Puffogtathatnánk a közhelyeket, hogy Németország hét tétmeccse nem verte az olaszokat, meg hogy a digók hagyományosan elbánnak az egyébként bármikor bárkit a padlóról is agyonverő friccekkel, de nem tesszük, hiszen láttuk, mennyit ért a történelemlecke a spanyol-francián. Egyébként meg olyan érzésünk van, hogy ez lesz A meccs, amiről majd tizenöt év múlva is eszünkbe jut a torna. Hosszabbítás, fordulatok, és végre gólok, mert olyat akcióból Xabi Alonso pattintott fejese óta nem láttunk az Eb-n.

Nem valószínű, hogy túl sok embert fertőzött volna meg már-már beteges szenvedélyünk a taktika és a játékelmélet irányába, de teszünk egy próbát: ötleteket adunk, mire érdemes figyelni a meccsen ahhoz, hogy ne csak nézzük, de lássuk is a történteket, sőt, másnap a munkahelyen okosabbakat tudjunk mondani, mint Mészöly Géza a stúdióban. Na jó, ez utóbbi lehet, hogy nem nagy kihívás, de ha már belekezdtünk, folytatjuk.

Négy kulcspont tehát – ezeken dőlhet el valószínűleg a meccs:

1, Löw filozófiája

Kettő és négy éve is nagy biztonságérzettel a hangunkban süthettük el, hogy ez a Nationalelf nem több egy ügyes kontracsapatnál, ám a helyzet azóta gyökeresen megváltozott. Egyrészt a már akkoriban is zseniális Lahm-Schweini-Özil-Klose gerinc mellé felnőtt egy Neuer-Hummels-Reus-Götze-Kroos tandem, másrészt pedig Löw munkája eljutott abba a fázisba, hogy most már saját bevallása szerint sincs félnivalójuk a világ egyetlen csapatával szemben sem. Ez virágnyelven körülbelül annyit jelent, hogy nem követik el még egyszer a 2010-es vb-n, a spanyolok elleni elődöntőben elkövetett hibát, és senkinek sem adják oda a kezdeményezés jogát. A keret mélyülésével és a kulcsjátékosok érettebbé, dörzsöltebbé válásával egyébként erre nem is lenne sok okuk, hiszen a csapat pontosan elég komplex és stabil ahhoz, hogy a területekkel egyidőben a labdát is kontrollálja. Német labdabirtoklási fölényt és egy ennek szellemében nagyon magasra tolt Reus-Özil-Müller-Gomez támadóegységet várunk, de az sem lehetetlen, hogy a félspanyol gólvágó helyett Klose kezd, hiszen ő egyrészt sokkal jobb százalékban rugdalja be a helyzeteit, másrészt kulcsfontosságú lenne kimozgatni az olasz belső védőket a pozíciójukból – ebben a versenyszámban pedig még mindig világklasszis a veterán csatár.

2, Pirlo levédekezése

Durva egyszerűsítés lenne azt mondani, hogy az olaszok játéka egy az egyben függ Pirlo aktivitásától, de egyszerűen nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a Juve karmesterének kikapcsolása és a Squadra Azzura passzjátékának minőségi leromlása között. A horvátok ellen Mandzukic kevéssé, Modric bámulatosan hatékonyan oldotta meg a kérdést, nagy talány, hogy Löw hogyan viszonyul a problémához. A legkézenfekvőbb megoldás Özil „ragasztása” lenne, de egyrészt könnyen lehet, hogy ezzel a Real irányítója veszít támadójátékának hatékonyságából, másrészt az sem biztos, hogy fizikailag bírja a kettős terheléssel járó plusz futómennyiséget, szóval nem egyszerű a kérdés. Klose ebből a szempontból ideális megoldás lehet, és itt könnyen lehet, hogy el is dől a közte és Gomez között a csapatba kerülésért folyó harc: a Lazio csatára ugyanis eleve sem az a bójacenter típus, labda nélkül szinte minden esetben kihúzódik a védőfalból, bőven lenne tehát ideje kicsit elszeparálni Pirlót az olasz labdakihozataloknál. Bárhogy is lesz, érdemes labda nélkül is rajta tartani fél szemünket az olaszok 21-esén.

3, A szélsőhátvédek

Mióta Prandelli (részben Chiellini kiesése okán) dobta a 3-5-2-őt, és átállt a keretnek egyébként talán leginkább fekvő 4-3-1-2-re, a szélsőhátvédekre kulcsszerep hárul. Ennek szellemében kikerült a holtfáradt Maggio és poszton kívüli Giaccherini, a helyükre pedig Abate, valamint Balzaretti érkeztek. Az angolok ellen mindketten rengeteget poroszkáltak előre, ami mondjuk részben a játék folyásából következő adekvát lépés volt (Hodgson 20 percnyi Blitzkrieg után hátra arcot vezényelt), részben viszont dekódolt tulajdonság, hiszen Abate eredendően szélső volt, míg Balzaretti a Palermo háromvédős rendszerén szocializálódott. Annyi biztos, hogy a németek ellen nem lesz ilyen könnyű dolguk, Lahm személyében a világ messze magasan legjobb balhátvédje állja majd Abate útját, míg a másik oldalon Boateng személyében egy sokat hátráló, de eredendően sziklakemény fullback fújja majd kőkeményre az arcát. Egyelőre nem tudni biztosat, de ha Löw a védekezésben jóval magabiztosabb Podolskira szavaz Reus helyett, az is megeshet, hogy egyik olasz wingback sem hagyja majd el a saját térfelét.

4, Montolivo szerepe

Az angolok ellen a hosszabbításban nagyon bejött Prandellinek a két passer, Löw csapatával viszont két éve senki sem cicázott, így az ábrándos tekintetű firenzei amorózónak most nem látjuk a helyét az összeállításban. Ha Motta egészséges, nyugodtan jöhet ő, hiszen az összjátékhoz és a kapuralövésekhez sem kókler, a legjobb döntésnek mégis Nocerino tűnik, aki pont eleget tudna futni ahhoz, hogy ellensúlyozza valamelyest a Khedira/Schweini tandem előrekalandozásával esélyesnek tűnő német emberfölényt. 

A 20:45-kor kezdődő mérkőzésről élő szöveges tudósításban számolunk be a hathárom.hu-n.