Három dolog van Magyarországon, amihez mindenki ért: a politika, a gazdaság és a futball. Nem véletlenül szajkózzuk állandóan, hogy a tíz millió szövetségi kapitány országa a miénk, nálunk egy átlagos szurkoló általában jelentős fenntartásokkal kezel minden, a sajátjától markánsan eltérő véleményt. Michael Cox viszont a nemzetközi futball egyik legnépszerűbb és legelismertebb szakírója, a Guardian és a FourFourTwo hasábjain publikált írásait nem csak mi, egyszerű halandók, de a jóval mélyebb szakmai Kánaánban leledző nyugat-európai fociszerelmesek is áhítattal forgatják. Leginkább mégis a ZonalMarking fantázianevet viselő taktikai blog szerzőjeként ismerhetjük a nevét - nem is tagadjuk, Taktikai Zóna című rovatunk is jelentős mértékben a ZM által ébresztett szerelem alapjain nyugszik. Hatalmas megtiszteltetés, hogy egy ilyen közismert taktikai guru rekordgyorsasággal bólintott rá felkérésünkre, és a lehető legnagyobb örömmel állt a magyar olvasók rendelkezésére; már csak azért is, mert a honi sportsajtóban igen ritka az ehhez hasonló témájú exkluzív interjú. Rajtunk viszont nem fog múlni, ígérjük, a jövőben is derekasan próbálkozunk nemzetközi szaktekintélyek becserkészésével.

Mit gondolsz az angol csapatok meglehetősen szerény európai teljesítményéről - valóban egy kezdődő visszaesés első aktusait látjuk idén? Sokan úgy tartják, ez is csak újabb bizonyítéka annak, hogy a futball ciklikusan fejlődik.
Valóban nagyon sok helyütt olvasni erről a kérdéskörről mostanság - én mégsem gondolom, hogy ez egy valódi, létező probléma lenne. Egyszerűen arról van szó, hogy a 2004-2009 között tapasztalt hihetetlen mértékű angol dominancia a végéhez ért, de nincsen ebben semmi különös, ahogyan Te is említetted, a futball ciklikus. Korábban az olasz és a spanyol csapatok is domináltak egy ideig, aztán véget ért a korszakuk, ez azonban nem jelentette azt, hogy végleg eltűntek volna a térképről, mint ahogyan az angol csapatok sem fognak, ebben biztos vagyok.

Látsz taktikai okokat is a háttérben?
Persze, a fociban semmi sem történik véletlenül, a taktikának pedig általában mindenhez köze van - legalábbis az én szemléletem szerint. Az idei bajnokságban például szerintem túlságosan nyílt meccseket vállalnak a nagycsapatok (főleg egymás ellen, nézzük végig a rangadók eredményeit: 5-3, 3-3, 6-1, 5-2), ez viszont Európában már nagyon nem menő, ott három kapott gól például egyszerűen nem fér bele, mint ahogy a Unitednek sem fért bele hazai pályán a Basel ellen. Ezzel függ össze az a hiba is, hogy az angol csapatok nem optimalizálták kellően a taktikájukat a nemzetközi hadszíntéren, az embernek az az érzése volt, hogy az ellenfél stílusától és erősségeitől függetlenül ugyanúgy a saját alapjátékukat próbálták erőltetni. Jó példa erre a Milan-Arsenal csörte, ahol Arsene Wenger tudomást sem vett arról, hogy hol vannak a hazaiak feltűnő hibapontjai, meg sem próbálta azok kihasználására berendezni a taktikáját. Hiba volt, láttuk.

Maradjunk még Angliában egy kicsit, de beszéljünk a válogatottról. Hogyan látod, mik voltak az elsődleges okai a két évvel ezelőtti dél-afrikai VB-n látott hatalmas összeomlásnak?
Nagyon különös volt a 2010-es vb-n látott angol válogatott, főleg azért, mert a selejtezőben Capellónak sikerült egy nagyon masszív, ennek ellenére meglehetősen flexibilis 4-2-3-1-et összehoznia - hogy aztán a torna idejére kidobja az ablakon addigi elképzeléseit. Dél-Afrikában már nyoma sem volt a korábbi játékrendszernek, egy nagyon merev, borzasztóan idejétmúlt 4-4-2-őt láttunk, és igazából máig sem érti senki a változtatás okát. Lehet, hogy előre megfontolt ötlet volt, lehet, hogy nem, de a lényegen ez semmit sem változtat: nem működött, sőt, előidézett egy hatalmas bukást. Egyszerűen alig volt a csapatban olyan játékos, aki a neki leginkább fekvő pozícióban játszott.

