Az esélyeknek megfelelően a vízilabda Barcelonájaként emlegetett Pro Recco győzelmével záródott a Nagyváradon megrendezett Bajnokok Ligája négyes döntő, az olasz gárda az elődöntőben a magyar bajnok Vasast, a fináléban pedig a Varga-testvérekkel felálló horvát Rijekát győzte le.

A Pro Recco az utóbbi hat esztendőben négy alkalommal hódította el a legrangosabb trófeát, a sikerből pedig természetesen Kásás Tamás is kivette a részét. A magyar válogatott 36 éves világklasszisát a vlv.hu kérte fel, hogy értékeljen a döntő után. "Félnünk semmiféleképpen nem kellett, de egy egészséges izgulás volt bennünk. Tudtuk, hogy azért ez nem lesz olyan sétagalopp. Ebben az évben játszottunk velük egy párszor, és volt, amikor nagyon sima lett, volt, amikor három-négy góllal nyertünk. Nagyon nehéz mindig a döntőben egy olyan csapattal játszani, aki ellen már többször nyertél könnyedén. Úgyhogy az volt a nagyon jó, hogy amikor szoros állás volt, akkor is nyugodtak tudtunk maradni, és akkor sem kezdtünk el kapkodni, hanem szépen, lassan bedaráltuk őket, és a végén megint elfáradtak, tehát az utolsó negyedben tudtunk elmenni három góllal." 

A Recco már első negyedben elhúzott 4-1-re, ezt a fórt pedig a találkozó végéig megtartotta.Kásás sokadik címét szerezte pályafutása során, a klasszis azonban még nem gondol a visszavonulásra.

"Már többen jelzik, hogy lassan azért be kéne fejezni. Én örülök, azért most már lassan 36 éves vagyok, ismét sikerült egy trófeát begyűjteni, ez nagyon jó, erre büszke vagyok, és büszke vagyok erre az egész csapatra is, mert ugye itt négyféle nemzet is van, mégis az év végére sikerült tényleg igazi csapattá érnünk. Úgyhogy ez egy nagyon jó, nagyon szép élmény volt idén."

Az olaszok másik magyarja, Madaras Norbert két góllal terhelte meg a Rijeka hálóját, a korábban a világ legjobb játékosának is megválasztott válogatott játékos nagyon örül, hogy idén újra felülhettek Európa trónjára. "Ez a csapat csak győzhet, de ez így azért nehéz. Ha most megint nem nyerünk, ki tudja, hogy mi történik… Még ha így is maradunk együtt – ami szerintem nem lett volna igaz – , akkor is egy évet kellett volna megint várni, edzeni, nem azt mondom, hogy fölöslegesen, de amit szeptembertől májusig csinálsz, az nagyon szép és jó, csak végül ezen a hétvégén dől el minden, és ez azért nehéz! Hogy mit gondolok? Nos azt, hogy ezt az érmet most leveszem, ennek vége, és akkor mostantól London". 

A két magyar pólós egyaránt negyedik BL-serlegét nyerte az itáliai alakulattal.