Manchesteri derbit rendeztek a Premier League legutóbbi fordulójában, melynek bár nem
volt akkora tétje, mint mondjuk a Ferguson-éra és a sejkkorszak közös metszetében, de a
presztízstől eltekintve sem vehették félválról a meccset a csapatok, gondolva itt most
külön a United és a Liverpool negédes viszonyára, és az ebből adódó skizofrén helyzetre.

A City szezonja már menthetetlenül elúszott. Bajnokok már egészen biztosan nem lesznek, mi
több, a biztos BL-indulásért is rendesen meg kell küzdenie Pellegrini mester csapatának a
továbbiakban, a kupasorozatokat tekintve pedig már sehol sincs versenyben a Premier League
címvédője. Ettől függetlenül nagyon felspanolhatták magukat a játékosok, az első tíz percben
nekiugrottak a Unitednek, nagyot presszingelve komoly feladat elé állították Van Gaal csapatát,
Agüero góljával még vezettek is. Aztán a hirtelen jött lelkesedés tovatűnt, a holland kézbe vette
az irányítást, csapata lejátszotta a riválist, ő maga pedig agyonverte Pellegrinit.

Van Gaal a legjobb tizenegyét küldte pályára, ismét helyet kapott a csapatban a stabilitásért
felelős Ashley Young, valamint a tavaszra kiviruló Herrera és Fellaini is. Pellegrini ezzel
szemben szakított a 4-2-2-2-vel, Dzeko helyett Milner került a csapatba, hogy segítse a
középpályás védekezést, hiszen várható volt, hogy a United dominálni akarja a pálya ezen
részét. A két szélen egy irányító, és egy klasszikus vonalszélső felelt az asszimmetriáért.

Minden bizonnyal a chilei mester szerette volna minél előbb dűlőre vinni a meccset, tekintve,
hogy a védelem hajdani sebezhetetlensége igencsak megkopni látszik az utóbbi időben,
elképzelhetetlennek tetszett, hogy kilencven percen át állni tudják a Van Gaal-féle dominanciát.
A már említett első tíz percben Agüero keresztmozgásaira és Navas gyorsaságára építve
dolgozott ki helyzeteket a csapat, és szerzett is belőle gólt. Pellegrini talán egyetlen védhető
taktikai húzása volt, hogy az idén használhatatlan Navast a kezdőbe nevezte, lévén Blind ezen
a szinten kimondottan lassú, és nem is a legjobb pozíciójában játszik, Navasnak nem
jelenthetett problémát megverni egy az egyben (értsd.: elfutni mellette).

A hazaiak ebben a csapatrészben egyébként sem állnak túl jól, Jones, Smalling és Valencia
ügyes futballisták a maguk módján, de alapesetben nem szabadna, hogy kezdőként
szerepeljenek egy Manchester Unitedben. Klaszikus védekező középpályás nem kapott helyet
Van Gaal csapatában, így a City nagyon könnyen tudott átjönni a középpályán, és nagyon
könnyen törtek be a tizenhatoson belülre például a nyolcadik percben is.

Sárgával a védők, kékkel a középpályások, pirossal a védelmi láncba betagozódó Carrick,
bekarikázva a City támadók. A képen 4v8ban(!) a Manchester City.

Ne szépítsük, katasztrofális, amit a United játékosok művelnek. A hátsó védelmi vonal teljesen
szétszakad, a Milner által átjátszott Valenciához Smalling lohol ki biztosítani, Jones viszont őrzi
a pozícióját, így hatalmas szakadék tátong a két belsővédő között (+Blind is rettentő messze
van Jonestól). Carrick igyekszik belépni Smalling helyére, viszont a középpályás láncból senki
nem követi le a belépő Silvát, aki remek labdát kap üres területre, ezzel már helyzeti előnybe
kerül, Silva pedig van akkora klasszis, hogy be tudja passzolni az ötösre a teljesen üresen
érkező Agüerónak a labdát.

És akkor itt a nyomás alább hagyott. Egyébként is jellemző ebben az eredménycentrikus
világban, hogy a nagy csapatok inkább ráülnek a vezetésre, és őrzik azt, de itt most bejátszik az
a tény is, hogy Van Gaal csapata folyamatosan kijjebb jött, és magához ragadta a
kezdeményezést, melynek rövid időn belül eredménye is lett, lévén a Manchester City alapból
egy támadó felfogású csapat, szükségük van arra, hogy a labda náluk legyen többek
között ezért is sültek fel a Barcelona ellen.

4-1-4-1-ben védekezik a City, ráadásul még arra is figyelnek, hogy az egész meccsen labdákkal tömött Young felé billenjen a védelmi vonal (kék). Fellaini jó szokásához híven feltolódik a City védelméig (sárga).

Bár rendezettnek tűnik, de éppen annyira esetleges a City védekezése, mint az imént a
túloldalt. Az odáig rendben van, hogy Zabaleta betolódik Fellainire, és Clichy is lassan de
biztosan visszazár. Fernandinho viszont abszolút légüres térben mozog, Herrera messze van
tőle, hátul is 3v2-őt védekeznek, így alapesetben egy sorral feljebb kéne tolódnia. Akkor ugyanis
Navas kiléphetne a szélre, hogy segítsen levédekezi az oldalt Zabalétának. A United nagyon
sokszor játszott rá ezekre a háromszögelésekre (itt ugye Blind, Young és jelenesetben Fellaini,
míg a túloldalt Herrera, Mata és Valencia passzolgattak). Az Youngot megtaláló ívelés után
Zabaleta egyedül marad három emberre, így Kompany vált ki arra az oldalra, a védelemben
pedig akárcsak a túloldalon, hatalmas rés keletkezik. Nem is szabadna, hogy ez létrejöjjön, de
ha már megtörtént, Fernandinhónak kell bezárnia Demichelis mellé, azonban a brazil attól a területtől is borzalmasan messze van.

