Taktikai Zóna

Gondolatok a magyar-svéd meccs elé

  • Kele János
megosztom

Kísért a múlt, jönnek az emlékek - ha szeptember, akkor selejtező-mérkőzés a svédek ellen a Puskás Stadionban. A helyzet azonban továbbra is változatlan, az esélyesek nem mi vagyunk, sőt, az előző hasonló randevúval ellentétben a sorsunk sem a saját kezünkben van. Eredményt tippelni lehetetlen, ezért ezzel nem is próbálkozunk, ellenben megosztunk néhány utolsó gondolatot veletek a mérkőzés előtt.

Az ugye lassan már mindenki számára nyilvánvaló, hogy tele vagyunk sérülttel és eltiltottal, ez mondjuk Vanczák esetében nem akkora probléma (nem kell jobbhátvédbeli játékától rettegnünk), de Juhász, Dzsudzsák, Gera vagy épp Szalai alaphelyzetben minden bizonnyal kulcsfeladatot kapna a mai mérkőzésen. Öröm az ürömben, hogy megfelelő formáció alkalmazásával mindegyiküket tudjuk úgy-ahogy pótolni, Juhász helyére beáll Korcsmár, Dzsudzsákot Stieber egy az egyben tudja másolni, Szalai kiesése miatt pedig újra elővesszük a klasszikus középcsatár nélküli játékunkat, ami egyébként meglepően ütőképes is tud lenni, ha Rudolf jó napot fog ki.

A svédek ezzel szemben a lehető legjobb keretükkel jöhetnek, egyedül Mellberg esett ki, vele együtt pedig több mint száz válogatottság - nem lehet viszont nagy ott a baj, ahol Andreas Granqvist áll bevetésre készen a rangidős csapatkapitány mögött. Mondani sem kell talán, a Genoa védője hórihorgas, és jól fejel, svéd létére viszont egészen fordulékony és gyors is: Rudolf őrzése valószínűleg az ő feladata lesz majd.

Annál is inkább, mivel mellette egy jóval kevésbé képzett játékos, Daniel Majstrovic kap majd helyet. A Celtic bekkje igazi skandináv fajta, fejjel szívesebben ér labdába, mint lábbal, és mondjuk meg őszintén, nem túl gondolatgazdag a játéka. A nem különösebben erős, ám annál lelkesebb finnek ellen például legalább hatszor ette meg félidőnként Forssel visszalépéseit a középpályára, kilépett a vonalban helyezkedő védőnégyesből, és jókora folyosót hagyott maga mögött. Egy ügyes, nem mellékesen pedig gyors és érett csapat az ilyen hibákat nem hagyta volna büntetlenül.

Már csak az a kérdés, vajon a magyar együttes mennyire lesz ügyes, gyors és érett. Ha a válogatottsági számokat nézzük, a rutin nem a mi oldalunkon áll, a védelem tagjai például együtt sem tartanak még 30 meccsnél a címeres mezben, miközben a svédeknél Källström 78, Svensson 117 válogatottságot számlál. A gyorsaság és az ügyesség viszont annál inkább állhat, Stieber villámlépteire nagy szükség lehet az előre kalandozó Lustig oldalán, és Koman vadsuhancokat idéző megmozdulásait is jó szemmel néznénk. Csak úgy, mint Solnában, és akkor nem lesz gond!

Magyarország-Svédország taktika

A magyar csapat támadójátékával eddig sem voltak gondok a sorozatban, összesen 18 találatot jegyzünk, ami - tekintve a svédek 20, és a hollandok 21 gólját - igazán megsüvegelendő teljesítmény. A gond inkább az, hogy mi kapni is tíznél többet kaptunk - elsősorban szélről történő beívelések után. A szélső védőink nemzetközi szinten sajnos nem állják meg a helyüket, Laczkón nagyon meglátszik, hogy nem erre a posztra tanították meg utánpótláskorában, klasszikus jobbhátvédünk pedig egyáltalán nincs. Jobb híján a debreceni Varga József játszik majd ezen az oldalon, őt lendülete, gyorsasága és erőszakossága predesztinálja Lázár és Vanczák pótlására. A baj csak az, hogy nem elsősorban erre lesz majd szüksége, amikor Elmanderrel néz farkasszemet.

A svédek balszélsője ugyanis nem igazi vonal melletti játékos, inkább a kapu előtt érzi jól magát, ott viszont Ibrahimovic miatt egyszerűen nincsen helye a válogatottban. A bal oldalon viszont kiválóan tudja kamatoztatni, hogy abszolút kétlábas, balra és jobbra is remekül cselez - a szövetségi kapitány, Erik Hamrén inkább utóbbit várja el tőle, modern értelemben vett inverted wingerként alkalmazza őt a támadásépítések során.

