Kit érdekel?

Megszületett Piqué első gyereke, Inter.

 

Pedig én próbáltam.
 

Én próbáltam írni, kifejteni a mindig szubjektív nézőpontomat, de sajnos egy hirtelen jött Real Szosziedad - Barca meccs alatt szívrohamot kaptam és kómába estem. A doktorok mindent próbáltak, de végül az ágy mellé tett Rooney arckép felrisztott téli kómámból. Kicsit össze-vissza vagyok a sok Balázs Pali nyugtató cd-től, nézzétek el nekem.
 
Nem lehet elsiklani a tény felett, hogy Gerard ( "iccpíké" - még nem láttad? nosza katt!) Piquének megszületett a kisfia, Inter. Elnevezni egy másik csapatról a gyereket? Nem fogok csodálkozni, hogyha egy identitás-zavaros drogbáró lesz a kolumbiai vérvonal miatt.
 
 
 
Vér-vonalról jut eszembe Götze, aki talán túl keményen dolgozik a csapatáért. Fel volt háborodva mindenki a strandos' fotói miat, de miért is? Csóró gyerek ahogy kijött az oviből, 2 méter magas günterekkel meg lengyel blablabla'ovszkikkal rúgja a bőrt nap mint nap. Ez a szegény pára ahogy a hamvas barátnő édes karjaiban találta magát, hát.. az lett volna a csoda, ha nem ébred fel a lány-lékelő dárda.
 
 
Jah igen, hallottam Messit, a 4. aranytallérját nyerte meg a Haribótól. A díjátadón talán kissé eltévedt, hisz ilyen öltönyben az Internacionális Túró Rudi Konferencia díszvendége lehetne csak. De lehet jó helyen járt, hiszen színvonalában nem tükröződött nagyobb értelem a fent említett eseménnyel szemben, elég rápillantani a világ legjobb tizenegyére.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Természetesen mint minden amatőr blog domoklész kardja, így én sem tudom elkerülni Messi említése mellett korunk másik csillagát, az összehasonlítási alapot, az örök párharc másik résztvevőjét, Torghelle Sanyit. Sanyiról annyit olvastam, hogy több európai klubcsapat érdeklődik iránta, de a legesélyesebb befutónak az arab-mánitól fulladozó PSG tűnik. Elmondásuk szerint azért szeretnék megszerezni Air Sanyit, mert a frissen igazolt David Beckham nem vállalta a fehérnemű fotózást.
 
 
 
Ez a mosoly kísérjen titeket utatokon!
 

Címkék:

Az ártatlan idegbeteg - Joey Barton

 

Miközben liverpooli szurkolók ezrei, milliói mormolják az idénykezdet után a "jövő, a mi évünk" imáikat... Miközben nézők millió fürkészik azt, hogy Pepének vajon lett e tényleges, valamire mégis alapozható Agy-rázkódása... Miközben a dollár csrilliároktól úszkáló PSG hazai meccsének 94. percében elmegy a világítás (?)... 

 

Eközben egy valaki csendben vár. Néz, figyel, jegyzetel. Megfigyeli, melyik játékos védekezik egy ütés esetén a bal, illetve a jobb kezével. Melyik játékosnak a legkönnyebben széttörhető a rugólába. Hölgyeim és uraim, tényfeltáró riportunk  alanya a szabadban élő meg-nem-értett ragadozó ... Joey Barton!

