is Guardiola alatt - igaz, ezen a poszton meg sem közelítette a legjobb teljesítményeit. A probléma kulcsa persze megint a Barca évek óta húzódó legnagyobb baja, azaz, hogy nincs elég jó védőjük, és valamiért vásárolni is csak Csigrinszkij-féléket sikerül nekik. Pedig Piqué mellé nagyon kellene egy igazi klasszis hátvéd, mert a spanyol is képes hajmeresztő hibákra, és mióta nincs mellette Puyol, meredeken esik a játékának minősége.