Válogatás

Nagy vereségek a labdajátékok fináléinak történetéből - videó

megosztom

Nem a vasárnapi spanyol-dán kézilabda döntő volt az egyetlen, ahol egy jelentős torna fináléjának vesztese megalázottnak érezhette magát.

Vasárnap a kora esti órákban sportkedvelők ezrei lepődhettek meg a televízió képernyői előtt, mert a férfi kézilabda világbajnokság spanyol-dán döntője a vártnál sokkal egyoldalúbb "csatát" hozott. Az benne volt a pakliban, hogy valamelyik csapat esetleg a végjátékban elfáradó ellenfél ellen győz 5-6 góllal, de a spanyolok 16 gólos (35-19) sikere így is döbbenetet váltott ki mindenkiből. De vajon volt-e már jelentősnek számító labdajátékdöntőben hasonlóan egyoldalú fináléra példa? Mi ennek jártunk utána az alábbi gyűjteményünkkel:

1. A catenaccio halála Kijevben

Az olasz futball mindig is a védekezés hatékonyságáról volt híres. Ezt a korábbi világbajnoki címek alkalmával és tavaly a lengyel-ukrán közös rendezésű Eb-n is bizonyította a csapat, amely talán némi meglepetésre jutott el a 2012-es foci Eb döntőjébe. Ott aztán leckét kaptak Andrea Pirlóék is a spanyolos tiki-takából, Gianluigi Buffon pedig nem győzte szedegetni a labdát a hálóból. A szünetben már 2-0-ra vezetett a címvédő spanyol válogatott a taljánok ellen, amellyel a hajrában vélhetően a tehetetlennek tűnő olaszok is kiegyeztek volna. Az utolsó negyedórára becserélt Fernando Torres azonban mindenképpen bizonyítani akart, előbb maga rúgott egy gólt, majd Juan Matával rúgatott egyet, a 4-0-s spanyol siker pedig minden idők legegyoldalúbb (a vb-finálékat is beleértve) döntője volt jelentős tornán.

2. Pólóvarázs a Föld túloldalán

Bár a londoni olimpia a férfi vízilabda-válogatott számára nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna, pólósainkra így sem lehet panasz az elmúlt másfél évtizedben. Mi sem bizonyítja ezt jobban a listánk második helyére kerülő 2000-es olimpiai döntő, amelynek végeredménye (13-6) minden szakértő számára váratlan volt. Az akkor még "friss" szövetségi kapitány, Kemény Dénes irányította csapat ugyanis valósággal megsemmisítette az orosz csapatot a döntőben. Pedig nem volt előjele a dolognak, az Alexander Kabanov vezette orosz válogatott ugyanis veretlenül jutott el az október elsején sorra kerülő fináléba, míg Biros Péterék a csoportkörben a horvátoktól és a jugoszlávoktól is kikaptak. Az első negyed végén szerzett csodás Vári Attila-féle csavargól azonban megadta az áttörést a 24 éve olimpiai aranyra vágyó magyar vízilabdázóknak. A vége már igazi gálaelőadás lett, Benedek négy gólja és id. Knézy Jenő könnyekig meghatódott közvetítése pedig sokunk számára azóta is örök emlék.

3. Dream Team-tarolás Barcelonában

Mindenki tudta előre, hogy ez lesz, így az amerikai férfi kosárlabda-válogatott 1992-es menetelése nem ért senkit sem váratlanul az 1992-es barcelonai olimpián. Az akkor először igazi NBA-s sztárokból összeverbuvált kosárlabdacsapat valósággal tönkreverte a mezőnyt, és mind a nyolc mérkőzését (átlagosan 43,75 pontos különbséggel) megnyerve lett olimpiai bajnok. A döntőben a korszak legjobbjának tartott horvát csapat ellen is 32 ponttal (117-85) tudtak győzni Michael Jordanék. Nem mondhatjuk, hogy ez volt minden idők legmagasabb színvonalú döntője, ám tény, a legegyoldalúbb. Igaz, ez a különbség akkoriban senkinek sem volt olyan mellbevágó, mint a spanyol-dán kézilabda vb-döntő mostani 16 gólos különbsége...

4. 32 perc pokol a salakon

Natasha Zvereva tenisz pályafutásának egyik legnagyobb sikere volt az 1988-as francia nyílt teniszbajnokság, amelyen életében először (mint utólag kiderült, egyben utoljára is) bejutott egy Grand Slam-torna döntőjébe. A fináléig hat mérkőzést megnyerő szovjet játékos ennek megfelelően készült a Steffi Graf elleni döntőre. Az abban az évben az ún. Golden Slamet elérő (a négy kiemelt torna mellett még az olimpiát is megnyerő) német játékos azonban kihasználta rutinját, és a megszeppent Zvereva ellen sorra érte el a pontokat. A 6-0, 6-0-val véget ért döntőben tényleg semmi nem jött össze Zverevának, akit szó szerint már sajnált is a közönség, amely mindössze 32 percig "élvezhette" minden idők legrövidebb Grand Slam-döntőjét.

5. Milan-henger Athénban

Igazi csúcsrangadónak ígérkezett a labdarúgó Bajnokok Ligája 1993/94-es kiírásának athéni döntője. Az akkor még gyerekcipőben járó BL-sorozat fináléjába ugyanis a Milan és a Barcelona jutott el. Mindkét együttes az elődöntőben (amelyet akkor csak egy találkozón döntöttek el) magabiztosan, 3-0-ra győzött a Monaco illetve a Porto ellen. Éppen ezért várt mindenki késhegyre menő csatát a döntőtől, amelyet 70.000-en szurkoltak végig a helyszínen. A Ronald Koemannal, Sztojcskovval, Romarióval felálló katalán csapat története egyik legrosszabb napját fogta ki, így a Fabio Capello vezette olaszok alig hatvan perc alatt négy gólt lőve eldöntötték a találkozót. A BL/BEK történetében korábban kétszer is volt már négygólos különbség a döntőben (a legendás Puskás-féle Real Madrid 7-3-as sikere a Frankfurt ellen például), de ennyire váratlanul egyoldalú finálé kevés akadt. A Milan harmadik gólja, amelyet Szavicsevics szerzett a Barca kapusát, Zubizarretát átemelve, máig klasszikusnak számít.


 

megosztom