 

 

A kis Anthony (igen, ez a középső neve, nem is értem, miért fikázták alsós éveiben) egy igazi tőzsgyökeres munkásosztályi kisvárosban, Huytonban született, de nehogy megszülessen a fejünkben a balhézó, rágót köpködő, verekedő pattanásos Joey. Nem. Minden, a családjával kapcsolatos interjúban kiemeli a nagymamája akaratát, miszerint az öreglány mindent megtett azért, hogy a kis Joey-t távol tartsa a drogoktól. Állítása szerint az ácsként dolgozó (és félprofiként a Northwich Victoriában focizó) apjától örökölte a munkabírását - kár, hogy egyedül volt ezzel a a ténnyel. A Pool, és a Nottingham Forest ifiakadémiája is elküldte szinte ugyanazzal az indokkal : egyszerűen túl kicsi, és gyenge ahhoz, hogy focista legyen. Minden ilyen elutasítás erőt adott neki a folytatáshoz, talán ez is közrejátszott ahhoz, hogy az Evertonhoz nagynehezen felvették. Mindhiába, ők sem találták alkalmasnak az életre a focikarrierhez, ezért Manchester Cityhez került. Itt 99'-ben U17-eseknél debütált, 3 évre rá már a tartalékok között - igaz, még innen is elakarták küldeni fizikai gyengesége miatt. De Joey edzett, küzdött az előítéletek ellen, és 2 évig meghatározó alakja lett a tartalékcsapatnak - ezután már egyenes út vezett a nagyokhoz.

 

A hányatott sors itt még nem ért véget, 2002 novemberében Joey igaz debütálhatott volna a nagyoknál, de nem tehette, mert a félidőben a cserepadon hagyta a mezét. Majd fél évet kellett várnia a következő lehetőségre - csak 2003 áprilisában állhatott hadba a Bolton ellen. Első piros lapja sem szokványosan került a statisztikáiba. Egy FA Kupa meccsen 3-0-s hátrányban volt a City a Tottenham ellen, és Joey annyira ideges volt, hogy elkezdett vitatkozni a bíróval, ezért játékon kívül megkapta a pirosat. Érdekesség, hogy a City 4-3-ra megnyerte a meccset. Ennek ellenére a szezonban olyan teljesítményt nyújtott, hogy a szurkolók megválasztották az év fiatal játékosának. Valahol itt már érezni lehetett, hogy nem egy nyugodt ember a mi kis Anthonynk. 2004-ben egy barátságos meccsen felrúgta az ellenfél játékosát, és mit ad isten, tömegverekedés tört ki belőle. Ez év karácsonyán a City akkor még nem arab énektől mámorodott vezetősége komolyan fontolóra vette, hogy kiteszi a teamből Joey-t, mivel egy a karibulin ez a csupaszív ember azon kapta magát, hogy fiatal csapattársa, Jamie Tandy meg akarta gyújtani a pólóját - ezt honorálva egy égő cigarettacsikkel fenyegette Tandy-t. Egyes hírforrás szerint el is nyomta azt a szemhéján.

 

 

Lenyugodva, megtisztult lélekkel Joey Thaiföldre tartott a City csapattúrájával, de idő előtt hazaküldték. Egy 15 éves Everton szurkoló alaptalanul elkezdte molesztálni, ingerelte, sípcsonton is rúgta. Barton-t természetesen le kellett fogni, de a klub ennek ellenére, sőt inkább emellé 120000 fontra büntette. 2005 tavaszán bevonult a Sporting Chanche klinikára, első düh-kezelő tanfolyamára. Minő meglepetés a folytatásban, Joey-nak nem használt a klinika. 2006 szeptemberében az Everton elleni meccsen a résztvevő csapattársak elmondása szerint az ellenfél drukkerei csak Joey-t szekálták, piszkálták, aki ezt "megköszönve (talán az előbb említett Thai eset miatt - ez esetben érezzük át, jogosan tette) a legkirályibb alfelét mutatta az Everton szurkolóknak.

 

 

2007 februárjában kimagasló teljesítménye miatt behívót kapott az angol válogatottba. Annak ellenére, hogy a 2006-os vb után szinte az egész válogatottat szétfikázta, mivel többen önéletrajzi könyvet adtak ki a nagy bukás után. 

 

Májusban valószínűleg rossz lábban kelhetett fel, amikor edzésre ment. Egy becsúszás után Osumane Dabót többször megütötte, mert szerinte túl keményen próbálta meg szerelni. Dabó súlyos fejsérülést szenvedett, egyik retinája is levált. Az esetet a rendőrség 6 hónap felfüggesztettel, az FA 6 meccses eltiltással, a Manchester City pedig egy útlevéllel honorálta. 

