Jelentősen megfeküdte a nemzetközi sportsajtó gyomrát, hogy a Manchester United az átigazolási időszak utolsó napján 36 millió fontért cserébe szerződtette Anthony Martialt, a Monaco csatárát. Tény, a francia játékos ezzel a vételárral számszakilag a világ legdrágább tinédzsere lett, de érdemes kicsit a dolgok mögé nézni:

vajon miért adott ennyi pénzt érte az egyik legkomolyabb topklub?

Divat lett mostanában hüledezni a transzferpiac őrült árain, de ne feledjük, a futball még mindig - sőt egyre inkább - üzlet. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden átigazolás megtérülése fillére ki van számolva, sőt, de annyit azért talán feltételezhetünk, hogy a döntéshozók nem minden logikai körítés nélkül hoznak verdiktet egy-egy konkrét ügyben. Ebből az következik, hogy Martial átigazolása (és végső soron ára) is átment néhány szűrőn, ahol nem teljesen hülye emberek nem teljesen légből kapott érvekre alapozva úgy gondolták, ennyi pénzért is meg lehet - mit lehet, kell - venni a srácot.

De vajon miért?

Kezdjük a legfontosabbal. Manapság a tehetségnek (kvázi potenciálnak) is őrült ára van. Sokszor sokkal nagyobb, mint a konkrét képességeknek. Ennek nyilván a klubok közötti eszetlen pénzügyi különbségek az oka, és az, hogy sok esetben megéri olyanokba fektetni a pénzt, akikről még nem derült ki, hogy mit NEM tudnak. Martial is ilyen, szemmel láthatóan hatalmas tehetség, és még nem derült ki róla, hol vannak a határai. Ellenben például Pedróval, akit a piac már tökéletesen beárazott, ezért lehet, hogy kiforrott, érett, BL-győztes játékosként is kevesebbet fizettek érte, mint a francia tiniért.

Lehet persze károgni, és temetni a modern futballt - egyrészt ugye ingyen van, másrészt a kibicnek ritkán drága bármi is -, de azért nem árt észrevenni, hogy a jelenség nem új keletű. Erre egyébként én is akkor jöttem rá, amikor végigböngésztem a valaha volt legdrágább U20-as játékosok névsorát.

A legfeltűnőbb, hogy nincs rajta óriási bukás. Akikre rá lehet fogni hasonlót - Saviola, Anelka, vagy épp Anderson - azok is fel tudnak hozni maguknak valamilyen mentő körülményt. Ráadásul ez a lista nominális, vagyis nincs súlyozva az inflációval - napláne a speciális, úgynevezett Transfer Price Index-szel -, ami alapján Rooney 2004-es vételára ma a többszörösét jelentené, például.

Szerintetek megérte a Martialért kifizetett pénz?