A huszadik század első felében és közepe táján még leginkább a feljutás-kiesés vagy a bajnoki cím kérdését igyekeztek könnyebben eldönteni a klubvezetők. Puskásék vagy Alberték idejében az NB I-ben is jellemző volt, hogy az utolsó fordulókban azok a csapatok, amelyek helyezése már nem nagyon változhatott, leadták a meccseket aktuális ellenfelüknek. Sokszor még pénz sem kellett a dologhoz, csak az "úri becsületszó", hogy a következő idényben visszaadják a kölcsönt. A nyolcvanas években kerekedett ebből nagy botrány Magyarországon, aminek kapcsán Esterházy Márton egy interjúban elismerte, hogy állandó volt a bundázás. Ő például pont egy ilyen "kölcsönvisszaadós" mérkőzésen találkozott először a dologgal 18 évesen. Saját bevallása szerint csak akkor maradhatott volna tiszta, ha visszavonul, annyira átszőtte a rendszert a manipuláció.
Az emlékezetes 1984-es Volán-Honvéd 6-6-ról viszont azt állítja a csatár, hogy tiszta volt. A Volán bennmaradásához egy pont kellett, az ő gólkirályi címéhez 3 találat, mindkettő összejött, csak épp a szövetség törölte az eredményt. Esterházy szerint ebben az esetben pont mellényúltak az illetékesek.
Kicsivel korábban, 1983-ban azonban jó helyen tapogatóztak, amikor júliusban gyanússá vált 57, egymást követő sorszámú totószelvény. Két bandát sikerült felderíteni, egy kecskeméti-budapesti és egy szekszárdi irányításút, amelyek valószínűleg több száz mérkőzésbe nyúltak bele. Több mint 200 játékos és 13 játékvezető bukott le velük együtt, de csak a szervezők mentek a dutyiba, a focisták kisebb-nagyobb eltiltásokkal megúszták az ügyet. Csakúgy, mint 1989-ben, amikor az 1986-os és az 1988-as bajnokság néhány fordulójában bukkantak megvásárolt meccsekre. Kiderült, hogy '86-ban a debreceni tanács óriási pénzt fektetett a Honvéd elleni utolsó körös 1-1-be, amivel a hajdúságiak az NB I-ben maradtak. Ezen kívül még néhány találkozóról derült ki, hogy azokon bundáztak, és válogatott játékosok, neves edzők is belekeveredtek az ügybe. Mezey György ekkoriban volt másodszor szövetségi kapitány, és később úgy emlékezett vissza, hogy gyakorlatilag a rendőrség állította össze a nemzeti csapatot a vb-selejtezőkre, mivel többen eljárás alatt álltak. Végül igazán nagy büntetések ezúttal sem születtek, az akkor lebukottak közül néhányan például ma is a magyar futball elsőszámú vezetői és szakértői közé tartoznak.
A kilencvenes évek csendesen teltek Magyarországon, de lehet, hogy csak azért, mert az egyébként is zavaros időszakban nem volt idő arra, hogy a bundaügyekkel foglalkozzanak. A 2000-es években jelentek meg új fogadási formák a sport körül, és ezekkel párhuzamosan kerültek elő újabb ügyek. Például 2003-ban Videoton-játékosok jelezték, hogy kispesti ellenfeleik megkeresték őket, hogy veszítsék el az egymás elleni mérkőzésüket. Végül Hamar Istvánt, Némedi Norbertet, Tóth Norbertet és Pomper Tibort tiltották el hosszabb-rövidebb időre. 2009 végén pedig a bochumi ügyészség derített fel egy egész Európát behálózó szervezetet, ami a magyar bajnokságba is bele-belenyúlt. Mivel az eljárás javában tart, több embert letartóztattak, és a pontos eredmények még nem ismertek, ezt az esetet most (még) nem piszkáljuk.
A topligák sem kivételek
Kisebb-nagyobb csalások természetesen a nagyobb bajnokságok történetét is végigkísérték, közülük a Bundesligában volt az első nagyobb balhé. Horst-Gregorio Canellas, a Kickers Offenbach elnöke 1971 nyarán az 50. születésnapjára rendezett kerti partin teregette ki a szennyest. Bemutatott egy hangfelvételt, amin a Hertha két játékosát győzködi, hogy adják el csapata számára az utolsó fordulóbeli meccset, de azok nem hajlandóak, mivel már megegyeztek az Offenbach riválisával, a Bielefelddel. A vizsgálatok után a Hertha, a Stuttgart, a Schalke, a Bielefeld, a Duisburg és a Braunschweig összesen ötven játékosát - köztük Varga Zoltánt -, egy edzőt és hat sportvezetőt tiltottak el. A magyar csatárt egyébként első körben örökre kizárták a sportból, de mivel együttműködött a nyomozásban, vádalkut kötöttek vele. Két évig nem játszhatott Németországban, de külföldön pályára léphetett. Így került előbb a skót Aberdeenhez, majd a holland Ajaxhoz.