 

2007 júniusában Joey a Newcastle Játékosa. Júliusban bemutatkozott új csapatában egy barátságos meccsen, rá 4 nappal lábközépcsonttörést szenvedett, így csak októbenben mutatkozott be PL meccsen, mint szarka. 

 

2008 májusában hat hónap börtönre ítélték egy Liverpooli férfi súlyos bántalmazásáért - de már majd 70 nap után szabadlábra engedték jó magaviseletért. Októberben visszatért a pályára. Azt nyilatkozta, szeretne megváltozni, jó útra térni. Hát, Sunderland-éknél ez nem hatott meg sok szívet, valószínűleg azért köszöntötték Joey-t a saját módszerükkel, a meccs közbeni bemelegítés alatt fejbedobták petárdával.

 

 

 

Véleményem szerint ez volt az az eset, ami újra elindította Joey-t a lejtőn. 2010 novemberében ismét a sajtó és a szurkolók kereszttüzében találta magát a Blackburn elleni meccsen felcsapó idegrohama miatt. 

 

 

 

Az évad végén a szarkák kiestek a PL-ből, de Joey velük tartott, és 10/11-es évad legjobbja volt a Championships-ben. Miután a sorozatos balhék még mindig nem kerülték el Joey-t, a klub továbbadta őt a QPR-nek.

 

Itt volt egy már már szokásosnak mondható, piros lappal díjazandó fejelése a Norwich ellen, de valószínűleg nem is ez, ami megmaradt sokak fejében a tavalyi szezon-QPR-Joey vonal kapcsán. Utolsó meccs, a QPR látogat Joey volt csapatához, a Cityhez, akinek nyernie kell a bajnoki cím megszerzéséért - eközben a QPR-nek a bentmaradásért (mint utólag tudjuk, a vereség ellenére is bent maradtak). A mérkőzés 55. percében 1-1-es állásnál Joey először fellökte Tevezt, majd az ebből kialakult bunyóban lerúgta Agüerro-t, amiért pirosat, későbbi bírálat szerint + 12 meccses eltiltást kapott.

 

 

És valahol itt kapcsolódunk be a jelenbe. Elvették tőle a kapitányi karszalagot, és 12 meccses eltiltása miatt a QPR (egyenlőre?) kölcsönadta egy évre az Olympique Marseille-hez. 

 

Úgy gondolom, hogy nem lennék francia divatmániás, 55 kilós, kötekedő tinédzser középpályás a francia bajnokságban.

 

 

 

 

 

És mi az, ami ebből a szatírikus prezentációból kimaradt? Sokminden. A fiát Muhammad Ali-ról nevezte el. Joey emellett Thomas Gulvin Fund jótékonysági szervezet nagykövete, aki olyan szenvedélybetegek próbál segíteni, akiknek nincs pénzük kezelésre. Emellett a Get Hooked for Fishing egyesületnek is tagja, amely azzal próbálja távol tartani a gyerekeket a veszélyes dolgoktól, hogy horgászni viszi őket. Nem egyszer, hanem többször is részt vett egy jótékonysági krikettmeccs-sorozatban, melynek bevételét egy manchesteri gyermekkórház felépítésére fordították. És még sorolhatnánk. 



Viszont Barton életével kapcsolatban a legfontosabb dolog az, hogy mindenki máshogy látja őt. 

De Joey tényleg a sötét oldalon áll?

 

 

 

 

 

Címkék:

Komolyabb vizeken - Robin van Persie

Nem lennék most Arsenal szurkoló. Amíg minden gyerek, diák, vagy dolgozó felnőtt epekedve, strand/szabadság áhítatban nyálcsorgatva várja a nyarat, addig az igazi ágyús legbelül fél, és retteg egy, a tinikorszakból felnőtté érett barátnő szakításán - tegyük hozzá, teljesen jogosan.