Mire lehet képes a csapat az idei Eb-n, immáron Fabio Capello nélkül? Én a magam részéről úgy gondolom, hogy a taktikai merevség viszonylagos feloldása akár jó húzás is lehet, pláne, ha ez azzal is párosul, hogy tömegével kerülnek be fiatal tehetségek (Smalling, Jones, Sturridge, Sinclair) a keretbe.
Hát, ezt szinte lehetetlen megmondani… Egy biztos, Capellóval azért sokkal jobb esélyeink voltak, bár tény, van néhány figyelemreméltó fiatal tehetség a keret közelében. Jelenleg viszont azt sem tudni, ki lesz a szövetségi kapitány, így pedig még nem mernék jósolgatni.

Mi a véleményed a Carrick-Parker középpályás kettősről? Járható út az ő együttes szerepeltetésük a válogatottban? Ők adhatnak olyan stabilitást a csapatnak, hogy még a Sturridge-féle védekezni nem tudó szélsőket is elbírja a csapatjáték?
Én magam is ezt a tandemet favorizálnám, de véleményem szerint nem lesz a dologból semmi - Carrick például a keretben sincs jelenleg. Pedig fantasztikus játékos, emlékszem, két éve az ő beállásával változott meg a játék képe annyira, hogy a csapat fordítani tudjon hazai pályán Egyiptom ellen 0-1-ről. A válogatottban is lenne tehát helye, Parker személyében ráadásul megkapná azt a párt maga mellé, aki helyette is képes futni - remekül kiegészítenék egymást, ráadásul ha Gerrard játszhatna előttük, labdabirtoklás terén is nagyot fejlődhetne a gárda.

Van valamilyen elképzelésed arról, hogy merre fejlődhet a játék a következő néhány évben? Most úgy tűnik, két alapvető irányzat csatája határozza meg ezt a pályát, a Mourinho-féle 4-2-3-1 és Guardiola elképesztően flexibilis 4-3-3-ma közül pedig egyelőre utóbbi áll jobban - legalábbis egymás ellen. Ferguson és a United 4-4-2-je felett viszont mintha kicsit eljárt volna az idő.
Nem egyszerű ezt megjósolni. Én például a 4-4-2-őt sem írnám még le teljesen, könnyen elképzelhető, hogy valamiféle reneszánszát éljük majd át a következő években. Járható útnak látom például, hogy a két csatár ne a pálya vertikális, hanem horizontális tengelyében lépjen vissza labdákért, vagyis kihúzódjon a szélek felé, utat nyitva az ellentétes lábú szélsőknek a betörésre. A Unitednél például Welbeck és Rooney tökéletesen alkalmas a visszalépésekre, a szélen sem érzik magukat elveszettnek, a helyükre pedig a kaput jó érzékkel támadó Nani és Young is benyomulhat - Cleverley amolyan összekötő kapocsként funkcionál eközben. Egy ilyen formációban egyszerre hat játékos is képes lehet a folyamatos összjátékra, miközben a csatár(ok) visszalépéseinek hála mindig lesz szabad ember a rendszerben. Persze egy ugyanilyen alapokon nyugvó szisztéma kiindulhat 4-2-3-1-ből 4-3-3-ból, vagy akár 3-4-3-ból is, szóval nem modellezhető könnyen a helyzet.

Olaszországban eközben igencsak érdekes trendek bontakoznak ki, éppen a napokban írtam arról, hogy mi lehet az oka a háromvédős rendszerek reneszánszának. Mit gondolsz, ez csupán egy elszigetelt kísérlet, vagy más bajnokságokban is megjelenhet? Esteleg ez csupán egy reakció a 4-3-1-2-re, és a trequartista szerepkörének végleges eltűntetése a célja?
Ez egy nagyon érdekes felvetés. Azt látni kell, hogy az olasz csapatok általában a legmagasabb szinten teljesen feladják a szélsőjátékot, nem véletlenül volt annyira népszerű a 4-3-1-2 az előző években. Én is úgy látom, hogy a három védővel operáló, szélsőjátékon alapuló szisztémák mindössze természetes választ adnak erre a jelenségre, hiszen védekezésben és támadásban is emberfölényt biztosítanak a „keskeny”, trequartistával operáló formációk ellenében. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ez egy igen reaktív rendszer, igen, és elsősorban olasz sajátságokra reagál.