Legközelebb 2005-ben állt a bál a németeknél, amikor a Paderborn-Hamburg kupameccsen a hazaiak 0-2-ről 4-2-re fordítottak, többek közt két véleményes büntetővel, amiket Robert Hoyzer játékvezető fújt be. A sporit saját kollégái meszelték be a szövetségnél, és kiderült, hogy egy horvát gyökerű szerveződés utasítására több másod- és harmadosztályú, valamint kupatalálkozót is elfújt. Eltiltások, börtönbüntetések következtek neki, néhány játékosnak és a megbízóknak is. Utóbbiak a börtönből is "dolgoztak", és szintén érintettek a bochumiak által 2009-ben felgöngyölített botrányban.
A jó borok, a szép nők, a napsütés és a pizza után a maffia az egyik leggyakoribb dolog, ami Olaszországról eszünkbe jut. Hát miért épp a labdarúgásba ne folyt volna bele a szervezett bűnözés? 1980-ban pattant ki a Totonero-botrány. Kiderült, hogy illegális fogadási rendszerek üzemeltetői egy egész seregre való játékost, edzőt és játékvezetőt vettek rá a csalásokra. Emiatt a Milant és a Laziót leküldték a másodosztályba, a Perugiát, az Avellinót, a Bolognát, a Palermót és a Tarantót pedig pontlevonással büntették. Válogatott játékosok sorát tiltották el, köztük Paolo Rossit. A csatár végig tagadta bűnösségét, és később az egyik koronatanú is azt mondta, őt valóban csak belekeverték a dologba. Mindenesetre közvetlenül az 1982-es világbajnokság előtt visszatérhetett, három meccs alatt formába lendült, és végül vb-címre vezette a squadra azzurrát.
Az érintett kluboknál nem nagyon tanultak az esetből, és 1986-ban újabb ügy pattant ki. A Lazio ezúttal is benne volt, ahogy a Serie A-ból az Udinese is. Rajtuk kívül még hét csapatot büntettek újabb pontlevonásokkal, és megint eltiltottak jó néhány focistát és vezetőedzőt.
2006-ban, néhány héttel a világbajnokság előtt tört ki a következő nagy balhé. Luciano Moggi, a Juventus elnöke bukott le először, majd a Milan, a Fiorentina, a Lazio és a Reggina is belekeveredett. Ezúttal nem fogadási ügyről, hanem a jó öreg motivációról, a szép eredmény eléréséről volt szó. Az érintett vezetők telefonon rendelték meg a mérkőzéseikre a nekik szimpatikus játékvezetőket, akik aktívan hozzá is járultak az eredmények befolyásolásához. Először példás, igazán elrettentő büntetéseket javasoltak. Majd' mindegyik csapatot száműzték volna a Serie A-ból - a Juvét egészen a harmadosztályig kergették volna -, és kemény pontlevonásokat is kiszabtak.
A klubok azonban polgári bíróságra akarták vinni az ügyet, az pedig akár Olaszország nemzetközi versengésekből való kizárásához is vezethetett volna, így végül egy kis összekacsintás mellett enyhítették a büntetési tételeket. Csak a torinói Zebráknak kellett elhagyniuk a Serie A-t, és mindegyik együttes behozható hátrányból indult a következő bajnokságban. Emellett a Juventus két utolsó bajnoki címét is elvették, a 2005-öst senki nem kapta meg, a 2006-ost pedig az Internek adták. Ezekből a döntésekből egyébként a milánói kék-feketék jöttek ki a legjobban, hiszen évekig uralták az olasz klubfutballt, a Milan csak az előző szezonban tudta megtörni a városi rivális sorozatát, a Juventus pedig mostanra állt talpra, és immár a bajnoki cím egyik fő esélyese. A németországi világbajnokságon egy újabb győzelemmel vigasztalták magukat a taljánok, akiknek ezek szerint jót tesznek az ilyen botrányok. Az ügy kapcsán egyébként Luciano Moggit öt év négy hónap börtönre ítélték első fokon, de ő természetesen fellebbezett.