Nem kétséges, hogy az Arsenal éra nem most van a csúcspontján. Talán ebben a időszakban még jobban kikörvonalazódik egy vezéregyéniség, aki a hátán viszi a csapatot - Robin az volt. Az a Robin, aki 8 év alatt, tűrt, halogatott, várt, és legfőképp bízott az Arsenalban. Az üvegcsontúsági rekorddöntése után másfél évvel joggal zsebelt be mindenfajta elismerést az egyéni teljesítményért, és egyszerűen hülye az, aki nem így gondolja. Az előző szezonban szerzett 37, bajnokságban 30 gólja önmagáért beszél.

 


De miért is fontos ez? Talán azért, hogy az az ember, aki érezhetően többre hivatott, mint trófea ínségben szenvedő legendává válni egy csapatnál, az ritka, hogy ilyen teljesítményt nyújt. Majd egy éve érezte talán mindenki, hogy a döntő pillanat, amikor várjuk, hogy Robin újból tovább hitegeti magát egy szerződés hosszabbítással, nem jön össze. Döntése teljesen érthető: arcbavágóan jelentette ki saját honlapján, hogy nem marad. Azért azt várhattuk volna, hogy bejelenti a vezetőségnek, hogy távozni akar, de nem tette. Itt pattant ki valahol a szurkolóknál a szikra.

A szurkolók hazugnak, árulónak titulálták, de talán megnyugodtak egy nyilatkozat kapcsán, miszerint nem igazol más PL csapatba. Ez persze, már napokkal ezelőtt körvonalazódott, hogy nem így lesz, és volt az igazi bomba, itt vágta el magát Robin az értelem nélküli, barom, idióta drukkerei között.

 

Többen késztetést éreztek arra, hogy Facebookra, Twitterre, vagy bármilyen közösségi eszmecsere-placcra kitegyék azt, amint megalázzák, szétvágják, elégetik RvP 10-es mezét. Engem ez után a hányinger kerülgetett. Már Fabregas eligazolása kapcsán is ugyanezt éreztem, annak ellenére, hogy tudtuk, hogy oda akar menni, ahova akar - és hogy oda is fog. Az emberek ennyire elcsökevényesedett agy-valamivel rendelkeznek?

 

Én nem tudok gyűlölni egy olyan embert, aki igazi vezéregyéniség volt, aki a hátán vitte a csapatát három kulcsjátékos távozása után. Mindent megtett a csapatáért, addig, amíg lehetett.

 

Bárhogy is alakul a karrierje, tisztelgünk előtte, és sok szerencsét kívánunk.

 

U.i. : Mindezt nem Arsenal drukkerként.

 

 

Robin van Persie az Arsenalnál töltött 8 éve alatt 278 meccsen lépett pályára, és ez alatt 132 gólt szerzett. FA kupát és szuperkupát nyert. Négyszer volt csapata házi gólkirálya. Kétszer az év játékosa az Arsenal.com szavazása alapján. A Premier League aranycipőse 2012-ben. A játékosok és a szurkolók szavazatai alapján az Év Játékosa.

 

 

Címkék:

Milyen lenne egy nézhető olimpia?

Igen, igen, megúszhatatlan nem elúszni a fő témától, miközben igazából semmi fontos nincs, ami a legismertebb gömbölyded labdajátékkal kapcsolatban fontos lenne.

 

Átigazolási hercehurcák, felkészülési meccsek, mint pl. az, hogy az Arsenal még egy kínai negyedosztályú rizsszedő csapatot sem tud megverni, stb-stb, szóval csak a szokásos. De mi van most? Hát olimpia! Ebben a kurta bejegyzésben valamelyik Csillagkapus féreglyuk végén létező alternatív olimpia egyik sportága kerül bemutatásra, mely talán izgalmassá tenné ezt a 4 évente megrendezett hacacárét.