Néhány gondolat erejéig mindenképpen ki kell térnünk a Barcelonára is. Mi a véleményed Guttmann Béla legendás „három éves szabályáról”? Szerinted ez okozza a Barca viszonylagos sikertelenségét a bajnokságban?
Igen, valószínűleg van létjogosultsága a három éves szabálynak is, de úgy gondolom, a Barcelonát idén sokkal inkább a sérülések sújtják, mintsem az elkényelmesedés. Gondoljunk csak bele: egyszerre sérült le huzamosabb időre Villa és Affelay is, miközben Pedro teljesen formán kívül játszik - a szélsőjáték érthető módon igencsak megsínyli ezt. Guttmann szabályára pedig a jelenlegi trendek már megoldást kínálnak, évente lehet jelentősen frissíteni a keretet, új, sikerre éhes játékosokat szerződtetni; és Guardiola igyekszik is tenni ennek az érdekében.

Maradni fog Pep a Nou Campban?
Úgy vélem igen. Persze most van egy kisebb hullámvölgy, de nem látom okát a távozásának. A csapat jó, a lehetőségek adottak a továbbfejlődésre, és ő maga is jelentős részben letéteményese a katalán sikereknek. Hosszabbítani fog.

Tudom, hogy elképesztően nehéz a kérdés, de megkerülhetetlen: van ellenszere a Barca játékának? És, ha igen, szerinted mi lehet az? Egy ortodox 4-2-3-1, egy letámadáson alapuló 4-3-3, vagy egy totálisan innovatív új formula, a 3-1-4-2?
Hmmm… Igazából fogalmam sincs, bár rengetget gondolkodtam már rajta. Egy nagyon zártan és mélyen védekező 4-1-4-1 elméleti síkon talán sikeres lehet a Barca-szisztéma ellen, főleg, ha egy középhátvédet húzunk ki valamelyik fullback pozíciójába. De ezt addig gyakorlatilag lehetetlen megmondani, amíg ennyire kevés csapat képes őket megverni.

Mennyire ismered a magyar futball jelenlegi helyzetét? Egyre több játékosunk szerepel európai top bajnokságokban, követed valamelyikük pályáját rendszeresen?
Csak egyes játékosokat ismerek behatóbban, a válogatott játékával sajnos nem vagyok tisztában. Azt viszont tudom, hogy remek középpályásaitok vannak, Dzsudzsák vagy Buzsáky képes nagyon magas színvonalon játszani, úgyhogy van remény a fejlődésre.

Bogdán Ádám az egyik legnagyobb reménységünk a jövőre nézve, ráadásul éppen most kezdi bejátszani magát a Premier League-be. Mit gondolsz, képes lesz stabilan első számú kapus maradni? Hogyan értékelnéd őt más 24 éves portásokhoz képest?
Jó benyomásokat szereztem róla, annak ellenére, hogy még csak néhány mérkőzésen láttam védeni. Ügyes, tehetséges kapus, talán kicsit magabiztosabbnak kellene lennie az ötösön belül, de még bőven van ideje fejlődni.

A végére egy kis személyes szál, ha megengeded. Mi motivál téged abban, hogy szakmai oldalról közelítsd a futballt? Mit tartasz a játék lényegének?
Azért imádom ezt a játékot, és mindenekelőtt a taktikát, mert elképesztően logikus - gyakorlatilag minden az ésszerű gondolkodáson alapszik. Szeretem figyelni a különböző játékrendszereket, gondolkodni azon, hogy mely játékosok, mely formációkba illeszkednek, és miért. Fontos persze kiemelni, hogy a stílus és a formáció, a játékrendszer és a szisztéma közel sem ugyanazt jelenti. Rengeteg érdekes kérdésen lehet elmélkedni a taktika és a futball kapcsán, ezért is olyan csodálatos. Nincs egyértelműen jó vagy rossz döntés, nincs olyan, hogy egy formáció tízből tízszer megver egy másikat, mert minden relatív, és minden mindennel összefügg. Alakzat és mozgás, ez a két fogalom a legfontosabb a játékban, ezek döntik el a találkozók többségét, ezért gondolom, hogy elsősorban ezekről érdemes írni és gondolkodni. Kombinációk és stílus-keveredések végtelen tárháza tárul elém a futball révén.

Próbáltál valaha edzősködni? Ha lehetőséged lenne, hogy a legmagasabb szinten próbáld ki magad, melyik csapatot választanád?
Nem, még soha, de nagyon izgat a dolog!  Szívem szerint egy Benfica-, vagy Porto-nagyságú klubhoz mennék, ahol a fiatal játékosokat részesítik előnyben, és a támadójáték mindenhatóságában hisznek.

Michael, nagyon köszönjük, további jó munkát kívánunk, és várjuk a legközelebbi kiváló írásodat!

Érdekel a futball elmélete, kiváncsi vagy mi miért történik a pályán? Olvasd a Taktikai Zóna rovatunkat!