Az NB II Nyugati csoportjában szereplő Veszprém alapos változáson ment át télen. Érkezett a csapathoz az ősszel még Szolnokon dolgozó Vágó Attila, és vele együtt több egykori játékosa is. Többek közt a több mint 400 első osztályú meccsel büszkélkedő 37 esztendős Molnár Zoltán.

„Az első osztályban minden feljutó csapatnak a legnehezebb esztendő az első év. Így van ez a Szolnoknál is. Azért eresztették szélnek a csapat nagy részét, mert úgy gondolták, kevesebb pénzből is képesek lehetnek hasonló produkcióra. Saját teljesítményemet úgy ítélem meg, valamivel jobban ment a játék, mint a csapatnak. Nem vagyok már húsz éves, de úgy érzem, még van bennem annyi, hogy a VFC-nek segítsek. Egyelőre fél évre írtam alá Veszprémbe, de mivel én mindig hosszú távra tervezek, ezért azt gondolom, ha kiharcoljuk a bennmaradást, újra tárgyalóasztalhoz ülhetünk a veszprémi vezetőkkel” – mondta az MTK egykori védője a naplo-online.hu-nak.

Molnár elmondta, minden szakembernek megvannak a saját emberei, neki csak a válogatottság elmaradása miatt van hiányérzete.

„Minden edző, legyen az egyesületi tréner, vagy szövetségi kapitány, vannak emberei. Ha most azt kérdezné, hogy én a Vágó Attila embere vagyok-e, a válaszom, azt gondolom, igen. Akkoriban, amikor szerintem a legjobban ment a játék, nyolc alkalommal voltam válogatott kerettag, de mindig csak kispadoztam, pályára nem léptem. Emiatt van némi hiányérzetem, ám mégsem meghatározó probléma az életemben. Akadnak olyan játékosok, akiknek megadatott a válogatottság és mégsem tettek annyit a fociért, mint én. Ilyen szempontból nézve viszont azt mondhatom, elégedett vagyok, nem hiányzik pályafutásomból a válogatottság” – fogalmazott a kőkemény hátvéd.