Az alternatív sportághoz elsődlegesen kell egy alap, amiben a sportolók összeakaszthatják a bajszukat, feltéve, ha NDK-s súlyemelő nőkről van szó. A Wikipédiát böngészve egy elég sok lehetőséggel bíró, korábban a nyári játékokon létező, de mára már törölt sportágon akadt meg a szemem. Ez nem más, mint a motorcsónakázás.

Tisztázzuk, gőzöm sincs, anno (1908-ban) ez hogy ment, de én újra visszahoznám. Úgy tudnám elképzelni, hogy először nyomtak egy időmérőt, aztán felúsznak' a rajtrácsra, miközben karúszós David Hasselhoff szerű versenybírók pancsikolnának a vízben. A bírák legsúlyosabb esetben fekete zászlóval leintik azt, aki egy Mc'Donalds-os köpőcsővel és egy marék gombostűvel kiköpködi az ellenfél csónakját. De továbbúsztatva a szálat semmi gond nem lenne ilyenkor, beúszna az áldozat a boxfolyóra, ahol egy bajszos parasztbácsi egy Lehel pumpával megmenti a versenyző futamát. Az úszógumikból álló pódium már csak ajándék lenne a nézőnek.

Egy ezresbe, hogy többen néznék ezt, mint a Gundel-kommentárral elrontott EB-közvetítéseket.

 

Müller Rózsa nem szerződteti Pelét és a Poolt?

A körülöttünk létező létformáról és eseményről sokunknak más és más véleménye van, ezért mindenki próbálja objektíven nézni a valóságot, illetve a jövőt. Mondanom sem kell, sokuknak nem jön össze.

Pelé csapta ki nálam a minap a biztosítékot. A mindig hithű brazil brazilt csak brazíli (elnézést) magasságokba hajlandó emelni. Az egyik összecsökevényesedett helyi brazil lapnak elárulta a titkot. Az univerzum jóslatát. Azt, amit még az Ezo Tv, de még Müller Rózsa tízmillószoros astro-energiája sem tudna megfejteni egy reménytelen öregasszony 360 forint + áfás telefonhívásból. Na mi az? Nah? Hát az, hogy Pelé szerint Neymar ugyanakkora tehetség, mint Nelsinho Piquet. Ne, ismétlem Ne keresettek rá a Forma1 brazil csodájanak dobogós helyezéseire. Segítek, 1 db volt. Ezúton gratulálok Pelének a magasröptű hasonlatához, habár nem csalódtam, ő a focihoz ért(ett), semmi máshoz - Dundikának is inkább a címlapfotója ragad gusztustalanmód az asztalodhoz, nem a lemeze.

Nagyon nyers gondolat támadt bennem a reggeli ürítésem alatt, miközben a Liverpool és a siker közötti kapcsolat hiányzó láncszemeit kerestem. Gondoltam a bélműködésem eredménye és a Pool csapat közös, egy szavas jellemzésére, de ez egy kulturált blog lenne, én pedig megpróbálom az olvasóval kitaláltatni a dolgokat - a sértődés elkerülése végett. Meg kell értenetek, hogy nem írhatom le egyszerűen, hogy szar. Körbe kell ezt írnom, tehát... ööö... elég, ha csak annyit írok, hogy Downing? Jó tudom, múlttal igen, de jelennel nem rendelkező (persze ez csak részben igaz, hiszen ott egy nagyon fontos ligakupa... hehe) csapatba belerúgni illetlenség, ezt már megtanultam a rengeteg védekező-terelő Arsenal/Sevilla/Roma drukkertől. Belegondolva, nem akarom negatívan zárni a Gerrard-ék sikertelenségének realisztikus feltárását. Nem szeretnék gonosz lenni, mert ez olyan lenne, mintha meggyújtanék egy cégvezetőből lett tehetetlen, alvó, részeg hajléktalant.

You always walk alone..

Torres a király, Robin meg félkegyelmű

Mivel a legutóbbi írás óta nem volt különösebb sportesemény, amiről alázatos módon kifejtettem volna véleményem, ezért megállt a blog, mint Rooney kopaszodása.

