Murray negyeddöntős szereplése a kiemelések és a hazai pálya miatt is elvárható volt - annak ellenére hogy nagyon kemény adógatógépek ellen is kellett játszania -, Ferrernek viszont Andy Roddickon és Juan Martin del Potrón is túl kellett jutnia az előző fordulókban. Spanyol és elsősorban salakmenő lévén utóbbi játékos kicsivel esélytelenebbnek tűnt, ennek ellenére híres küzdeni tudásával óriási meccsbe kényszerítette brit ellenfelét.

Az első játszmában rendkívül kiegyenlítetten játszottak, stílusukból adódóan elsősorban védekező játékot hoztak, hosszú labdamenetekben dőltek el a pontok. Egyszer-egyszer tudták elvenni egymás adogatását, így rövidítés döntötte el a szettet. Ott a legfontosabb pillanatokban Ferrer koncentrált jobban, és 7-5-re nyerni tudott.

A második szettben mindkét játékos javítani tudott valamelyest az adogatási mutatóin, ennek ellenére ugyanúgy végrehajtottak egy-egy bréket, és ismét - ahogy az első játszmában - Ferrer volt előnyben, Murraynek kellett egyenlítenie. Ez sikerült, így megint rövidítés következett, amely egy picivel még kiélezettebb volt, mint az előző, de ezúttal a brit volt jobb, és 8-6-tal egyenlíteni tudott a szetteket tekintve.

A harmadik játszma sikerült a legsimábbra, de ez sem volt egyoldalú. Mindössze annyi történt, hogy Ferrer a hajrára egy kicsit elfáradt, sablonossá vált a játéka, Murray pedig extázisba került, brékelni tudott, 5:4-nél pedig fantasztikusan adogatva hozta saját szerváját és ezzel a szettet is.

Spanyol ellenfele megtörhetett volna, de rá jellemző módon kitartott, így újabb elképesztően kiélezett játszma következett. Mindketten nagyon pontosan szerváltak, alig került sor második adogatásra. Bréklabdához így nem is jutottak, 5:5-nél egy rövid esőszünetet tartottak, utána pedig egy-egy adogatójáték után jött a harmadik rövidítés. Ezt aztán már csak Murray bírta lábbal és fejjel, 7-4-re nyerte, így négy szettben legyőzte Ferrert, az elődöntőbe jutott, ahol a francia Jo-Wilfried Tsonga lesz az ellenfele.