Egy éve húzódik a John Terry kontra Angol Labdarúgó Szövetség közötti ügy, a lezárás helyett mára sokszereplős társadalmi vitává fajult a védő néhány meggondolatlan szava miatt.

2011. október 23-án a Premier League 9. fordulójában a Chelsea védője a mérkőzés hevében a "Te *** fekete ***" kifejezéssel illette Anton Ferdinandot, a Queens Park Rangers védőjét. Nem épp becéző szavak, annyi szent, de alighanem ennél cifrább dolgok is elhangzanak a futballpályákon. Azóta hétről-hétre tovább gyűrűzik az ügy, Terrytől - nem először - elvették a csapatkapitányi karszalagot a válogatottban, Fabio Capello szövetségi kapitány emiatt angolosan lelépett a Háromoroszlánosok kispadjáról. Terryt felmentette a londoni bíróság, igaz, a biztonság kedvéért a tárgyalást a nyári Európa-bajnokság utánra tűzték ki. Amiről lemaradt az a Rio Ferdinand, aki Anton bátyja, és évekig Terry társa volt a védelem tengelyében. A sebtiben kinevezett új szakvezető, Roy Hodgson így döntött, mert lehet, hogy Terry még az ő feleségére is szemet vetne, de akkor is Európa egyik legjobb védője, bár most már csak klubjában lehet az. Aztán az FA úgy döntött, még sincs ez így jól, a Terry családi kasszáját aligha megterhelő pénzbüntetés mellett négy meccsre eltiltotta a védőt. Hű társa a klubnál és a válogatottban, Ashley Cole kiállt mellette, nem is akárhogyan. Választékos nyelvezetű Twitter-bejegyzésben kommmentálta azt, hogy az FA nem vette figyelembe vallomását elfogultság miatt.

"Hahahahaa, szép munka volt, FA, hazudtam, hogyne. Egy rakás f*sz" - írta Cole pénteken. A menedzser, Roberto Di Matteo nem akarta tovább szítani a tüzet, szemet hunyt és nem büntette meg külön a később bejegyezését törlő és bocsánatot kérő balbekket, de a Chelsea saját szabályzata alapján eljárást indított, ahogy az FA is...

Cole szavai szintén megrázták az angol futballtársadalmat, állítólag az FA nyomására Hodgsonnak ki kell hagynia a San Marino és Lengyelország elleni keretből. Valószínűleg nélküle is győznek mindkét világbajnoki selejtezőn a Háromoroszlánosok, apró szépséghiba, hogy kettő darab mérkőzés hiányzik Cole-nak ahhoz, hogy százszoros válogatott legyen.

A válogatottal szemben a Chelsea-re egyébként semmilyen hatással nincs az ügy, a Kékek a két vesztes kupadöntő óta szárnyalnak a Premier League-ben, szombaton adtak egy kis előnyt a Norwichnak, hogy a vége kiütés legyen. Minden esély meg van arra, hogy André Villas-Boas helyett Di Matteo legyen a londoniak új Special One-ja. A svájci-olasz tréner tavasszal az ezer sebből vérző, öregecske társaságból - és az önmaga karikatúrájává váló Fernando Torresből - FA-kupa- és Bajnokok Ligája-győztes csapatot varázsolt. A nyáron Abramovics megnyitotta a pénzcsapot, és lehet azzal károgni, hogy Hazarddal és Oscarral a Siófok is végigverné az NB I-et, de Di Matteo megtalálta a győztes formációt, stílust, és még Torresszel is kezdett valamit. A spanyol szinte liverpooli formáját idézi, és egyelőre a csapat elbírja azt, hogy személyében egyetlen ék áll a menedzser rendelkezésére. Hét játékos osztozik a hét kör alatt szerzett 15 gólon, a négygólos spanyol mögött Frank Lampard, és a jobbhátvéd Braniszlav Ivanovics (!) háromszor-háromszor volt eredményes. A Chelsea-vel mutatott formája alapján csak a két manchesteri gárda veszi fel a versenyt, és a Kékek négypontos előnye megnyugtatónak tűnik a United és a City előtt.

Szóval a Stamford Bridge-en köszönik szépen, jól vannak, bár a több nyelven beszélő Di Matteo tarthatna egy illemtan-kurzust a két gentlemannek, esetleg Roman Abramovics megismertethetné őket a 19. századi orosz irodalom klasszikusaival.

Apropó, Terry. Az angol férjek és családapák mintaképének rokonlelke Luis Suárez. A Liverpool uruguayi csatára szintén tavaly októberben merészelte lenegrózni Patrice Evrát. Hiába no, Dél-Amerikában ez szinte bók, a Manchester United franciája meg annyira nem vette jó néven. Suárez Terry büntetésének több mint kétszeresét, kilencmeccses eltiltást kapott az FA-től. Még januárban, az egyenlő bánásmód elve nem feltétlenül érvényesült. Talán a szövetségnél legközelebb egy oxfordi vagy cambridge-i nyelvészprofesszort kellene segítségül hívni, hogy egy-egy szitokszó hány meccset ér.

Suárez nem csak a szavakkal bánik mesterien, előadóművészi képességei alapján is őstehetség. A Vörösök a Stoke City ellen nagyon szenvedtek, nem tudták feltörni a Fazekasok kőkemény védelmét, továbbra is nyeretlen az Anfielden a Pool. Suárez jó csatárhoz méltóan legalább egy tizenegyest megpróbált kicsikarni - most is -, de homorítását nem honorálta Lee Mason. Tony Pulis, az ellenfél menedzsere pedig egyenesen a világot jelentő deszkákra küldené a futballistát, hárommeccses eltiltással egyetemben.

Nem ő volt az egyetlen, aki az öklét rázta vélt és lap nélkül maradt szabálytalanság után: Alan Pardew Robin van Persie-t vette elő, a Newcastle főnöke szerint a Vörös Ördögök gólvágója lekönyökölte Yohan Cabayét. Nos, a visszajátszás alapján nem is könyöklés történt, a holland meglegyintette a francia középpályást.

Színpadias fordulatokat nem nélkülözött a világ első számú labdarúgó-bajnokságának 7. fordulója. Persze vannak olyan klubok, ahol jobban örülnének annak, ha szó sem esne róluk és csendben végezhetnék a munkát. Ebbe a körbe tartozik Mark Hughes is. A nyáron szinte a QPR teljes kerete kicserélődött, de az összhang még mindig nem teremtődött meg, noha Pak Dzsi-Szung, Fábio, Andy Johnson, José Bosingwa vagy Esteban Granero személyében neves labdarúgók érkeztek a Loftus Roadra. Ennek ellenére a Queens Park kettő ponttal a tabella végén szerénykedik, Hughes pedig lassan azon gondolkodhat, melyik egzotikus szigeten pihenje ki az elmúlt tíz hónap fáradalmait. A szintén nyeretlen Norwich Citynél visszasírják Paul Lambertet, esetleg kéjesen nevetnek azon, hogy a Kanárikat az előző szezonban újoncként a 12. helyre kormányzó szakember az Aston Villánál eddig nem váltotta meg a világot - de még 31 mérkőzés alatt megteheti.