- Egy profi futballista számára ez a lehető legrosszabb évkezdés: kevesebb játéklehetőség, majd egy súlyos sérülés. Mi történt pontosan az Ajax elleni bajnokin?
- Egy peches mozdulat okozta a bajt, az egyik párharcnál ráléptem ellenfelem lábfejére, és azon csúszott meg, majd fordult alá a bokám - nyilatkozta Németh az MLSZ hivatalos honlapján. - A sérülés után azonnal tudtam, hogy nem egy könnyen gyógyuló, egyszerű ficam, de napokig be volt vizesedve a bokám, ezért a diagnózisra hosszabb ideig várni kellett. Igazam lett, nem egy könnyebb sérülésről van szó, a külső bokaszalagom elszakadt, és egy másik szalag is részlegesen beszakadt. Másfél éve nem voltam sérült, abban reménykedtem, hogy mostanra magam mögött hagytam az ehhez hasonló szerencsétlen periódusokat. A valóság azonban jelenleg az, hogy az egyik bokám jelenleg kétszer akkora, mint a másik. Egy ilyen sérülés sosem jön jókor, de most alaposan megnehezíti a dolgomat, hiszen legkorábban áprilisban térhetek vissza, szinte csak a bajnokság hajrájára. Erőt ad viszont, hogy többször is visszajöttem már hasonló sérülésekből, tudom, mi vár rám, fel vagyok készülve a feladatokra. Szerencsére napról napra érzem a javulást.
- És az is adhat némi plusz erőt, hogy itthon zajlik a rehabilitáció...
- Azért kértem, hogy hazautazhassak, mert szerettem volna, ha Halmai Tamás, a válogatott fizioterapeutája vesz kezelésbe. Ő korábban már többször is visszahozott olyan sérülésekből, aminek leküzdésére hosszabb időt jósoltak az orvosok. Például az egyiptomi U20-as vb-n neki köszönhettem, hogy rövid kihagyás után játszhattam az utolsó csoportmeccsünkön. Megbízom benne, és remélem, hogy segítségével sikerül lerövidíteni a lábadozás időszakát. Van idő a gyógyulásra, a Roda vezetőivel abban maradtunk, hogy legkésőbb három hét múlva kell vizsgálatra jelentkeznem a klubnál.
- A sérülés előtt kevesebb szerepet kapott a Rodában, mint az ősz folyamán. Mi okozta a visszaesést?
- Az első félévet végigjátszottam, az idei első három-négy bajnokin azonban csak csereként kaptam lehetőséget. Akiket betettek helyettem, jól szerepeltek, gólokat szereztek, ezért a szakmai stábnak nem volt oka a változtatásra. Ezzel együtt úgy éreztem, reális esélyem volt arra, hogy visszaküzdjem magam a kezdőcsapatba, sajnos, erre most hosszabb ideig várni kell.
- A kevesebb játéklehetőség miatt a legutóbbi válogatott mérkőzésen nem volt a keret tagja. Hogyan dolgozta fel a mellőzést?
- Akiket a szövetségi kapitány meghívott, jobb formában voltak nálam, ezért nem lehet belekötni ebbe a döntésbe. A legutóbbi keret csatárai közül mindenki megérdemelte a meghívást, nem lehetett egy szavam sem amiatt, hogy most kimaradtam. A bő keret összes tagjának meg kell küzdenie a meghívóért, és tökéletesen elfogadható, hogy ha valaki kevesebbet szerepel klubjában, akkor kimaradhat a keretből. Én mindig örülök, ha számít rám a kapitány, és bár a következő vb-selejtezőket ki kell hagynom, felépülésem után is igyekszem kiharcolni a helyemet a válogatottban.
- Hamarosan itthon is megkezdődik a bajnokság, a focipályák közelében talán a bokasérülések is gyorsabban gyógyulnak...
- A következő két-három hétben a napjaim nagyrészt a rehabilitációval telnek majd, de természetesen tervezem, hogy kimegyek néhány élvonalbeli mérkőzésre. Az MTK-t mindenképpen szeretném megnézni, és arra is kíváncsi vagyok, hogy Juhász Roland hogyan illeszkedik be a Videotonnál. Külföldről is rendszeresen követtem a hazai bajnokikat a televíziós közvetítések révén, most természetes, hogy élőben sem hagyom ki a kínálkozó alkalmakat.
- Ha már Juhász Roland szóba került... Mit szólt a hazaszerződéséhez?
- Egy ilyen átigazolás nagyon jót tesz a hazai bajnokság megítélésének! Én is azt vallom, hogy ha a feltételek adottak, egy játékos inkább otthon szerepeljen, mint külföldön, hiszen minden ideköt bennünket. Örülök, hogy az említett feltételek javulásával egyre többen játszanak a hazai élvonalban, egyesekkel ellentétben én ezt egyáltalán nem gondolom hátránynak a válogatott szempontjából, sőt! Több példa is van arra, hogy egy-egy kelet-európai ország válogatottjának tagjai zömmel saját bajnokságukból kerülnek ki, és ez mégsem megy az eredmények rovására. Azzal pedig kevesen vitatkozhatnak, hogy jobb itthon hétről hétre játszani, mint külföldön folyamatosan a cserepadon ülni...