A kilencvenes évek elejének francia labdarúgását az Olympique Marseille uralta, amely 1993-ban Európában is csúcsra ért a Bajnokok Ligája-győzelemmel. Csakhogy az elnökük, a köztársasági elnöki pozícióra is pályázó politikus, Bernard Tapie kicsit rásegített a tündöklésre. A Valenciennes elleni találkozó előtt megkente az ellenfelet, ráadásul más korrupciós ügyei is előkerültek, és belebukott. Magával rántotta a csapatot is, amelytől elvették az 1993-as bajnoki címet, nem játszhatott az Európai Szuperkupáért és a Világkupáért sem, valamint a másodosztályba küldték őket. Tapie-t meg a börtönbe.
Portugáliában 2004-ben nézett szét komolyabban a rendőrség a futballberkekben korrupciós ügyek után kutatva, és nem is dolgoztak hiába. Több klubról - köztük a Portóról - is kiderült, hogy játékvezetőket fizettek le. Pontlevonásokat, kizárásokat szabtak ki, 26 bírót eltiltottak, a labdarúgó szövetség korábbi elnöke pedig felfüggesztett börtönbüntetést is kapott.
Az Atlanti-óceánon meg az Urálon túl is vannak ügyek
Természetesen Európán kívül is szép számmal találunk bundaügyeket. Sokak szerint Argentína 1978-as, hazai pályán szerzett világbajnoki címét sokkal inkább az állami vezetésnek, mint a csapat teljesítményének köszönhette. A játékvezetők az egész torna során támogatták a hazaiakat - lásd még Törőcsik és Nyilasi kiprovokált kiállítását az első fordulóban -, a második csoportkörben pedig lehet, hogy Peru csapatát vonták be a "buliba". A nagy rivális brazilok szerint legalábbis minimum feltűnő, hogy a korábban remekül teljesítő perui védelem hat gólt kapott az argentinoktól, akiknek ilyen nagy különbségű győzelemre volt szükségük a döntőbe kerüléshez. Perunak meg állítólag arra a harmincötezer tonna gabonára, amit fizetségül kaptak.
Persze a brazilok sem szentek. Náluk például 2005-ben borult ki a bili, amikor kiderült, hogy két játékvezető fogadott el meccsenként 4500-6500 amerikai dollárnak megfelelő összeget azért, hogy egyik vagy másik csapatot kicsit megsegítse. A kérdéses találkozók eredményeit törölték, és az újrajátszott mérkőzéseken többször is változott a kimenetel. 2009-ben pedig egy másodosztályú találkozó vált finoman szólva gyanússá. A bajnoki címhez és a feljutáshoz Maranhãónak nagy különbségű győzelemre volt szüksége az utolsó fordulóban. A meccs hajrájának kezdetén még 2-0 volt az állás, a végén pedig 11-0. Kilenc perc alatt kilenc gól esett, ami csodálatos teljesítménynek is tűnhetne, csak kicsit béna lett a kivitelezés. Az ellenfél játékosai szinte csípőre tett kézzel nézték a show-t, sőt kis híján ők álltak neki öngólokat lövöldözni, amikor a bajnokaspiráns támadásai elakadtak. Természetesen az eredményt törölték, a klubokat pedig megbüntették.
A "szenzációs" 9 gól
Ázsiában a világgazdaság élére törő Kína a fogadási csalók legkedveltebb terepe. 2010 februárjában két csapatot zártak ki a helyi szuperligából, de néhány héttel később újabb klubokról és játékosokról derült ki, hogy nyakig benne vannak az ügyben. A megfelelő büntetéseket itt is kiszabták, de maga a rendszer változatlan maradt, annak ellenére, hogy helyi szakértők szerint eleve magában hordozza a csalás lehetőségét.
Kérdés persze, hogy kizárható-e egyáltalán valahol a manipuláció. Az erre szakosodott "bennfentesek" szerint nem. Az utóbbi években több lebukott csaló is nyilatkozott a módszereiről, és egybehangzóan állítják, hogy a bunda kiirthatatlan. Mindig lesz olyan játékos, edző vagy bíró, akinek tartozásai, életvitele miatt kicsit több pénzre lesz szüksége, és ezért hajlandóak lesznek néha a labda mellé rúgni, rosszul cserélni vagy buktatásnak nézni egy műesést.