Szombaton este véget ért az OTP Bank Liga 2017/18-as szezonja. Hogy a bajnokság színvonala hol tart és mennyire is volt élvezetes az idei kiírás, az részben erősen szubjektív, részben pedig majd a nyári kupaselejtezők döntik el, ám egy dolgot nem tagadhatunk le: hihetetlenül izgalmasra sikeredett a végjáték. Izgalmasra bár, de valahol gyomorforgatóra.
Senkinek sem kell Európa
Az, ha egy bajnokság élcsapatai nem akarnak az Európa Ligában indulni, mindent elárul nem csak a hozzáállásról, de arról is, mennyire leszünk versenyképesek idén a nemzetközi kupákban. Természetesen megvádolni egyik csapatot sem szeretném, hogy szándékosan adogatták le a pontjaikat az utolsó fordulókban, de azért a paksi és a debreceni gárda eredményeit érdemes megnézni. Csertőiék 0, Herczegék 1 pontot szereztek úgy, hogy ha kicsit is jobban teljesítenek, meglett volna a negyedik hely és az azzal járó EL-szereplés. Ám mindkét csapat sorban kapott ki a kiesőhelyezett csapatoktól, biztosítva ezzel helyüket a kényelmes középmezőnyben.
Aligha túlzás kijelenteni, hogy sem a csapatvezetők, sem a játékosok nem dőlnek a kardjukba, hogy nem lesz hetekkel rövidebb a nyári szabadságuk és nem kell mondjuk Örményországba vagy Azerbajdzsánba elutazniuk. A paksiak amúgy sem játszhatnának hazai pályán selejtezőt, míg a Debrecennél a fiataloknak nem tenne jót egy július végi pofon valamelyik balkáni kiscsapattól.
Kiestünk, ez van!
Ha az én csapatom az idényt az NB I utolsó helyén zárja úgy, hogy néhány hónappal előtte még a bronzérmet és az EL-szereplést ünnepeltem, aligha bontanék pezsgőt örömömben. Ha pedig ezt a vezetőedző még egy olyan mondattal is megspékelné, hogy
na akkor végképp vérben forogna a szemem. Persze Angyalföldön semmin sem kell csodálkozni. Azok után, hogy a csapat meghatározó hátvédje a sorsdöntő, bennmaradásról döntő mérkőzés helyett inkább elutazik a lagzijára, talán jobb is, hogy az angyalföldiek jövőre csak az NB II-ben próbálkozhatnak. A XIII. kerületben pedig tessék szépen elfogadni a 3. után a 12. helyet is, mert ez van...
Hülye vagy, Feri, de azért nagyon igazad van!
Horváth Ferenc, a Balmazújváros edzője már a sorsdöntő mérkőzések előtt megalapozta a későbbi hisztiparádéját a kiesés esetére. Tény, hogy a Videoton tartalékokkal utazott el Miskolcra, miként az is, hogy a Ferencváros lehetőségeihez képest nagyon erős csapattal küzdött meg a Hajdúságban. Hogy végül Horváth mit is mondott a lefújást követően, azt alighanem már mindenki látta, de azért érdemes még egy pillantást vetni a feldúlt mester nyilatkozatára.
Horváthtal nehezen lehet nem együttérezni, pontosan látja az ember, hogy mennyire igaza van. Ha most arról beszélnénk, hogy a Balmazújváros állt ki tartalékokkal a Fradi ellen és emiatt lettek bajnokok a zöld-fehérek vagy éppen fordítva, a miskolciak játszottak volna ifistákkal, és emiatt kell beérnie az ezüsttel a Fradinak, messze nem ilyen utóhatása lenne a dolgoknak.
Horváth Ferencnek teljesen igaza van, ez csak egy jelentéktelen kiscsapatról szól, de ha a Fradi vagy a Vidi lett volna érintett, akkor hatalmas lett volna a felzúdulás és a sajtóvisszhang. Nagy kár, hogy egyes csapatoknak itthon mindent lehet, másoknak pedig... nos, kevesebbet.
| Azért az NB II-ben is van sztori... |
|---|
| Vasárnap este az NB II-ben is lezárultak a küzdelmek, feljutott az MTK és a Kisvárda, kiesett a Sopron, a Szeged és a Szolnok. Az utolsó fordulóban azonban igen hasonlóan alakult a történet, mint az NB I-ben, hiszen a már tét nélkül játszó MTK és Mosonmagyaróvár ifikkel utazott el Siófokra, illetve Zalaegerszegre. Különösen a móváriak kerete volt igencsak meglepő, Várhidi Péter ugyanis nyolc olyan játékosnak is lehetőséget adott, akik még nem töltötték be 21. életévüket, többen közülük pedig még csak 17 évesek. A kieső szolnokiak mestere, Balogh Pál egy félmondat erejéig vissza is emlékezett egy nappal korábban történtekre. "Egyébiránt teljesen egyetértek Horváth Ferenc kollégám szombaton este elhangzott mondataival." |
A Videotont persze azzal semmiképpen sem lehet vádolni, hogy leadták volna a mérkőzésüket, szimplán csak - ahogyan Horváth is fogalmazna - leszarták. Aki azt mondja, hogy a Videoton kikapni érkezett Borsodba, inkább ne nézzen több futballt, vagy pedig gyorsan koronázzuk királlyá Pátkait, hogy okosan úgy célozta meg Rados kapufáját, hogy onnan kifelé pattanjon a bomba a 90. percben.
Mindezek mellett persze őszintén lehet sajnálni a balmazújvárosiakat, már a feljutásuk és hőstett volt, az NB I-ben való megragadásuk kisebb csodával ért volna fel.
Talán emellett egy félmondatot még megér a miskolci szurkolók kissé necces kiírása, amelyről én egészen vasárnapig azt hittem, hogy a játékosoknak szólt, mint egy amolyan "jókívánság" a kiesés esetére. Illetve Pintér Attila szavaitól is kicsit felfordult a gyomrom, mert a felcsúti Mourinho nem szégyellte kiemelni, mekkora nagy tett csapata részéről, hogy újoncként ilyen történelmi magasságokba jutottak el.
Hogy egyéb, bicskanyitogató tényezőkről ne is beszéljünk...
Lezárult tehát az idei NB I-es szezon, szokás szerint úgy, ahogy. Ez az utolsó játéknap azonban kissé keserédesre sikerült, több fronton is kiemelve, mennyire sok kihívással küzd a magyar futball.
Azért túl nagy meglepetésként ne érjen bennünket, ha szeptember környékén már csak tévéből nézhetik a magyar futballisták a legjobbak kupaküzdelmeit.