Igazából hazudok, volt egy EB, amit a spanyolok össze-La-Masia-áztak. Legnagyobb megdöbbenésemre Messi nélkül is győztek, igaz ez meg is látszott a 3 gólig jutó Torres gólkirályi címében. Ezzel kapcsolatban 2 kombinációt nem tudok összeilleszteni, Torres - király, Torres - gól.

Jah volt egy BL, persze aranyoskáim, panír-bundás hollywood-i forgatókönyvvel... Senkisem hiszi el, hogy egy friss edző egy középcsapattal BL-t nyert. Állítólag már Andy Wajna lecsapott a döntő előtt az UEFA-val és több fogadóirodával közösen megírt forgatókönyv jogdíjaira. A Sky Sports értesülései szerint Drogbát Fekete Pákó, Luiz-t meg Dobó Kata alakítja majd.

Feldolgozhatatlan tényként éltem meg Robin elvágyódását. Ez a kis mitugrálsz' kinevette Wegnert azért, mert ahogy több éve is, amikor Robin az ágyúsokhoz igazolt, ebben az évben is Wegner a jövő csapatát építi. Dehát ez teljesen egyértelmű! Wegner az évek alatt vásárolt csecsemőkből 2035-re BL-győztes csapatot épít! Robin, nem hiszem el, hogy ezt nem lehet megérteni!

Jah igen, mint ahogy meg volt írva a nagykönyvben, Kagawára benedvesedtek a United drukkerek, Hazardra meg a kékek. Én is szerettem azt hinni kiskoromban, hogy az X-Men egyik tagja vagyok, akármennyire erőltettem, nem jött össze. Miért nem fontos ez? Mert a remény fontosabb! Minden United, Arsenal, Chelsea szintű kiscsapat reménykedik abban, hogy talán az olajsejkek pénze nem folyik szét a bajnokságban. Ekkor jönnek rá, hogy a végzetük meg van írva, melyben kipöckölt szemekkel és hátrakötött kézzel kell végigszenvedniük a Manchester City vs PSG szintű El Cash-ikókat.

Galád világ.

Ádi, Kálmi és az eb csillaga, Messi.

 

A legutóbbi bejegyzés utáni reggelen, miközben mindenki megállított és gratulált, egy kereskedelmi televíziócsatorna megkeresett, mondván nagyra értékelnék, ha közölhetnének velem egy riportot, melyben elemzem Szalai Ádám teljesítményét a  Magyarország-Robie Keane meccsel kapcsolatban. Meglepődve konstatáltam, hogy Ádám részt vett a mérkőzésen.
 
Folytatván napomat több újság címlapján találkoztam hazánk labdarúgó válogatottatottjának 31. világranglista helyéről, mely Egervári szerint minőségi előrelépés és komoly teljesítmény. Ezt teljesen egyértelmű, összevetve azzal, hogy 40 éve nem jártunk Eb-n, 24 éve Vb-n. De ha olyan nagy válogatott, mint pl. Trinidad és Tobagó kijutott a Vb-re, mi is simán ott lehetünk Katarban. Addigra úgyis beér a Puskás Akadémia, és majd csakúgy elli' kifele a Gyurcsó féle stabil csatárokat.
 
Hozzátéve például egy olyan szakmai stábot, ami 10-20 db Kovács Kálmánból áll. Az úriember 56-szoros magyar válogatott, és a  minap közölt egy gondolatot a Hír Tv nézőivel, melyben véleménye szerint az EB-re ki nem jutott Svájc a torna titkos favoritja. Ilyen gárda kell a fiaink mögé! Győztescsapat.
 
Túlélve egy Leonidas-ként megrohamozó könyvárust, mely mindenképp rám akart sózni egy "Ronaldo & Robben : Hogyan kell lőni a tizenegyest" című könyvet, valahogy megkönnyebbülés volt látni, hogy Kovács Kálmi' előtt még régebben egy nagyszerű találatot már ért el a felkészületlenség kapujába nagynevű ESPN sportcsatorna, mely Messi EB szereplésével foglalkozik. Nem használok tudatmódosító szereket, de ahogy az ESPN riportja, úgy az is kimaradt, hogy Argentína Európai gyarmat lett. 
 
