A férfi sífutók mezőnye évek óta nagyon kiegyensúlyozottnak számít, amelyet a mögöttünk hagyott 2012/13-as Világkupa szezonban is megtapasztalhattunk. A sportág legjobbjai közül ugyanis szinte kivétel nélkül mindenkinek sikerült jelentős részsikereket elérnie. Ettől függetlenül elmondható, hogy a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt a Northug-Legkov-Cologna hármas nyújtotta a télen. Közülük is a norvég Petter Northug volt talán a legsikeresebb, aki két aranyéremmel (15 km + váltó) zárta a Val di Fiemmében rendezett világbajnokságot (így kilenc vb-sikerével utolérte a kilencvenes évek nagy norvég sífutóját, a tavasszal a svédek által doppingolással megvádolt Björn Daehliet), emellett pedig pályafutása során második alkalommal az összetett Világkupát is elhódította. Bár a tömegrajtos indítású futamokon több keserű csalódás is érte idén az ilyen futamokat évekig fölényesen uraló norvégot, "cserébe" az egyenkénti indításos versenyek megnyerésével mutatta meg, hogy komplett sífutóvá érett és nincs már olyan táv és stílus, ahol ne tudna bármikor versenyt nyerni - ha igazán akar.

A svájci Dario Cologna számára kimondva-kimondatlanul ez a szezon a gyűjteményéből még hiányzó világbajnoki cím megszerzéséről szólt, amely a síatlonban (30 km) össze is jött a svájcinak. Cologna ezzel csatlakozott a sportágban eddig egyedülálló Justyna Kowalczykhoz, akinek minden jelentős címe (vb, olimpia, Tour de Ski, összetett Világkupa) megvan már. Emellett talán megbocsátható "bűn" Cologna részéről, hogy ezúttal sem a Tour de Ski, sem pedig a Világkupa hajráját nem bírta igazán, így korábbi "szokásával" ellentétben mindkét címről lemaradt. Bár ki tudja mi lett volna a vége, ha a világbajnokság után betegsége miatt nem kell kihagynia azt a néhány versenyt, ahol Northug végül utóbbi összevetésben meg tudta őt előzni.

A férfi sífutó szezon egyik legmókásabb jelenetét szegény Ilja Csernusov produkálta, az orosz sífutó a La Clusazban rendezett váltóversenyen a célvonal előtt esett pofára. Különleges pillanatként lehet még kiemelni ebből az évből a 100 méteres sífutás új világcsúcsát is, melyet egy "noname" norvég sífutó ért el Oslóban.

Az orosz Alexander Legkovról már évek óta tudjuk, hogy hatalmas tehetség és rendkívül erős az emelkedőkön is, ám taktikai értelemben eddig nem tartozott a legbölcsebb sífutók közé. Idén azonban talán egy picit (de tényleg csak kicsit) lehiggadt az orosz, ennek is köszönhette a Tour de Ski megnyerését, ami első komoly egyéni sikere volt. Ennek árnyékában talán azt is elnézik neki a közelgő szocsi olimpia előtt az oroszok, hogy a sárga trikót végül a faluni Világkupa döntőn már nem tudta megőrizni Northuggal szemben. Főleg, hogy a távolsági Vk-elsőség azért végül az övé maradt, ráadásul Oslóban a legendás Holmenkollenen tudott még a vb után egy 50 km-es versenyt is nyerni.

A sprinterek között sorozatban negyedszer született svéd siker, az idén gyengébben teljesítő Teodor Petersontól az immáron háromszoros szakági győztes Emil Jönsson vette vissza a trónt. Ebben a szakágban Petter Northug is jól teljesített, igaz csak a szezon utolsó harmadában, amikor Drammenben és Stockholmban is fölényesen tudott megnyerni egy-egy klasszikus stílusú sprint versenyt - mint utóbb kiderült, ezek létfontosságúak voltak az összetett győzelemért járó kristálygömb megszerzése szempontjából is.

Bár Jönsson favoritként a vb-n újfent lemaradt kedvenc számában a dobogóról, a svédek nem csak Jönsson három sprint győzelmének örülhettek az évben. Ott volt ugyanis az északi sí-világbajnokság záró napján rendezett 50 kilométeres verseny, ahol Johan Olsson olyat vitt véghez, amit a tömegrajtos versenyek bevezetése óta nem tudott senki sem megvalósítani a férfiak között. Az eltökélt svéd ugyanis közel 40 km-t (!) síelt egyedül a főmezőny előtt, amivel korábban még próbálkozni sem mert senki sem, pláne nem egy olyan durva pályán, mint 2000 méteres brutális szintkülönbségével az olaszországi volt. Olsson viszont bevállalta, a jutalma pedig "nemzetei hős" titulus mellett a vb-n amúgy még hat ezüstöt szerző svéd sífutó válogatott egyetlen aranyérme lett.

A szocsi olimpiára készülő oroszok számára Nyikita Krjukov vb-duplázása volt biztató előjel, aki a norvég Ola-Vigen Hattestad 2009-es libereci teljesítményét lemásolva mind egyéniben, mind pedig a csapat sprintben győzni tudott. Emellett a vb-n elért váltó bronz is értékes lehet az oroszoknak, ráadásul a csapat több fiatalja (Bjelov, Beszmernyik, Csernusov) is tudott Világkupa dobogó közelébe (vagy arra) kerülni. Sokat fejlődött idénre a kazah Alexej Poltaranyin is, aki most már nem csak az évad elején tud versenyre kelni a legjobbakkal, de formája egészen márciusig kitartott, nem véletlen, hogy a csapat sprint vb-bronzérme mellett övé lett az összetett verseny negyedik helyezése is.

Bár nem közvetlenül a Világkupa szezonhoz tartozik, mégis kiemelendő érdekesség, hogy a Svédországban sorra kerülő 90 km-es Vasa-futást (Vasaloppet) most először tudta úgy megnyerni valaki (a norvég Jörgen Aukland), hogy a klasszikus stílusú pályán csak párosbotozva haladt végig. A hölgyek mezőnyében is akadt jó néhány érdekesség a mögöttünk hagyott évadban, az ő Világkupa sorozatukkal egy korábban megjelent elemző írásunkban foglalkoztunk részletesen.