Persze ne gondoljuk, hogy egyes egyedül Fernandinho volt a kerékkötője a City játékának.

Ugyanis nem volt olyan a meccsen a City részről, hogy középpályás védekezés. Egy szimpla
labdakihozatnál is banális a helyezkedés. Mindenki az emberét nézi a kékek közül (a
szemléletesség kedvéért sárgával jelölve), Michael Carrick viszont teljesen egyedül várhatja a
labdát. Az angol mélyen visszahúzódik a két belső védő közé, hogy a labdát elkérve
elkezdhesse építeni a támadást. A United játékosok ahogy az rendjén van széthúzzák a pályát,
a City középpályásai pedig követik őket. Több tíz méteres folyosó nyílik Carrick előtt, ahova
nyugodt szívvel beléphet, nem tudják lekövetni a mozgását a kékek. További érdekesség, hogy
hol van a City hátsó négyese. A képre sem férnek fel, a középpályán lévő 3v2 miatt pedig az
egyaránt dinamikus Mata és Herrera könnyedén átjátszhatja a csapatrészt, lendületből vezetve
a labdát a United támadókkal egyébként is súlyosbított védelemre. Mata góljánál
kikristályosodott a folyamat, a meccs ott végérvényesen el is dőlt.

Pellegrininek reagálni kellett a helyzetre, hogy azért mégse legyen ennyire egyoldalú a játék
képe. Behozta középre Lampardot Navas helyére, ezzel csökkentve a United fölényét középen,
ezzel együtt elvesztette a meccs elején még jól szuperáló fegyverét, a Blindet megverni képes
Navast. Ennek tükrében Blindnek nem kellett már haptákban állnia a folyamatos
visszasprintekre, nyugodtan beléphetett a játékba, ezzel pedig megint oda lyukadtunk ki, hogy a
United állandó létszámfölényt tud kialakítani.

Most már tisztán látszik, hogy Pellegrini nem lesz soha top edző. Egy nagyon jól felkészült szakember, szó se róla, aki egy alapvetően jó csapatot kitűnően tud irányítani, de ha fejre áll, akkor sem lesz soha elég a közvetlen elithez, amihez hozzájárulnak a taktikai és karizmabeli hiányosságai is. Reméljük, sejkék korrektül bánnak vele, megvárják a szezon végét a szerződés bontással, hogy jövőre egy Malaga 2.0 keretében borsot törhessen akár a City orra alá is.

Van Gaal munkája viszont beérni látszik Manchesterben, és bár a télen sokan fanyalogtak,
mondván nincs előrelépés az eredményeket tekintve Moyeshoz képest, vasárnap egész biztosan
elhallgattak a károgók. Van még mit csiszolni a csapaton, de egy eredményes transzferablakkal
és Van Gaal békén hagyásával újra tényezővé fog válni a klub Európában.

Na, de hova tűnt di María?

Korábban azt találtam mondani, Van Gaal megtalálta a legideálisabb kezdő tizenegyét,
miközben Angel di María csak a kispadot koptatja. Nagyon izgalmas, ami a Unitednél zajlik az
argentin játékos ügyében. Szinte kivétel nélkül az összes szakíró és drukker azt várta, hogy Di
María lesz a Manchester United következő arca, Van Gaal csapatának vezére. Biztatóan is
kezdett, de aztán folyamatosan alább hagyott a lendület, majd ki is került a kezdőből. A
statisztikája alapján (3 gól, 10 gólpassz) abszolút húzó embernek tekinthető, mégis jobb a
csapat nélküle.

Mint már bizonyára mindenki tudja, Louis Van Gaal rendelkezik egy saját, labdarúgásról
alkotott filozófiával. Nagyon sokat lehetne erről beszélni, de röviden ez annyit tesz, hogy:

● rendszerszinten gondolkodik
● nincs a filozófia formációhoz kötve
● labdabirtokláson alapul
● dominanciára törekszik, ebből adódóan türelmes
● sokszor jobban hasznosulnak benne a perememberek, mint az egyéniségek

Di María tavaly élete szezonját futotta Madridban, de annak a csapatnak a játéka sokban
különbözik attól, amiben most van része. Az a Madrid a gyors támadásokat preferálta, ahol egy-két
húzásból végigvitték a támadásokat. Abban a szisztémában érvényesülhettek di María
erősségei, így a gyorsaság, robbanékonyság, és az egyéni technikai képességek (cselezés).
Egyáltalán nem fekszik neki Van Gaal több gondolkodást igénylő futballja, sokszor túlvállalja
magát, és ami a legszembeszökőbb, minden második passzából kulcspasszt akar adni.
Madridban ez beleivódott a játékába, erőlteti a támadások befejezését, balszerencséjére ez
nem része a filozófiának.

A United nem az a hely, ahol hamar túladnak a hozzáfűzött reményeket be nem váltó
játékosokon, így a nyár egyik nagy kérdése az erősítéseken túl az, hogy Van Gaal megtalálja-e
az argentin helyét a rendszerben. Szerintem meg fogja.