Roncsira visszatérve, rengetegen úgy várják a portugál miatt ezt az elkövetkező 3 hetet , mint kisgyerek a Family Frost-os kocsit. De én rendkívül debilként nem értem, miért hiszik azt, hogy ő profi labdarúgó. Mélyen tisztelendő, hogy remekül tűri személye és munkássága sehol sem jegyzését, de arra verni, hogy Premier League bajnok volt a Uniteddel? Ugyanmár! Rooney meg Tevez mellett Magdi anyus is az lett volna. 92 mérkőzés alatt elérte a 100 gólt a Realban? Kit érdekel, meeeleeeg. Jaj 2008-ban aranylabda, odane rohanjak, minden sarki fűszeresnél lehet már kapni.

Az, hogy idén a BL-ből kiestek, kivételesen a gyalázatos és eredménytelen karierrje ellenére nem miatta történt, nem tehetett róla, hogy Ramos le akarta lőni a Holdat.  
 
Josénak talán a Vásárosnaményi SC-ből kellene igazolni, mivel ott a felesektől beállt csatároknak a tizenegyes előtt annyi is elég, hogy "Fiam! A labda helyére képzeld az asszony fejét."
 
Olaszokkal folytatjuk!
 

Szigorúan Rólad

 

Érezted már magad úgy, hogy semmi nem érdekel? A szomszédok, a barátok, de még a pattanásos pizzás fiú önkielégült fejjel valami tegnapi meccsről próbál beszélgetni, de téged mégis hidegen hagy? Ez a te helyed. Egy marék, tiszteletet (csak) a sorok között mutató, kicsavart, hamis nézőpont lesz itt kéremszépen.
 
A sport egy választható életérzés, mely nézőként és "foglalkoztatottként" is érdekes lehet. De mivan, ha nem? Mivan, ha unod az egészet? Mi van, ha unod, hogy az Arsenal várja a csodát, mint szűz kamasz a virtuális valóság tökéletesítését? El kell fogadni. Barcásként is elfogadtad idén, hogy az egész világ által, maximális önbizalommal belédnyomott "barca a legjobb csapat" életérzés elkezdődött, és egyben véget is ért egy nevetséges spanyol kupa össze-uefázásában, mely talán csak azért sikerült, mert Guardiola istenítette Puyolt a haja miatt
 
De te nem adod fel, te küzdő és kitartó típus vagy, kopaszodásod és sörhasad ellenére a hentesek vs. portások öregfiú-meccsen a falu legnagyobb röheje tárgyaként még mindig magadra erőlteted a 10 éve vett liverpool mezedet, mert szentül hiszed, Caroll majd bajnokságot nyer a vörösöknek.
 
United szurkoló vagy? Persze, hiszen fontosak a hagyományok. Esténként meló után facebook-ozva természetesnek éled meg, hogy egy Kagawa hír kapcsán összecsinálod magad, és bárgyú fejjel odakommentelsz egy GGMU-t a cikk alá, miközben hithű drukkerként arról álmodsz, hogy bármikor kielégítenéd megdicsérnéd Ferguson-t az átigazolás miatt. 
 
Jah! Hogy te a teniszt is szereted? Ez természetes. Napjaidat úgy éled, hogy már nem is érdekel, hogy a csajod csak Djoko sármjáért nézi veled valamelyik Grand Slam-et. Miért is érdekelne? Jól néz ki, reggel lefőzi neked a kávét, és mellesleg nem röhögött ki, amikor azt mondtad, hogy a Machester City-nek a klub múltja miatt szurkolsz.
 
Csak nem Real megszálott vagy? Beszívnád reggelente Benzema izzadságát? A folytatásban te is jössz!