Exkluzív interjú

Így sífutottam le a 90 km-t

  • Vásárhelyi Tamás
megosztom

Ritka vendég a magyar sífutó a legendás Vasa-futáson. A 90 km-es svéd sífutó versenyt idén két honfitársunk is teljesítette, Takács Norberttel beszéltünk élményeiről.

Korábban már hírt adtunk róla, hogy két magyar sífutó is teljesítette a legendás Vasa-futás (Vasaloppet). A csekély létszámú magyar Vasa-teljesítő klubhoz 2011-ben Lehoczky Endre (8:31,52 óra alatt teljesítette a távot) és Takács Norbert (7:56,31) csatlakozott. A hatharom.com Norberttel készített interjút a Svédországból történt hazaérkezése után.

- Alapkérdés, de talán kezdjük ezzel. Miként jut az embernek eszébe, hogy elinduljon egy 90 km-es klasszikus stílusú sífutó versenyen?
- A sízés világa nem áll távol tőlem, hiszen közel húsz éve oktatom a sízést, igaz nem a sífutást, hanem az alpesi válfaját. Én magam elég későn, 23 esztendősen álltam először sífutó léceken, de azóta az oktatások mellett rendszeresen elmegyek sífutni is. Ausztriában is rengetegszer jártam már, évente 2-3 alkalommal a TF-es diákokkal megyünk sífutni, így azt éreztem, hogy megvan a megfelelő erőnlétem és tapasztalatom a Vasaloppet teljesítéséhez.

- Miért csak most indultatok el a legendás futamon?
- Már két évvel ezelőtt terveztem az indulást a TF-es Dosek Ágostonnal közösen. Nekem akkor azonban sajnos közbejött egy keresztszalag-szakadás, így 2009-ben nem tudtam elmenni vele. Most viszont egészséges is voltam, ráadásul Endre személyében ismét akadt egy vállalkozó szellemű társam. A nevezést már tavaly márciusban leadtuk a versenyre, később pedig kiderült, hogy jól is tettük, mert a 15.800 fős versenyzői keret már minden korábbinál hamarabb, augusztus közepére betelt. Szeptemberben megvettük a repülőjegyet, igaz nem a svédekhez, hanem Oslóba repültünk.

- Miért pont Oslóba repültetek, amikor a Vasaloppet-et Svédországban rendezik ?
- Endrének voltak ismerősei az egyik helyi síklubnál, akik két évtizede szerveznek rendszeresen utazást a Vasaloppetre és úgy döntöttünk, hogy mi is csatlakozunk hozzájuk. Ez végül nagyon jó döntésnek bizonyult, hiszen számunkra minden le volt szervezve rajtuk keresztül. Külön kisbusszal vittek Oslóból Sälen-be a 90 km-es verseny rajtjához, ahol szállásunk, étkezésünk és – ami a legfontosabb - a lécünk vaxolása is profi módon meg volt oldva. Utóbbinak a közel nyolc óráig tartó futamon különösen nagy jelentősége van. Pluszban azzal is szerencsénk volt, hogy a Vasaloppet és az Oslóban rendezett északi sí-világbajnokság időben egybeesett, így a 90 km-es verseny előtt volt lehetőségünk a Holmenkollen környékén sífutni és emellett a női sífutó váltót is megnéztük a világbajnokságon. A helyszínről nézve is csodálatos hangulat vette körül a sífutókat, számunkra magyarok számára elképzelhetetlen az a rajongás, ahogy Norvégiában szeretik ezt a sportágat.

Takács Norbert és Lehoczky Endre - a Vasa-futás 2011-es mygar teljesítői

- Milyen felkészülés szükséges egy ilyen futam teljesítéséhez?
- Korábban sem állt tőlem távol a hosszú távú erőkifejtés, hiszen futottam már két maratonit is, ráadásul öt évvel ezelőtt sífutásban is végigcsináltam már a 70 kilométer hosszúságú Marcialonga elnevezésű versenyt Olaszországban. Mivel a Vasa-futáson a rajt után rögtön van egy nagy emelkedő, ahol hatalmas tumultus szokott kialakulni, így tudtam, hogy érdemes minél jobb rajtblokkból indulni. Ennek érdekében januárban elindultam az ausztriai Dolomitenlauf elnevezésű versenyen, amelynek köszönhetően végül nem a legutolsó 10-es blokkból, hanem a valamivel kedvezőbb 8-as blokkból indultam, ami nagy segítség volt.

- Hogyan éltétek meg a versenyt, mennyire volt nehéz a táv? Ilyen élményt vártatok?
- A rajtnál nagyon hideg volt reggel, mínusz tizenöt fokban indultunk, de szerencsére miután felértünk az első nagy fennsíkra, már jelentősen emelkedett a hőmérséklet. Ráadásul végig kék ég és napsütés fogadott minket, így a mínusz 2-3 fokot is el tudtuk viselni. Azt terveztük Endrével, hogy együtt megyünk majd végig, de sajnos végül nem így lett. A táv negyedénél elveszítettük egymást egy frissítő állomásnál, aztán már mindketten csak kerestük a másikat, de hiába. Én sokáig üldöztem egy olyan futót, aki hozzá hasonló ruhában futott, és Endre is ugyanezt tette, de végül már nem találtunk egymásra, csak a célban. Nekem amúgy 70-73 kilométer között volt egy holtpontom, akkor úgy éreztem, hogy sohasem lesz már vége a versenynek, de szerencsére végül megcsináltam. Utólag azt mondom, hogy a vártnál talán könnyebb volt maga a terep, hiszen nem volt annyira nagy a szintkülönbség, mint más versenyeken, de a kilencven kilométer így is kőkemény teljesítmény. Ezúton is köszönjük a LEKI cégnek a támogatást, akik egyedüliként segítettek bennünket legújabb sífutó botjukkal a verseny teljesítésében.

A rajt előtti napon Salenben - Takács Norbert és Letoczky Endre

- A legjobb magyar Vasaloppet időeredmény Tagscherer Zoltán nevéhez fűződik (5:12,13 óra - 2008), tervezed ennek a megközelítését?
- Én ezt a szintet nem valószínű, hogy valaha is elérem, de az nincsen kizárva, hogy egyszer elindulok még a Vasa-futáson. A verseny hangulata megfogott és mivel a futam után Norvégiába visszatérve egy olyan sífutóval néztük végig a verseny tv-felvételét, aki évekkel korábban a legjobb százban végzett, így érdekes információkkal is gazdagodtam. Bár nem volt olcsó a teljes projekt az utazás, a nevezés, a szállás, és a közlekedés miatt, de ha a fiam megnő, lehet, hogy vele együtt ismét nekivágok majd a nagy kalandnak…

megosztom