Brazíliának van egy Neymara, Argentínának Lionel Messije, Portugáliának Cristiano Ronaldója. Olaszországnak Andrea Pirlója, Hollandiának ott van Robin van Persie és Arjen Robben, a németeknél kis túlzással bárki lehet kulcsember. És Uruguaynak van egy Luis Suáreze - az angol válogatottban viszont senki sem tudott vezérré válni, nemcsak a mostani világbajnokságon, hanem az utóbbi néhány nagy világversenyen. Az imént felsorolt szupersztárok miatt rásüthetik az egyszemélyes csapat bélyeget az adott válogatottra, de a különbséget is jelenthetik. Pontosan úgy, ahogy Luis Suárez brillírozott Anglia ellen. A Premier League gólirálya, az Év játékosa hatástalanította az angol védelmet. Műtét után, közel sem százszázalékosan. Suárez-Anglia: 2-1.
A Liverpoolban már régóta hangoztatják, hogy a saltói születésű kiválóság egy szinten mozog Lionel Messivel és Cristiano Ronaldóval. Mások Neymart, Zlatan Ibrahimovic-ot, Franck Ribéryt, Arjen Robbent, Andrés Iniestát, vagy Andrea Pirlót emlegetik az említett duóval egy lapon. De egy közös ezekben a játékosokban: egyikük sem angol. A 2013-as Aranylabda 23 fős listáján a walesi Gareth Bale képviselte Nagy-Britanniát. Róla tudjuk, hogy képes meccseket eldönteni, a Tottenhamben számtalanszor, és a Real Madridban is bizonyította.
Anglia híresen rosszul teljesít a hagyományos futballhatalmak ellen világversenyeken. Brazíliában az Olaszország és Uruguay elleni eredmény sem cáfolta meg ezt a tényt. Hiába, Angliának sosem jön ki a lépés. Nem tud rálépni a német útra: a Nationalelf tömve van remek játékosokkal, nincs egyetlen kiemelkedő világsztár, de Joachim Löw rettegett csapatot gyúrt össze. Vagy ott van a másik lehetőség, kell egy kimagasló csillag.
Világklasszisok az angoloknál is vannak, de valami hibázik. Gerrard és Lampard egymást oltotta ki a korábbi években, utóbbi most nem játszik, de harcostársa 34 évesen nem tudja megváltani a világot. Egyértelmű, hogy a vezérszerepre Wayne Rooney rendeltetett, tíz éve ezt várják tőle, de a Manchester United kiválóságát átok sújtja a válogatottban a nagy tornákon. Erre egy korábbi blogposztban is rámutattam.
"Wazza" A selejtezőkben rendre jól szerepel, de az Eb-ken és a vébéken csődöt mond, igaz, gólja legalább már van vébéről, egyenlített Uruguay ellen, bár sokra nem ment vele csapata. Gerrardnak a mostani az utolsó "nagy" fellépése címeres mezben, adja magát a kérdés, vajon ki lehet az angolok vezére a 2016-os Európa-bajnokságon? Mert az egyértelmű, hogy Rooney karrierje leszálló ágba került.
Talán Daniel Sturridge, akinek akkorra már meglesz a kellő rutinja a nemzetközi porondon. Vagy még inkább a fiatalok közül valaki, mert az ő idejük két év múlva jöhet el. Raheem Sterling és Ross Barkley a jövő emberei, sőt, egymás riválisai a tízes mezért. A karmesterszerepre Barkley az ideálisabb, posztjából adódóan is. Az olaszok elleni vesztes meccs sztárja Sterling volt Roy Hodgson együttesében, Barkley csereként remekül szállt be. Ironikus, hogy ők most vannak abban a korban, amikor Rooney és Michael Owen karrierje tetőzött a nemzeti csapatban, először és utoljára. Rooney a 2004-es Eb-n 17 évesen duplázott Svájc ellen, Owen az 1998-as vébén, szintén 17 esztendősen volt két gólos. Az utánpótlás miatt nem kell aggódni Angliában, de kell egy edző, aki kihozza az ifjú titánokból a maximumot.