Zlatan Ibrahimovic és Lipták Zoltán a Svédország-Magyarország Eb-selejtezőn
Nem ritka az sem, hogy Ibrahimovic visszalépéseivel egyidőben Elmander húzódik be középcsatárba, ezzel tovább kuszálva a visszalépés lereagálása miatt már egyébként is kusza védelmi szálakat. Az ilyen esetek kezelése még a legrutinosabb jobbhátvédek agyát is megtornáztatja, mit szóljon akkor egy hetedik válogatottságára készülő védekező középpályás... A legnagyobb gond azonban nem a rutintalanság, hanem az, hogy Varga tökéletesen jobblábas, ballal sem szerelni, sem indítani nem tud, nem szeret. Elmander azonban, mint a fentebbiekből kiderül, a bal lába felé fogja terelni a játék súlypontját, arról akar majd betörni a tizenhatosunkon belülre.

A másik oldalon ezzel nem lehet nagy gond, Laczkó sebességben felveszi a versenyt Sebastian Larssonnal, nagyon jó a bal lába is, ha minden rendben menne, innen sok beadásra, veszélyhelyzetre nem kellene számítanunk. Igen ám, de Laczkó (mivel nem balhátvéd az eredeti posztja) helyezkedésben hajlamos otromba hibákat elkövetni, sokszor indokolatlanul befelé húzódik, máskor elfelejt besegíteni, de már arra is volt példa, hogy sebessége ellenére egy az egyben verték meg. Egy szó, mint száz: a védőmunkája nem nemzetközi színvonalú, hacsak nem okoz kellemes meglepetést, sokszor fognak mögénk kerülni a bal oldalunkon is, ez szinte garantált.

Annak pedig, hogy a széleken feltűnően sebezhetőek vagyunk, több hozadéka is van. Egyrészt érdemes lenne kissé defenzívebb szélsőkkel kezdeni, hogy a tudásbeli hátrányunkat számbeli fölénnyel kompenzáljuk, ám egy ilyen húzással elveszne az egyetlen igazi lehetőségünk a támadójátékot illetően. Ha Stieber helyett Halmosi kezd bal oldali futóban, sebességet vesztünk, az ellencsapásaink lelassulnak, lassú támadás-szövögetéssel pedig nem fogunk tudni a svéd védelem mögé kerülni. Arról már nem is beszélve, hogy Rudolfnak így aligha lesz kivel keresnie az összjáték lehetőségét, Halmosi mélyebb játéka tehát mind a magyar A, mind a magyar B tervet alapjaiban rengetné meg.

Felmerült az elmúlt napokban az is, hogy Rudolf kezd a bal oldalon (Koeman alatt játszott már itt), és Szabics megy be a helyére csatárba - ezzel a szisztémával az a gond, hogy miközben nem segít védekezésben, látszólag feleslegesen borítja fel az eddig azért hellyel-közzel működő támadójátékunk sémáit, és szünteti meg a sikeres játékkapcsolatokat. Nincs más választásunk tehát, mint előre tekinteni: kezdjen Dzsudzsák helyett Stieber, elöl építsünk Rudolf visszalépéseire, a jobb oldalon pedig Koman száguldozza be a pálya minden négyzetcentiméterét.

Ha ez a tervünk esetleg sikerülne is, még mindig ott van az újraértelmezett Ibrahimovic-faktor: a svédek világklasszisa ugyanis az elmúlt selejtező-sorozatokkal ellentétben már nem klasszikus centert, hanem amolyan ál-kilencest (false nine) játszik, rendre visszalép a középharmadba labdákért, ezzel pedig magára vonja minden jóérzésű középhátvédünk figyelmét. A védekezésünk kulcsa az lesz, hogy a Vadócz-Elek páros milyen hatékonysággal tudja megoldani a visszalépő Ibra semlegesítését, ki tud-e csikarni rajta taktikai faultokat, és egyáltalán hány labdát képes szerezni. Alapvető érdekünk, hogy minél több labdát szerezzünk meg a középharmadban, innen ugyanis gyorsabb a támadásba való átmenet, nagyobb az esélye, hogy a direkt ellencsapások egyszer célba érnek. Ráadásul az sem mellékes, hogy ebben az esetben a rutintalan és bizonytalan védelmünk kisebb nyomásnak van kitéve.

Összegzés

Mi a magunk részéről mindössze három dolgot várunk a magyar válogatottól:

  • Előremutató, jól szervezett csapatjáték, tudatos védekezés és határozott, gyors támadójáték.

  • Önfeláldozó védekezés, rengeteg futás, labda nélküli mozgás.

  • Egyéni hibák elkerülése, ajándék gólt ne adjunk az ellenfélnek.

A kommentek között várjuk a ti meglátásaitokat is!

Kapcsolódó cikkjeink: Tényleg nem a győzelem a fontos

                                    Ellenfélnézőben - skandinávok egyáltalán ezek a svédek?

megosztom