Próbáltak már úgy válogatott-meccset nézni, hogy kizárólag a pozitívumokra figyelnek? Amikor csak a biztató jelekre fókuszálnak, értékelik és dicsérik a magyar játékosok próbálkozását. A hibáknál nem korholnak, maximum pajkosan kritizálnak, mint egy kölyökmeccsen. Én a dánok ellen megpróbáltam, ám Pintér Attila nyilatkozata után bedobtam a törölközőt. Amíg a biztató jelekre figyeltem, ő igazán helyén kezelhette volna a dolgokat.
Azon gondolkoztam miközben a szövetségi kapitány értékelését hallgattam a dánok elleni 2-2 után, hogy ki volt az utolsó olyan trénere a magyar válogatottnak, aki azt mondta, amit láttunk? Akinek nem a jól ismert panelek és klisék ömlöttek a szájából, hanem bevállalta a frankót. Aki a rosszra azt mondta rossz, nem pedig azt, hogy a fiúk küzdöttek - mert a magyar fiúk mindig küzdenek. Nem jutott eszembe ilyen kapitány, úgyhogy olyan vírusra kezdtem gyanakodni, ami az MLSZ-ben terjed.
Pintér két dolgot emelt ki, ami szerinte a jövő szempontjából biztató. Egyrészt a játékosok egymásért küzdöttek, másrészt pedig 60 percig szervezettnek tűnt a csapat. Hát, ez inkább aggasztó az én olvasatomban. Aggasztó, mert jobb helyeken nem jár dicséret azért, ha egy csapatsport képviselői egymásért küzdenek. Ez kiindulási alap, maga a rajtkő. Ha ez nincs, akkor hagyd a francba a taktikát, úgysem valósul meg. A küzdelmet kiemelni olyan, mintha egy taxis azzal hencegne a fuvar végén, hogy van jogsija. Hát köszi, de kinéztük belőled. Ahogy a játékosokból is a küzdőszellemet. Jó, ez nem kizárólag Pintér sara, a teljes magyar edzői kar nyomja. Sosem értettem.
Ennél is durvább rész, a 60 perces csapat. Fájdalom, de miattunk nem lesz szabálymódosítás, holnaptól is 90 percig tartanak a meccsek. Pintér szerint Dánia ellen egy órán át tűnt szervezettnek a válogatott, én viszont azt láttam, hogy ebben az időszakban is a rivális dominált. Braithwaite és társai önerőből bénáztak el tuti helyzeteket, rajtuk múlt, hogy egygólos fórral mentünk a szünetre. Aztán a második 45 percben láttuk mi történt, két dán gól és ordító helyzetek. Ha 2-6 a vége, akkor csak a ziccereket váltották gólra...
- Meglepte, hogy percenként kerültek gólhelyzetbe a második félidőben? - kérdezték Morten Olsent, a dánok kapitányát. "Nem, mert az elsőben is domináltunk - felelte. Bingo.
Ha picit pontosabban jövünk ki a kontráinkból, akkor szerezhettünk volna még gólt - ez a mondat ismét Pintér Attilától származik és az jutott eszembe, hogy talán már nem a dánok elleni meccsről beszél. Talán nem figyeltem eléggé és a riporter közben áttért egy korábbi mérkőzésre, ahol a magyar válogatottnak góllal kecsegtető kontrái voltak. A közszolgálati televízió szerkesztője sem sietett a segítségemre, mert az összefoglalóban a dánok helyzeteit mutatták, magyar kontra egy szál se.
"A magyaroknak egyetlen egy helyzetük volt, amelyet gólra váltottak" - mondta Morten Olsen. Mindegy, ezen nem veszünk össze.
Az út elején járunk, több összetartásra és támogatásra van szükségünk - ezt a mondatot sem úsztuk meg, nagyon hiányzott. Könyörgöm, 1986 óta az út elején járunk, azóta minden kapitány ezzel zsibbasztja a szurkolókat! Nem tudom hova tartunk, de így soha nem érünk oda.
Igazságtalan lenne elhallgatni, hogy Pintér Attila elismerte, volt lehetősége a dán csapatnak. Azt viszont én teszem hozzá, ha ez tétmeccs, akkor Morten Olsen együttese - amely hozzánk hasonlóan tévéről nézi a vb-t - jobban koncentrál, nagyobb fokozaton pörög és szanaszét szedi a magyar válogatottat.
Zárásként egy rejtvény: "ezek a játékosok mindent megpróbáltak, hiszen most vannak másodszor így együtt. Ahhoz képest megpróbálták a játékot játszani. Kisebb-nagyobb sikerrel, de legalább fel mertük vállalni a játékot és azt gondolom, a dán válogatott ellen ez nagy dolog" - mondta Pintér szó szerint az mtv-nek és azon gondolkoztam, hány olyan játékot ismerek, amit bátorság felvállalni futballmeccsen? Remélem hasznos lesz a kommunikációs tréning.