Nevetséges nihil... Ez jutott eszembe a csütörtöki Európa Liga- mérkőzések kapcsán. Az ember legalább ideig-óráig reménykedett benne, hogy az Eb-láz átragad a honi futballistákra, és csak azért is megmutatják a 15 millió magyarnak, hogy érdemes még a magyar focit komolyan venni, érdemes kilátogatni a stadionokba. Aztán néhány nap alatt rá kellett jönnünk, Magyarország nem Franciaország, az itthon játszó aranylábúakhoz nemigen jutott el a kinti dicsőség.

Kezdődött az MTK azon döntésével, mely szerint az Aktobe elleni Európa Liga-visszavágót Budapesttől jó messze, Gyirmóton rendezik meg, nehogy esetleg az a néhány "idióta" szurkoló, aki még kíváncsi erre a viccre, ki tudjon menni megnézni a csapatát. Ennek ellenére ott volt 600 ember a mérkőzésen, ami akár még elfogadhatónak is mondható. Egyébként is a nagy trióból az MTK érdemli egyedül az elismerést, ők jó eredményt értek el a kazah Aktobe kiverésével.

De amit a Debrecen és a Videoton nyújtott, arra már nehéz jelzőket találni. Persze nagyon felvitte az Isten a dolgunkat, ha már egy kettős győzelemnél morgunk, de egy San Marinó-i bajnok ellen 2-0-t játszani hazai pályán úgy, hogy ingyen mehettek be a nézők a mérkőzésre, és illett volna őket valamivel megfogni, , na, így már messzemenőkig kimeríti a "ciki" fogalmát a győzelem. Beszédes is volt az a vállvonogatás, beletörődés, keserves mosoly, amivel fogadták a hajdúságiak a "sikert". Kár, ennél többet érdemeltek volna a visszatérő ultrák és a több, mint tízezer néző.

Aztán zárásként a Videoton még értékes UEFA-pontokat is elhullajtott a moldovai Zaria otthonában, ráadásul Bódiék majdnem ki is estek a 2-0-s vereségnek köszönhetően, pedig múlt héten remekül látszott, ez az ellenfél is alig NB I-es szint.

Persze örülhetünk, hogy mindhárom csapatunk sikerrel vette az első kört, de ez már megint olyan magyarosan, olyan keserűn sikerült csak. Ne is várjunk sokat innentől kezdve, az MTK-nak az azeri Gabala, a Videotonnak a szerb Csukaricski, a Debrecennek pedig a fehérorosz Zhodino következik majd, könnyen lehet tehát, hogy nemhogy a tavaszt, az augusztust sem érjük meg az Európa Ligában.

Maradt minden bizodalmunk a Ferencvárosban, amelynek bár balszerencsés módon pályára kell lépnie a BL-selejtező második fordulójában, de legalább komolyan vették a küldetést, megerősítették a csapatukat. Ők legalább úgy állnak hozzá, hogy érdemes pénzt költeni játékosokra, hátha visszajön a csoportkörben, nem pedig feltartott kézzel legyintenek a nemzetközi kupára, mint egy szükségszerűen deficites és felesleges sorozat, amely előtt kár is megerősíteni a csapatot.

Ja, a Zaria Balti győzelme hatszoros pénzt ért a Vidi ellen, a Loki-La Fiorita kevés gólja pedig hétszeres szorzóval is fogadható volt - de ezt már tényleg csak az érdekesség kedvéért tettem hozzá.