Nos, azt a meccset simán, 4-1-re lehozták Messiék, a hétvégén azonban bekövetkezett az, amire Pep mester célzott, a Villarreal elleni döntetlennel hét pontra nőtt a katalánok és a Zaragozát legyőző Real közötti távolság. Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy mostantól érdektelenné válik a spanyol bajnokság, szinte biztos, hogy sem a Madrid, sem pedig a Barca nem hozza le hibátlanul a hátralévő meccseit, mindkettő botlik még, a kérdés csak az, hányszor és mekkorát. Első ránézésre a hét pontos hátrány könnyen ledolgozható, főként akkor, ha a Barca nyeri majd az április 21., vagy 22-én a Camp Nouban sorra kerülő El Clásicót. Van azonban néhány adat, amely némiképp gyengíti a fenti következtetést, ergo megerősíti Guardiola vélekedését, miszerint a verseny eldőlni látszik.        

Az egyik érv a Real végső győzelmére maga a tavaszi program. 

A bajnoki menetrend adott, mindkét csapatnak 18 mérkőzést kell még játszania (kilencet otthon, kilencet idegenben) február 4.-e és - a június 8-án kezdődő Eb miatt - május 12.-e között. 

A Bajnokok Ligájában is áll még a két sztárklub, a Barcelona február 14-én, a Madrid egy héttel később kezdi a nyolcaddöntőt a Leverkusen illetve a CSZKA Moszkva ellen. Feltehetően mindketten továbbjutnak, a negyeddöntők és az elődöntők sorsolását március 16-án tartják, ekkor eldől, hogy elkerülik-e egymást a május 19.-ei fináléig, vagy korábban találkoznak. Az előbbi forgatókönyv szerint - és természetesen sikeres szereplés esetén - tehát a BL-ben még hét mérkőzés vár rájuk. 

A Spanyol Kupa már csak a katalánoknak jelent plusz elfoglaltságot, és ennek most nem biztos, hogy örülnek Barcelonában. Mindjárt a héten, február elsején Valenciában vizitál a Barca, ahol a harmadik számú, a bajnoki bronzéremre legesélyesebb csapat ellen játszik elődöntőt, majd egy héttel később visszavágót. Az egymeccses finálé időpontját még nem jelölték ki, de az imént említett Eb-kötelezettség miatt biztos, hogy május közepéig azon is túl kell lenni. 

Mindent összevetve, ha a Real Madrid eljut a BL-döntőig, akkor 106 nap alatt (február 4. és május 19. között) 25 mérkőzést játszik, legrosszabb esetben - ha a CSZKA ellen kiesne a BL-ből - csak 20-at. Ugyanez a Barcelona esetében - feltételezve a Spanyol Kupa illetve a Bajnokok Ligája döntőjéig való menetelést - 109 nap alatt 28, de minimum 22 meccs. Mindez azt jelenti, hogy mostantól három és fél hónapon át mindkét együttesnek 4-5 naponként pályára kellene lépni, ami az ő szintjükön is megerőltetőnek tűnik. 

Kétségtelen, hogy José Mourinho érezheti magát, ha nem is kényelmesebb, de könnyebb helyzetben, egyrészt ugye a hétpontos előny miatt, másrészt a kevesebb mérkőzés okán. A döntő persze az lesz, hogy melyik edző tud több friss játékost bedobni, ki képes úgy forgatni, rotálni a keretét, hogy a futballistái a legjobb erőállapotban és formában legyenek. A Real-szurkolókat ebből a szempontból túl nagy meglepetés nem érheti, Khedira hamarosan felgyógyul a bokasérüléséből, egyedül Di María kisése okoz némi gondot. Guardiolának ugyanakkor több hiányzót is pótolnia kell, Afellay és Villa után néhány hétre Iniesta is kiesett. Bár amíg a katalán edző olyan labdarúgókat tud előhúzni a ,,semmiből", mint a legutóbbi fordulóban csereként debütáló Tello, addig nagy baj nem lehet.

A sűrű program nem csak a Barcelonának okozhat problémát, hanem a már említett Valenciának is. Azzal, hogy a Denevérek az Európa Ligában is érdekeltek, még feszítettebb tavasz előtt állnak, ha ugyanis a kupában és az EL-ben is megcélozzák a végső győzelmet - márpedig valamit nyilván nyerni akarnak -, akkor nem kevesebb, mint 30 mérkőzés vár még rájuk. A prioritás egyértelmű, a Valencia számára a Spanyol Kupa megnyerése tűnik elérhetőbbnek, még akkor is, ha ehhez a Barca elleni párosmeccset, majd a döntőt - feltehetően a Bilbaóval - kell sikeresen megvívnia. 

Hogy Barcelonában van-e ilyenfajta fontossági sorrend, azt csak sejthetjük, minden bizonnyal még inkább megnőtt a BL-győzelem jelentősége, hisz az további két trófea elnyerésére - Európai Szuperkupa, klubvilágbajnokság - adhat lehetőséget. Egy biztos, óriási blama lenne, ha az utóbbi években hazai és nemzetközi szinten sikert-sikerre halmozó csapat az idén mindenről lecsúszna. Márpedig amióta Guardiola irányítja az együttest, most van erre a legnagyobb esély. Mindezt nyilván kevesen tudják elképzelni - én sem -, de most reálisan számolni kell vele. 

Még egy adalék, ami miatt  - ha igazak a pletykák - Mourinho bajnoki arannyal zárhatja madridi tevékenységét. Amióta Guardiola ül a Barcelona kispadján, a katalánok a 20. fordulókig rendszeresen több pontot vertek a Realra, de ez az előny évről-évre csökkent. 2009-ben 53-41, 2010-ben 52-47, 2011-ben 55-51 volt a pontszámbeli különbség a bajnokság ezen szakaszában - most viszont 45-52 az állás. Ez még mindig nem perdöntő, ám ha azt is megnézzük, hogy ezekben az években miként alakult a hátralévő 18 forduló összesített mérlege a Barcelona szempontjából, akkor a következőt látjuk: 2009-ben 34-39, 2010-ben 47-49, 2011-ben 41-41. Azaz, bár itt is folyamatos a csökkenés, a Barcelona az utóbbi három bajnokság tavaszi szezonjában egyszer sem szerzett több pontot, mint a Real. A katalánoknak az idén hetet kellene ráverniük legfőbb riválisukra, Guardiola tehát nem blöffölt, amikor - még öt pontos hátránynál - kijelentette, hogy az újabb pontvesztés a bajnoki címbe kerülhet. 

Hogy mégis miben bízhatnak Xaviék? Leginkább magukban, az ugyanis eddig általában bejött. Aztán abban is, hogy súlyosabb sérülés nélkül megússzák a tavaszt. Ha ez sem elég, marad a kapitális közhely, miszerint a futballban minden megtörténhet. Még az is, hogy a tetemesnek tűnő hátrány, az erőltetett menet ellenére a Barcelona az idén megint megnyer mindent. Ehhez viszont már nem elég a kivételes tudás, jókora szerencsére is kell hozzá.