A csatárként 11-szeres válogatott Aragonés játékospályafutása során több klubban, a Real Madridban is megfordult, ám a leghosszabb ideig, 12 évig az Atlético Madridot erősítette. Itt érte el legnagyobb sikereit, az 1969-70-es idényben gólkirály volt, háromszor ünnepelhetett bajnoki aranyat, kétszer kupasikert a madridi klubbal.

A Vicente Calderónban kezdte edzői karrierjét, négy alkalommal összesen 15 évig irányította a Matracosokat, a csapattal egyszer bajnokságot, háromszor Király Kupát nyert, és a Spanyol Szuperkupát valamint az Interkontinentális Kupát is elhódította. Egy évig a Barcelonát is dirigálta, kupagyőztes volt a katalánokkal.

2004-ben nevezeték ki a nemzeti csapat élére, irányításával a Furia Roja 44 év után ismét nagy tornát nyert, a 2008-as Európa-bajnokságot. Az általa felépített válogatott ezután 2010-ben Dél-Afrikában, Vicente Del Bosquével világbajnokságot nyert, majd 2012-ben megvédte kontinensbajnoki címét.

Már az Eb előtt eldöntötte, hogy a viadal után távozik a szövetségi kapitányi posztról, a 2008-2009-es szezonban a Fenerbahce kispadján ült, majd nyugdíjba vonult. "A hortalezai bölcs ember" becenevű Aragonést hosszan tartó, súlyos betegség után érte a halál.