A hír kissé elsikkadt. Nem csoda, hiszen korábban sokszor, sok helyről hallottunk már hasonlót. Eleinte megrökönyödtünk, aztán szép lassan hozzászoktunk, része lett a magyar futballnak. Pedig amióta létezik a klublicenc fogalma, annak is a financiális hátteret firtató része, és feltételezzük, hogy az illetékesek betart(at)ják az abban szereplő kritériumokat, elvileg nem csúszhatnának hetekig a fizetések. Bárhol előfordulhat persze olyan váratlan esemény, ami átmeneti pénzzavart okozhat. Mint ahogyan az a Ferencvárosnál történt. Nem érdemes tehát túlzott jelentőséget tulajdonítani a Blikk információjának, hiszen az Üllői úton folyamatosan pótolják a elmaradt béreket. A reakció azonban megér néhány gondolatot.

Minden bizonnyal házon belül maradt volna az ügy, ha Ricardo Moniz nem veszi magának a bátorságot, és nem törli a naptárából a csütörtök délutáni tréninget. Az edző olyat tett, amire az NB I-ben eddig nem volt példa. De vajon mi motiválhatta őt a döntésében, egyáltalán miért választotta a figyelemfelhívás eme látványos formáját? Elég csekély a valószínűsége annak, hogy a holland szakembernek eszébe jutott a tavalyi csődközeli állapot. Akkor ennél sokkal súlyosabb volt a helyzet, a legkritikusabb időszakban nemhogy csúszásról, de pénzről se nagyon lehetett beszélni - mert nem volt. Moniz akkoriban talán még nem is hallott a Fradiról, vagy ha igen, akkor mint a legnépszerűbb és az egyik legeredményesebb magyar futballcsapat képe elevenedhetett meg benne. Aztán szerencsére konszolidálódott a helyzet, lezajlott a tulajdonosváltás, és bár ma sincs szó dőzsölésről, ésszerű és takarékos gazdálkodás jellemzi a Ferencvárost. Az új elnök, Kubatov Gábor kulcsszerepet vállalt abban, hogy a csapat rendezett háttérrel, nyugodt körülmények között fejezze be az előző idényt, és kezdhesse el a mostanit. Ráadásul úgy, hogy a keret közben megerősödött, jó nevű magyar és képzett külföldi játékosokat igazolt a klub.

Moniz az ötödik fordulóban vette át Détári Lajos örökségét, a bemutatkozása nem sikerült, hazai pályán vereség az akkor remek formában futballozó, listavezető Honvédtól. Az érdemi munka tulajdonképpen ezután kezdődött, s bár gyökeres változást nem lehetett elvárni, látható volt, hogy hétről-hétre fejlődik a csapat, ideális a játékosok erőállapota, kezd kialakulni a Ferencvárosra jellemző stílus - némi holland beütéssel. Hibák persze voltak, vannak azóta is, de jöttek az eredmények, a szezon közepén öt meccsen tizenegy pontot gyűjtött az együttes. Az utolsó harmad gyengébbre sikeredett, a hét mérkőzést számláló veretlenségi széria éppen akkor - az MTK ellen - szakadt meg, amikor talán a legjobb teljesítményt nyújtotta a Fradi. A szurkolók díjazták a Moniz érkezése óta eltelt időszakot, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a következő héten - vesztes meccs után - rég látott tömegben látogattak ki az Albert Stadionba, nyolcezren örülhettek a Debrecen legyőzésének.

Így érkeztünk el az ominózus edzés lefújáshoz, majd a vasárnapi, vereséggel végződött kaposvári szezonzáróhoz. Felvetődik a kérdés, van-e összefüggés a kettő között? Foglalkoztatta-e, netán zavarta-e a játékosokat, hogy nem kapták meg időben a fizetésüket? Meggyőződésem, hogy nem. Egyszerűen az történt, hogy Prukner László a ferencvárosi támadásokat tompító taktikát dolgozott ki, amit aztán a második félidő közepén megfejelt egy nyerő cserével. Pavlovics góljára nem tudott válaszolni a Fradi, bár a legvégén Okuka kezezéséért kaphatott volna 11-est. A mérkőzést követő reakciók között alig akad olyan, amelyik az elmaradt büntetővel foglalkozik, általános vélemény, hogy ezúttal nem futballozott jól a csapat, Moniz nem lett rosszabb edző, a játékosokkal együtt továbbra is szeretik őt a szurkolók, akiknek többsége hamar túltette magát a vereségen, és már a következő, Kecskemét elleni meccsre készül. 

Egyvalaki zavarta meg kissé a megbocsátó hangulatot, maga az elnök. Kubatov Gábor a facebook oldalán gyakorta kommentálja az éppen aktuális mérkőzést, frappáns mondatokkal üzen a Fradi-családnak, vagy csak egyszerűen közzéteszi pozitív, vagy negatív érzéseit. Most is ez történt, a megjegyzés azonban sokakban ellenszenvet váltott ki. ,,Ma nekem megtört a varázs. Egyszerűen kilátástalan volt" - szúrt oda az elnök. Erre aztán volt, aki keményebben reagált, ami nem baj, egy közösségi oldalon belefér. Az viszont nem biztos, hogy szerencsés, ha ebben a helyzetben a klub első embere elkezd magyarázkodni:

,,Én nem kapok fizetést (költségtérítést sem, sőt a Fradi autóját is a saját pénzemből tankolom), a székházban egyetlen munkatársunk sem kapott fizetést (pedig nekik alapvetően - mivel jóval kevesebb a fizetésük - kevesebb félretett pénzük van). Azt pedig kifejezetten kérem Öntől, hogy ne próbáljon feszültséget vizionálni a szakmai stáb és köztem (szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ezt az edzőt én kerestem meg, én állapodtam meg vele!!!), mert ez a fajta gondolkodás káros! Én mindössze azt hittem, hogy túl tudjuk magunkat juttatni egy remek edzővel és öt új játékossal egy minket évek óta gyötrő krízisen. De sajnos az út nehezebb, mint gondoltam! Ennyi!"

Ennél azért többről van szó. Hogy kiben, mikor és miért törik meg a varázs, az magánügy, bár ha klubelnök mondja ezt egy vállalható vereség után, az nem igazán javítja a csapat és a szakmai stáb hangulatát. Kilátástalanságot emlegetni pedig már-már sértő, ha valami feszültséget okozhat, akkor ez a kritika biztosan. Mennyivel szerencsésebb lett volna akkor (is) megszólalni, amikor elmaradt a csütörtöki edzés, és tájékoztatni a szurkolókat, mi is történt valójában. Igaz, megtette ezt helyette a vezérigazgató, Orosz Pál.

Moniz lépése egyébként arra mindenképpen jó volt, hogy a játékosok még inkább közelebb kerültek edzőjükhöz, tovább erősödött a közöttük kialakult kapcsolat, a kölcsönös bizalom. Ez az igazi varázs, amit még egy kilátástalan vereség sem tud megtörni. Hát még a kaposvári...