1885-2014. Élt 129 évet. Rémálom? Ma még az, de ki tudja, meddig? És vajon milyen lesz az ébredés? Megkönnyebbült sóhaj, vagy keserves kiáltás zárja le az újpesti futballtörténelmet?

Súlyos kérdések, melyekre napokon (órákon) belül választ kapunk. Ám, hogy mi vezetett el idáig, miért fajult el eddig az ügy, annak kiderítéséhez jó néhányszor össze kell még ülnie az éppen illetékes (szintű) bíróságnak. Magyarország legpatinásabb labdarúgó klubja a szakadék szélére sodródott, elég egyetlen, amúgy szokványos, hétköznapi jogerős döntés, és nincs tovább, a kiútkeresésnek vége, a kapaszkodók sem segíthetnek, a zuhanás megállíthatatlan. Sovány vigasz, hogy a teljes megsemmisülés helyett csupán kóma közeli állapotba kerülhet a 20-szoros bajnok, 8-szoros kupagyőztes lila-fehér egyesület, valahol a BLASZ-ban marad számára hely, ahonnan aztán - szerencsés esetben - hét-nyolc év múlva akár újra az első osztályba léphet. Szép kis perspektíva, de legalább a motiváció adott...

Nem gondolom, hogy bárkit (elsősorban persze az Újpesthez kötődőket) megnyugtatja, de a fenti forgatókönyv ha közel is áll a valósághoz, ebben a pillanatban csupán fikció. Akinek lehetősége lenne átírni, az ugye Roderick Duchatelet, ő az első lépést meg is tette, a mentőakcióhoz azonban nem elég a pénz és a jó szándék, a teljes NB I-es mezőny írásbeli támogatása, a felettes szervnek, az MLSZ-nek is áldását kell adnia hozzá. Ez itt a bökkenő, ha úgy tetszik a buktató, amit csak tiszta lappal, köztartozások nélkül lehetne átugrani. A szövetség álláspontja érthető, amikor görcsösen ragaszkodik a szabályokhoz, a licencjog átruházásának legfőbb kritériumához, miszerint az újonnan alakítandó cégbe adótartózást átvinni tilos. A több, mint félmilliárdos tételből egyébként ,,csak" 194,377 millió a tényleges adóhiány (a többi büntető és késedelmi kamat), a belga üzletember azonban konokul tartja magát korábbi kijelentéséhez, nem hajlandó kifizetni az előző tulajdonosok által 2008 és 2010 között felhalmozott tartozást. Az UTE, mint anyaegyesület ezt megtehetné, nincs kétségem afelől, hogy meg is teszi. De mikor? Gondolkodási idő nincs, a felszámolási eljárás(ok) bármikor jogerőre emelkedhet(nek) és akkor elindul a lavina, ami maga alá temeti az újpesti futballt és felettébb kellemetlenül érintheti mindazokat, akik ebben az ügyben bármiféle segítségen törték, vagy törik még mindig a fejüket.

Nyilván vannak olyanok, akik akkor is jól tudnak majd aludni, ha a magyar labdarúgás elveszíti egyik legeredményesebb futballklubját, attól ugyanis nem lesz drágább a lila káposzta meg a fehér kenyér. Ez igaz, ugyanakkor legalább ennyien - ha nem többen - vannak azok, akik klubszimpátiától függetlenül aktívan, vagy passzívan támogatják a sportágat, és abban bíznak, hogy az egyszer valamikor újra tényező lesz a világ labdarúgásában. Az MLSZ, mint csúcsszerv élharcosa ennek a folyamatnak, az állam is önti a pénzt a futballba, gyanítom, egyiküknek sem érdeke az Újpest ellehetetlenülése. Főként nem akkor, amikor az offshore jelző  - a mai politikában különösen - szitokszónak számít, márpedig aki tudta követni a történetet, az Duchatelet könnyes prezentációján láthatta, hogy egy pókháló szálain könnyebb csukott szemmel végigvezetni az ujjunkat, mint azon a pénzmozgáson, átutalási gépezeten, amit a korábbi tulajdonos éveken át működtetett, és amivel a távozása után is folyamatosan pumpolta a klubot. Persze, mint ebben az ügyben mindenre, erre is van cáfolat, a kívülálló meg kapkodja a fejét, nem tudja, ki mond igazat, ki hazudik, de a körön belüliek sem lettek sokkal okosabbak. Ezért kellene végre szétválasztani a büntetőjogi és sportszakmai részt, még ha a kettő látszólag több ponton fedi is egymást, és nem a precedenstől tartani, mert ami itt történt, illetve aminek következménye az adóhiány, ahhoz hasonlót a jelenlegi törvényi környezetben szinte lehetetlen megismételni.

Ami pedig a csapatot illeti, amióta élessé vált a helyzet, nyoma sincs a pályán a tompaságnak, a játékosok két idegenbeli győzelemmel (Pécs, Mezőkövesd) igazolták, hogy ők az Újpest mellett állnak. És amit kevesen gondoltak volna, az ősi rivális Ferencváros, annak vezérigazgatója és elnöke, a kerület polgármestere is kiállt a lilák igazáért, mint ahogy pénteken Diósgyőrben is feltűnt egy UTE-zászló - szimpátia gyanánt.

A koporsó még üres, temetni egyelőre nem kell. A fejfa ugyan elkészült, a sírt is kiásták, de maradjon ez meg rémálomnak. Most viszont ideje lenne már felébredni! Aztán jöhet az újjászületés - vagy az újraélesztés. De legalább történjen valami...