Az 1936-os idegenbeli győztes premier után 63(!) évig őriztük a veretlenségünket, a 16 meccses sorozat első felében ráadásul méretes zakókat is szabtunk szomszédunkra, az 1948-as 9-0 máig a román válogatott legnagyobb veresége. Az 1952-es olimpiai selejtezőt leszámítva az első tíz mérkőzés barátságos formában zajlott, bár ha a futballtörténelem valamelyik párharcára nem illik a barátságos jelző, az éppen a magyar-román - és fordítva. Az első tétmérkőzésre 1972-ig kellett várni, igaz, akkor szűk három hét alatt háromszor is egymásnak feszült a két együttes. Az 1-1-es budapesti találkozó után Bukarestben 2-2 lett a végeredmény, így harmadik mérkőzésen,
Belgrádban dőlt el, ki csatlakozhat az NSZK-Szovjetunió-Belgium trióhoz az Európa-bajnokság négyes fináléjába. Az azt megelőző harminchat esztendő tükrében természetesen mi jöttünk ki jobban a buliból, Szőke István a 87. percben lőtte tovább Magyarországot a kontinenstorna brüsszeli záró szakaszába.

Kilenc esztendő telt el a következő randevúig, az első vb-selejtezőig. Ezt is behúztuk, a győztes gól Fazekas László nevéhez fűződik. Ki gondolta volna akkor, 1981-ben, hogy az a siker évekig, évtizedekig, és hát mint tudjuk, sajnos a mai napig megismételhetetlen lesz? A visszavágót gól nélküli döntetlennel abszolváltuk, többek között ez is kellett ahhoz, hogy Angliát, Romániát, Svájcot és Norvégiát megelőzve csoportelsőként jussunk el a spanyolországi világbajnokságra.

Az 1998-as magyar-román is emlékezetes, de nem elsősorban a végeredmény miatt. Az aktuális Eb-selejtező sorozatban a Portugália elleni hazai vereség (1-3), majd az azebajdzsáni győzelem (4-0) után 1-1-re hoztuk a meccset, köszönhetően Hrutka Jánosnak, aki a 83. percben egy bődületes szabadrúgás góllal mattolta Steleát. A még mindig kerettag Király Gábor akkor volt ötödször válogatott, a másik oldalon pedig az a Victor Piturca ült a kispadon, aki azóta kisebb megszakításokkal a harmadik időszakát tölti szövetségi kapitányként hazája válogatottjánál.

Mégsem miattuk, hanem a már említett Hrutka-bomba okán idézzük fel mostanában a '98-as találkozót, az a gól volt ugyanis eddig az utolsó, amit a románoknak lőttünk. Öt meccs, öt vereség, tíz kapott gól. Ez a közelmúlt, egészen pontosan az utóbbi tizennégy év mérlege a mi szempontunkból. Az elkeserítő statisztika egyébként csúcs a maga nemében, nincs ugyanis a világon olyan nemzet, amely ellen az utolsó öt mérkőzést tekintve ilyen rossz lenne a mutatónk. A magyar válogatott 110 éves története során 83 ország nemzeti csapatával találkozott, ezek közül 42-vel minimum ötször, és bár Mexikótól, Franciaországtól, Argentínától és Hollandiától a legutóbbi öt mérkőzésen kikaptunk, legalább mi is betaláltunk egyszer, háromszor, négyszer és hatszor (a történeti hűség kedvéért illik, bár fájdalmas megjegyezni, hogy a hollandok esetében nyolcas szériánál tartunk - 6-30-as gólkülönbséggel).

Ehhez a díszes társasághoz csatlakozik Románia, amely - ha maradunk az ötmeccses összevetésnél - a legnagyobb mumusunk. Hiába, változnak az idők...Ma ott tartunk, hogy az a válogatott, amelyik több, mint hat évtizedig képtelen volt minket legyőzni, 457 perce gólt sem kapott tőlünk. Nem kellene tovább húzni az időt! Itt az újabb lehetőség a fordításra, ami később akár vb-részvételt is jelenthet. Még akkor is, ha különleges lesz a körítés, a szurkolók ugyanis egy kilométerre a stadiontól, az Ötvenhatosok terén, közvetlenül a Magna Cum Laude hangulatfokozó koncertje után drukkolhatnak a csapatnak. Robbanásveszélyes helyzet - tizenöt évvel a Hrutka-bomba után. Arról nincs információm, hogy a népszerű zenekar milyen számokkal próbálja majd felspanolni a közönséget, de ha lehetne egy kívánságom...A ,,Se kép, se hang" című daluk felvezetésnek megteszi, a záró nóta viszont nem lehet más, mint a ,,Színezd újra"...

A Magyarország-Románia vb-selejtezőről a hatharom.com élő, szöveges tudósításban beszámol!