Szombaton rendezik Londonban az FA kupa idei döntőjét, amivel hivatalosan is lezárul a 2014/2015-ös angol fociidény. A fináléba a bajnoki bronzérmes Arsenal, és a Premier League-ből kis híján kieső Aston Villa jutott be, ez elsőre elég lefutottnak tűnő meccset ígér, de hiába közhely, az angol kupadöntőben tényleg bármi megtörténhet. Tavaly például a kiscsapat Hull City majdnem meglepte az Arsenalt, de hiába vezetett nyolc perc után 2-0-ra, Wengerék végül a hosszabbításban kiharcolták maguknak a győzelmet.
Ez volt az Arsenal történetének tizenegyedik kupasikere, amivel holtversenyben a Manchester Uniteddel az első helyen állnak az örökranglistán. Ha szombaton is nyernek, jöhet az előzés, aminek óriási jelentőséget tulajdonítanak a klubnál, motivációból tehát biztosan nem lesz hiány.
Az Arsenal az utóbbi évtizedekben hagyományosan jól szerepelt a kupában. Mióta Arséne Wenger az edző, a londoniak hatszor döntőztek, ebből ötöt meg is nyertek, csak a 2001-es, kupahalmozó Liverpool tudta őket megverni.
Az első kupadöntőjüket 1998-ban játszották, abban az évben, amikor Wenger először nyerte meg a Premier League-et. Az ellenfél a mindössze 13. helyen záró Newcastle volt, mindenki az Arsenal sikerét várta, de az ágyúsoktól mindkét kezdő csatár, a zseniális Bergkamp, és a legendás Ian Wright is hiányzott sérülés miatt. Jobb híján Wenger kénytelen volt az Anelka-Wreh kettőssel kezdeni - ne feledjük, ekkor még híre-hamva sem volt Henry-nak -, de inkább a szélekre helyezte a hangsúlyt, ahol Overmarsszal és Parlourral párban támadott.
A vezetést a korszak egyik legkiválóbb góllövő szélsője, Overmars szerezte meg - ha tíz-tizenöt évvel később születik, belőle sokkal nagyobb játékos lehetett volna -, de a Newcastle nem adta fel, és kis híján megfordította a meccset: a védő Dabizas és Shearer is kapufát lőtt. Végül egy kontrából Anelka ugrott ki, és döntötte el a kupa sorsát, 2-0-ra nyert az Arsenal.
Három évvel később jött a már emlegetett Liverpool elleni finálé. A vörösök abban az évben már behúzták az UEFA-kupát és a Ligakupát is, és bár a bajnokságban elmaradtak az Arsenaltól, senki nem gondolta előre lefutottnak a döntőt. Ehhez képest Wengerék remekül játszottak, Henry már tizenöt perc után megszerezhette volna a vezetést, majd nem sokkal később Sami Hyypia-nek kellett tisztáznia a gólvonalról.
A Liverpool csak nyomozta a labdát, nem volt meglepetés, hogy több kisebb lehetőség után Freddie Ljungberg végül megszerezte a vezetést az Arsenalnak. Úgy tűnt, az ágyúsok tulajdonképpen simán nyerik a döntőt, de aztán érkezett Michael Owen - aki akkor volt pályafutása csúcsán, az év végén pedig meg is kapta az Aranylabdát -, és a hajrában lőtt két góljával megfordította a meccset. Ez volt Arséne Wenger egyetlen elbukott kupadöntője az Arsenal kispadján.
Egy évvel később az Arsenal bajnok lett, és újra bejutott az FA kupa döntőjébe is, ahol a Chelsea volt az ellenfele. A Kékek akkor még bőven nem voltak az a klub, mint manapság, a Premier League-ben 23 ponttal végeztek az Arsenal mögött, szóval nem nagyon volt kérdés, ki az esélyes.
Ehhez képest a döntő kifejezetten gyengére sikeredett, az Arsenal nem tudott dominálni, Henry pedig - aki sosem volt különösebben meggyőző a döntő meccseken - szinte észrevehetetlenül ténfergett a pályán. Ennek ellenére Bergkamp és a jobbhátvéd Lauren is helyzetbe került, de miután Cudicini kivédte Henry nagy helyzetét, a Chelsea került lélektani előnybe, és Gudjohnsen révén könnyen megszerezhette volna a vezetést is.
Végül nem így lett, az Arsenal elfutott egy kontrával, amit Ray Parlour belőtt, majd Freddie Ljungberg duplázta meg az előnyt, és öszességében simán, 2-0-ra nyertek Wengerék.
Ezek az évek jelentették a francia edző és az Arsenal nagy korszakát, 2003-ban zsinórban harmadszor is bejutottak a kupadöntőbe. A bajnokságot pár héttel korábban elbukták a nagy hajrát kivágó Manchester Uniteddel szemben, de jó esélyük volt a vigasztalódásra a középcsapat Southampton ellen. Az alapcsapatból ezúttal Vieira és a középhátvéd Sol Campbell hiányzott, őket az ukrán Luzsnyival és Parlourral pótolta Wenger.
Az Arsenal a tavaszi szezon nagy részéhez hasonlóan ezen a meccsen sem játszott jól, simán bukhatta volna a döntőt, ha a két beugró nem játszik szinte tökéletesen. Szerencséjük volt, hogy egy közeli Robert Pires-lövésnek köszönhetően meg tudták szerezni a vezetést, mert így Ashley Cole mentése a gólvonalon - a Soton akkori legjobbja, a nagy ígéret James Beattie lövése után - azt jelentette, hogy megvédték címüket az FA kupában.
Két évvel később összejött az álomdöntő, az előző évek két legjobb csapata, az éppen átalakulóban lévő Manchester United és az Arsenal találkozott a cardiffi döntőben. Nem volt túl jó meccs, az Arsenal pedig kifejezetten rosszul játszott, a United többször is eldönthette volna a kupa sorsát. Lehmann azonban ihletett formában védett, minden próbálkozást hárított, így hiába rúgott tizenkét szögletet a United az egyetlen arsenalos sarokrúgással szemben, végül hosszabbításig ment a csörte. Emlékszem, Rooney egyenesen zseniálisan játszott, de egyszerűen semmi nem ment be, vagy kapufa, vagy mellé, vagy bele Lehmannba. Az Arsenal viszont semmilyen veszélyt nem jelentett a kapura, Henry egy sérülés miatt ugyanis nem játszhatott, Bergkamp pedig egyszerűen nem volt elég hatékony egyedüli előretolt csatárként.
Aztán szép lassan lepörgött a hosszabbítás, és mivel ott sem született gól - meg persze döntés -, jöhettek a tizenegyesek, ezt pedig Wengerék bírták jobban idegekkel: az Arsenalból senki sem hibázott, a Unitedből viszont Scholes igen, így az ágyúsoké lett a kupa.
Ezt követően legközelebb 2014-ben került döntőbe a kupában az Arsenal, ez volt az a bizonyos finálé a Hull ellen, amit 0-2-ről fordítottak meg, és végül hosszabbításban győztek.
Wenger öt győzelme egyébként nem akármi, olyannyira, hogy csak egy sikeresebb menedzser van nála a kupa történetében: az Aston Villát a 19-20. század fordulójától negyvenkét évig irányító George Ramsey az egyetlen hatszoros győztes. Ha szombaton Wenger győz - mit ad Isten, épp - az Aston Villa ellen, akkor holtversenyben a legsikeresebb edző lehet a szigetországi kupa történelmében.
(via ESPN)