Hogy őszinte legyek, én már a románok elleni döntetlen után sem tudtam felhőtlenül örülni. De amit tegnap láttam, az egyenesen botrányos volt. Két meccs, 20 perc játék, 160 percnyi tömény borzalom. Mégsem lett minden szép és jó Dárdaival?

Rendben, a bukaresti remi után még elnéző voltam, hiszen az volt az új szövetéségi kapitány debütáló mérkőzése, ráadásul éppen az ősi ellenféllel szemben, 50 ezer gyűlölködő román előtt. Itt valóban mindegy volt, hogy milyen játékkal, csak ne kapjunk ki. De mégsem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy ha Dzsudzsák nem vágja be azt a labdát olyan szépen a mérkőzés hajrajában (köszönjük, Tatarusanu!), akkor szerintem máig nem találtunk volna be a románok kapujába. Támadójáték, mint olyan, nem létezett azon a mérkőzésen. A labdabirtoklás 60-40 %, a passzok pedig 365-176 volt a románok javára egy olyan találkozón, ahol a második félidőt a románok végigalibizték. Mert hogy ők a góljuk után nem akartak semmit, az hót ziher. Mi pedig nem tudtunk...

Borzasztó volt látni a második félidei játékunkat úgy az 50. és a 82. perc között. Semmi esélyünk nem volt Tatarusanu kapujának közelébe kerülni. De szerencsénkre volt egy Balázsunk, akinek elsült a lába. Az, hogy még tulajdonképpen meg is nyerhettük volna a rangadót, köszönhető a hazaiak impotens játékának.

De semmi gond, amiért érkeztek a srácok, azt elérték, még akkor is, ha olykor nézhetetlen volt a játék. De legalább látszott, hogy Dárdai tényleg igyekszik erőltetni a letámadást, és tényleg szervezetten léptünk pályára. De akkor mi történt tegnap?

Mindenkit szeretnék emlékeztetni, hogy dán másodosztályú és feröeri játékosok ellen állt ki a válogatott, kiegészülve egy skót középcsapat cserekapusával. Jöhet itt bárki a csúszós fűvel és a mostoha körülményekkel, az, hogy Feröer-szigetek 58%-ban birtokolja a labdát a mieink ellen és az, hogy 406 pontos passzuk volt a mi 220-unk ellenében, egyszerűen nevetséges. Ha a feröeriek kicsit jobb fizikális állapotban lettek volna, biztosan nem nyerünk. Rossz volt látni, ahogy ránk tudták erőltetni az akaratukat néha.

20 perc - ennyi értékelhető futballt mutatott be a csapat Dárdai Pállal két mérkőzésen. Azért lássunk optimistán is kicsit: mennyivel jobb amiatt bosszankodni, mert gyatra játékkal szereztünk két meccsen négy pontot, mintha remek játékkal kikapunk mindenhol.

Finnország ellen november 14-én is elfogadnám én ezt a borzalmas játékkal megszerzett három pontot. Az újságíró hadd zsörtölődjön, a pontok viszont jöjjenek!