Akinek nincs múltja, annak jövője sincs. Csányi Sándor vezette fel ezzel a mondattal a Magyar Labdarúgó Szövetség kiadásában megjelent Válogatott gyűjtemény apropóján rendezett sajtótájékoztatót. A könyv annak a sorozatnak a része, amely egy évvel ezelőtt a Királyok, hercegek, grófok kötettel indult, idén pedig a Bicskei Bertalan életét bemutató Berci című könyvvel folytatódott. A premierhez hasonlóan ezúttal is a Hegyi Iván, Dénes Tamás, Lakat T. Károly szerzőtrió jegyzi a művet.
Az eseményen az MLSZ a legmagasabb szinten képviseltette magát, az elnökön kívül ott volt többek között Vági Márton főtitkár és Berzi Sándor alelnök is. Maga a könyv - ahogyan a címe is utal rá - a magyar válogatott történetét öleli fel, az elmúlt száztíz év legemlékezetesebb mérkőzéseinek felidézésével, de nem a száraz jegyzőkönyvekre fókuszálva, hanem olvasmányosan, eddig nem publikált háttéranyagok, örömteli (vagy éppen szomorkás), tanulságos és elgondolkodtató történetek publikálásával. Az egyes fejezetek tematikája magában hordozza a világraszóló sikereket, a címeres mezben átélt döntő, ünnepi, vagy sorsfordító pillanatokat, mint ahogyan sorra veszi a bénító bukásokat és a meglepetéseket is. A tényszerűség mellett a szubjektivitás, az érzelmek, a személyes tapasztalatok teszik egyedivé a művet, így azoknak is maradandó élményt nyújt, akik eddig csak hírből hallottak egy-egy korszakos csapatról, mérkőzésről.
De nem csak a kiadvány, hanem annak bemutatója is megérdemli a rendkívüli jelzőt, az eseményen ugyanis évtizedenként előre haladva peregtek az archív felvételek, és ezeket maguk a főszereplők kommentálták. Rudas Ferenc, Grosics Gyula, Mészöly Kálmán, Várady Béla, Nyilasi Tibor, Lőrincz Emil és Szélesi Zoltán idézte fel az adott időszak egy-egy meccséhez fűződő emlékeit. Az Aranycsapat kapusa szerényen annyit jegyzett meg, szerencsésnek vallhatja magát, hogy tagja lehetett annak az együttesnek, és hogy közelről láthatta a gólokat.
,,Nem azokra gondolok, amiket én kaptam, hanem amiket az Öcsiék lőttek..." - tette hozzá mosolyogva a 87. életévéhez közeledő Grosics Gyula, majd miközben a 6:3 filmkockái peregtek, kis kulisszatitkot is felelevenített:
,,Nem ismertük az angolokat, nem tudtuk, mire számíthatunk ellenük, annyi információnk volt, hogy otthon még nem verte meg őket senki, és hogy az Évszázad mérkőzésének harangozták be a találkozót. A kezdés előtt persze mi is izgatottak voltunk, az Öcsi ezért átsomfordált az angolok öltözőjéhez, belesett az ajtón, majd mikor visszajött hozzánk, nevetve annyit mondott, semmi baj gyerekek, ezek idegesebbek, mint mi vagyunk. Igaza lett...".
A szerzők arra is vállalkoztak, hogy szigorúan szubjektív alapon összeállítsák a szerintük legjobb magyar válogatottat, tették ezt úgy, hogy posztonként tizenegy játékost rangsoroltak. A listák élén állókból a következő álomcsapat született: Grosics Gyula - Rudas Ferenc, Mészöly Kálmán, Bíró Sándor - Bozsik József, Orth György - Sándor Károly, Kocsis Sándor, Albert Flórián, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Lehet vele vitatkozni...Azzal viszont aligha, hogy a könyvben szereplők történelmet - zömében dicsőséget - írtak.
Van tehát múltunk, s bár a jövőnkről egyelőre csak halvány sejtéseink lehetnek, az esély adott, hogy néhány évtized múlva a maiakra is hasonló büszkeséggel és méltósággal emlékezzünk.