Pedig nem volt teljes a Zebrák kerete annak ellenére sem, hogy világklasszisok játszottak így is minden poszton. Ezúttal Claudio Marchisio sérülése miatt Paul Pogba került be a kezdőbe, Vidal és Pirlo mellé a középpályára, de Simone Pepe is érzékeny veszteség lenne - ha a római szélső nem lenne már jó egy éve folyamatosan sérült.

A másik oldalon már annál több személyi változás volt a két héttel ezelőtti mészárláshoz képest - mindkét belső védőjét és Ledesmát is elhajtotta a svájci-bosnyák edző -, de nem ez, hanem a formációbeli váltás volt a legjelentősebb. 4-2-3-1-ről ugyanis 4-4-1-1-re álltak át a Sasok, amivel kikaparták maguknak a saját sírjukat.

Ebben a felállásban három végzetes hibát követett el a Lazio:

1. Túlságosan visszaállt a saját térfelére, amikor elvesztette a labdát, és szabadon engedte, hogy a Barzagli, Bonucci, Chiellini, Pirlo négyes passzolgasson egymás között. Ez egy hagyományos védőnégyes esetében nem is lett volna akkora baj, de Pirlo személyében a világ legjobb visszavont irányítójával, registájával, Bonucci személyében pedig Európa egyik legjobban passzoló hátvédjével bántak kesztyűs kézzel, s engedték, hogy szabadon betegyék a labdát a vendégek védői mögé - ez viszont már problémát jelentett a Sasok számára.

2. Ezen kívül a már említett formációváltás miatt Hernanes mögül kikerült a biztosítóember, Ledesma, s így a brazil mögött senki nem ,,takarította fel" az esetleg őt lefutó embereket. Ez pedig hatalmas probléma lett; a vele szemben játszó Arturo Vidal úgy és akkor szivatta meg a vendégek irányítóját, ahogy nem szégyellte. Az első két gól a brazil lelkén szárad; a hogyanra a második gól a legjobb példa (a videó kezdetekor a chilei felülről második a Juventus-játékosok közül):

0:05-nél, amikor Pirlóhoz kerül a labda, Vidal kimozog a szélre, hogy egy plusz passzolási lehetőséget adjon - Hernanes ekkor nagyon helyesen követi, hogy levédekezze. Amikor azonban a világbajnok visszafordul középre, és átadja a labdát Bonuccinak, akkor a chilei nem álldogál hasztalanul a vonal mellett, hanem beindul középre, a tolódó védelem melletti résbe. Ez a kulcspillanat: a brazil ekkor valamiért elbambul, s ennyi elég is, hogy esélye se legyen utolérni ellenfelét.

Bonucci zseniális kiugratása pedig azzal lesz még zseniálisabb, hogy a felülső csatár, Vucsinics egy pillanatra visszalép, mielőtt Bonucci elrúgná a labdát. Így a balhátvéd Radunak ki kell lépnie a védelemből a montenegróira, hogy ne kaphassa meg a labdát - vesztére: pont az ő helyére lép be Vidal, s így egyik védőnek sincs ideje lereagálni a történteket.

3. Ezt részben már érintettük, de ki kell emelni: halálos páros lesz Vucsinics és Tévez. A harmadik és a negyedik gól az ő koprodukciójuk, még ha a gólpasszadó neve nem is stimmel. Érdemes ugyanebből a kameraállásból megnézni az egykori római támadó találatát a 49. percből:

A kezdetek ugyanazok, mint ahogy Vidal góljánál is: hátul akadálytalanul labdázgat a három torinói hátvéd, hiszen Klose ekkor azt kapta parancsba, hogy elsősorban Pirlót kell megakadályoznia a labdához érésben. A játékszer ezért megint Bonuccit találja meg, akitől 15 méterre van a legközelebbi ellenfél, ezért nem mondhatni, hogy nincs ideje meghozni a megfelelő döntést.

0:25-nél pedig elérkezik a kulcspillanat: Tévez és Vucsinics eddigre olyan szélesre húzza szét a rómaiak védelmének belsejét, amennyire csak lehet, majd amikor Bonuccihoz ér a labda, az argentin visszafele kocog egy jó öt-tízméternyit. A vele kilépő Cana mögött hatalmas terület marad üresen, Vucsinics pedig ide robban be, maga mögött hagyva élete második európai mérkőzésén pályára lépő Novarettit, majd egy csak rá jellemző elegáns pörgetéssel, gyök kettővel begurítja Marchetti mellett a meccset eldöntő gólt.

A lényeget leszűrve tehát a Lazio hibája az volt, hogy annak ellenére, hogy sem a középpályássoruk, sem pedig a hátvédjeik mögött nem volt semmiféle takarítás, agresszívan kiléptek játékosaik a védelemből. Európa legjobb távolra passzoló játékosait ennek ellenére viszont nem támadták le, hanem szinte megkérték, hogy legyenek olyan szívesek, tegyék be a labdát mögéjük. Ezekből született mind a négy gól, s végül örülhetnek, hogy Hernanes kiállítása után nem kaptak még többet.