Az elmúlt öt hét hihetetlenül gyorsan elrepült. Amikor visszagondolok a felkészülés kezdetére, a Bajnokok Ligája nagyon-nagyon távolinak tűnt. Ebből a szempontból minden erőfeszítésünk kifizetődő volt, melynek köszönhetően az elégedettségünk egyre nagyobb. Öt meccs, öt győzelem. Már bebiztosítottunk helyünket a csoport első helyén.

Ebben a szezonban sokkal inkább forgatjuk a csapatot, ráadásul új védekező taktikát alkalmazunk. Amikor rápillantasz a statisztikára, a leginkább szembetűnő adat a kapott góljaink száma. Nem adunk lehetőséget az ellenfeleinknek, hogy minőségi támadójátékot nyújtsanak.

A csapat sokkal inkább együtt van, mint tavaly, jobban ismerjük már egymást, ez pedig a pályán is tükröződik. A célunk az, hogy újra a döntőben szerepelhessünk. Abban bízom, hogy a tapasztalat lesz a legnagyobb erősségünk ezúttal. Az edzések, mérkőzések és utazások közti időt a magyar nyelv tanulásával töltjük. Nem csak csapatként fejlődtünk, hanem egyre jobban beszélünk magyarul, amint az a fényképen is látszik...

Decembernek különös jelentősége lesz számomra. Teljesen más lesz, mint a korábbiak az életemben és a sportpályafutásom során. Az Európa-bajnokságon szülőhazámban, szülővárosomban fogok kézilabdázni. A kézilabdában jártasak tudják, hogy Szerbia először rendezheti meg ezt a tornát. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék decemberre...

Követnünk kell férfi válogatottunk fantasztikus, tavaly januári példáját, hogy az esemény alatt minden nap fejlődni tudjunk. Biztatnunk kell szurkolóinkat, hogy jöjjenek és szurkoljanak nekünk, mert nélkülük semmi értelme az egésznek.

A torna hivatalos videójának angol verzióját láttam, ami nagyszerű, valódi mágnesként működhet a drukkerek felé Európa szerte. Az idő szalad, december 4. már itt van a nyakunkon, remélem, hogy ez lesz a leggyönyörűbb december a karrieremben.

Andrea Lekics