Győzködni nem fogok senkit, csak leírom az érveimet.
Már a csoportokkal történő egyeztetés előtt eldöntöttem, hogy nekem ez sok. Fater ’99-ben vitt ki először meccsre, az első bérletemet 5 évvel később, a László Csaba neve által fémjelzett szezonban vettem meg. Az túlzás, hogy rendszeresen, de amennyire egy vidéki kollégista lehetőségeihez képest tud, jártam az nb2-ben is meccsre, nagy lelkesedéssel. Szocializációm szempontjából talán legfontosabb éveimet bármilyen nemű Fradi-siker nélkül voltam képtelen eltölteni, mégis egy életre szóló házasságot kötöttem a klubbal, amit soha nem fogok megtagadni.
Az első, nagy várakozásokkal teli nb1-es szezon csalódásai után kezdődött el a mostani, szurkolók szempontjából rendkívül káros időszak. A Berki-féle vezetés által ügyesen kiprovokált Diósgyőr elleni balhé után, természetesen először Magyarországon, bevezették a szurkolói kártyát, amellyel szemben nem voltunk elég egységesek, az akkori események egyenes úton vezettek a mostani történésekhez, úgyhogy teljesen egyértelmű, késő már tiltakozni.
Én mégis meghúzok most egy határt. Elég volt. 15 éve járok meccsre, soha semmilyen kárt nem okoztam a klubnak, és mégis folyamatosan provokálnak, megaláznak olyan emberek, akikre senki nem fog már emlékezni, mikor én még mindig fradista leszek. Mivel érdemeltem én ki, hogy tenyérlenyomattal juthassak be imádott csapatom mérkőzésére? Vagy a több ezer hozzám hasonló habitusú ember? És nem, nincs félnivalóm, mégis azt mondom, ez már sok és ebbe nem megyek bele. Mert ha mindig csak egy kicsit engedünk, a végén azon kapjuk magunkat, hogy teljesen elfogyott a gerincünk.
Nincs racionális érv a szkennelés bevezetése mellett. Rengeteg alkalmi meccsrejárót elriaszt, a stadionban található több száz kamera bőven elég kellene, hogy legyen a „balhézók” kiszűrésére és az ingyen meccsre járók problémája sem fog megszűnni, hiszen aki látott már ilyen aktust, az tudja, hogyan zajlik és azt is, semmilyen szkenner nem oldja meg, kizárólag személyi cserék tehetnék ezt meg, amelyek nyilván nem fognak megtörténni.
Személyes ellenérzéseimet csak tovább fokozták tehát az „egyeztetésről” szóló hírek. A csoportok által 10 éve nem látott fantomszurkoló, meg a már beszélgetés előtt megírt kommüniké a klub részéről. A csoportok közleménye után megjelent fradi.hu-s propagandacikkek, a hihetetlen érdeklődésről és a többi, szurkolók megosztását célzó intézkedés…Vajon a klubházban dolgozó valódi fradisták, akik néhány éve még csak egyek voltak közülünk, hogyan néznek bele a tükörbe?
Tudom, hogy ezt a csatát a szurkolók nem nyerhetik meg. Túlságosan megosztottak vagyunk, olyannyira, hogy egy vezetőség vs. szurkoló konfliktusban vannak olyanok, sőt lehet, hogy többségben vannak az olyanok, akik a vezetőség oldalára állnak. Kádáristán, proli módra gondolkodunk, nincs bennünk állampolgári tudatosság, még mindig azt gondoljuk, mindig mindent feltétlenül el kell fogadnunk, nem tanultuk meg, hogy együtt van érdekérvenyesítő és nyomásgyakorló képességünk, horribile dictu, jogaink. Hihetetlenül hangzik és a világ más Fradi-szintű táborainál elképzelhetetlennek tűnik, de így van. Én azonban tartom annyira az „egyeztetés” során megalázott szurkolókat, hogy szolidaritást vállalok velük, ha már egyszer azzá tették a Fradi táborát, ami. Egy Európa- szerte rettegett közösséggé, amelyről hatásvadász videókat lehet készíteni, ha játékosok idecsábításáról van szó, de ha már kéréseik is vannak, azt basznak méltányolni. A képükbe, és az így én képembe is köptek, ha nem lettek volna már eleve ellenérzéseim a szkennerrel kapcsolatban, már ez elég lett volna, hogy meggondoljam magam.
Mint említettem, győzködni senkit nem fogok, de aki kiváltja a kártyát, számoljon azzal, hogy a Fradi meccs nem lesz többé olyan, mint volt. A vezetőség nem titkolt célja a szervezett szurkolói csoportok megtörése, hiszen pontosan tudták, ebbe ők nem fognak belemenni. Új stadion, új szurkolói kultúra. Tombolás és pokol helyett moraj és tapsolórúd.
Nem mondom, hogy soha többet nem megyek Fradi meccsre, de egy darabig biztosan nem. Nekem a Fradi nem egy focicsapat, ilyen áron nem kell EL sem – halkan teszem hozzá, az eddigi igazolásaink közül egyedül Benji Lauth tűnik valódi erősítésnek, a többiek jó esetben pótolhatják majd a távozókat, de ezzel nincs bajom, én az idei csapatunkat is nagyon szerettem.
Sokunk rémálma tehát valóra vált az új stadion megépülésével. A fejesek nem kérnek az összetartó és ha kell, kritikus közösségekből, szurkolókból. Mi meg túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy ellenálljunk, hisz akár ha csak egy ártatlan szurkoló távol marad emiatt, már vesztettünk. És ne legyen kétsége a más csapatok hasonlóan gondolkodó drukkereinek: mi csak a kísérleti nyulak vagyunk, ha nálunk befejezik a munkát, a többi tábor szétaprózása már gyerekjáték lesz. Idő kell ahhoz, hogy ezt megemésszem és odatartsam nekik a tenyerem. Mindenesetre a sírfeliratot már most elkészíthetjük: "Ferencváros B-közép, élt: 1928-2014".
Ha tetszett a cikk,kövesd a blogot Facebookon is, ITT!