Lebukott Darja Piscsalnyikova. Már megint. Merthogy a diszkoszt a londoni olimpián majdnem a legmesszebbre hajító hölgy 2008 és 2011 között már beiktatott egy röpke pauzát ígéretes ívű pályafutásába. Igen, akkor is doppingolt. Aztán persze meg- és visszatért – meg sem állt az olimpiai dobogó második fokáig. Most viszont aligha lesz számára visszaút: az örökös eltiltás mellett vélhetően ötkarikás ezüstérmét sem tarthatja meg. Újabb csapás a koksztársadalomnak.

Szegény Darja Piscsalnyikova. Elérte a végzet – olvasom az orosz sportolónő drámájáról szóló tudósítást. Mindig riasztó az efféle bulváros felütés. A kereskedelmi televíziók horror-híradóin szocializálódó olvasó szorongó szívvel, ijesztő rémképeket vizionálva várja a folytatást: a végzetes röppályára induló gerely/diszkosz/ szöges cipő vezetett a tragédiához; a dédi szamovárjával sújtott le a felszarvazott udvarló; a maják előrehozták a világvégét. Aztán szinte felsóhajtunk: ez csak egy mezei doppingügy.

Pedig több annál. Jó, Piscsalnyikova csacskaságától még nem fog bedőlni az orosz gazdaság, nem esik vissza az egy főre jutó vodkafogyasztás vagy a murmanszki halpiac forgalma, és úgy általában nem fordul ki a világ a négy sarkából, de azért illik komolyan venni az esetet. Mert nem Piscsalnyikova papa szeme fénye az első, aki lebukott a londoni olimpia érmesei közül. A fehérorosz Nagyezsda Osztapcsuk például hiába bizonyult a legjobb versenyzőnek a női súlylökés versenyszámában, mert edzője a műsoron kívüli „sulyokelvetésben” még rajta is túltett. Alekszandr Jefimov a játékok előtt doppingszert csempészett tanítványa ételébe, aki ugyan megnyerte az aranyérmet, de nem sokkal a diadal után fény derült a mester kicsit sem mesteri húzására. A tréner utóbb azzal érvelt, hogy ő csupán segíteni próbált a nem éppen kirobbanó sportformának örvendő versenyzőjén, de ez sem őt, sem a bukott bajnokot nem menti fel. Szegény Osztapcsuk persze telesírta a sajtót, hogy őt milyen galád módon megvezették, és egyébként is: már a koksz szó hallatán kirázza a hideg. Csakhogy neki is tudnia kell, hogy mindig a sportoló felel a szervezetébe került anyagokért. Gondoskodnia illik a reggeli ruszli garantáltan szteroidmentes fogyasztásától, teaszürcsölés közben sem árt belelapozni a legfrissebb WADA-kiadványba (kiváltképp akkor, ha az edző készítette a főzetet…), és ha kellően óvatos, még a nagyi vasárnapi húslevesét is bevizsgáltatja.

Hibázott Piscsalnyikova, Osztapcsuk és Jefimov is. Az indíték persze valahol érhető, egy igazi sportember mindenkor a legtöbbet próbálja kihozni magából, talán még az egykorvolt NDK-sok is meggyőződéssel mormolták, hogy „citius, altius, fortius”, miközben kapkodták be a különféle tablettákat. Csak éppen nem esik jól a keserű pirula, ha lebukás lesz a dologból. Darja Piscsalnyikova is bizonyítani akart, megmutatni, hogy van benne kurázsi, no meg hogy lehet ő még a haza hőse. Ehhez viszont erőre és mindent lebíró akaratra volt szüksége, és mivel Puffin lekvárral egyetlen táplálék-kiegészítő szaküzletben sem tudtak szolgálni, jobb híján maradt az oxandrolon.

Az ítéletre váró bűnös persze olykor morfondírozik, hogy talán megúszhatta volna. Mert Piscsalnyikova nem a londoni olimpia alatt vagy közvetlenül a játékok előtt nyúlt tiltott szerekhez. Egy tavaly májusban leadott mintáját vizsgálták meg újra egy új módszerrel. A hivatalos szabály szerint nyolc évig őrzik a doppingmintákat, s mivel a tiltott teljesítményfokozók elleni harc (háború) egyre nagyobb méreteket ölt, s egyre több forradalmi újdonsággal próbálják lefegyverezni a tilosban járókat, lassan érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a hivatalos olimpiai eredményhirdetésre csak nyolc esztendő elteltével kerüljön sor.

Mert a csalók közül bárki lebukhat. A legnépszerűbbek, a legszerethetőbbek is. A halál torkából visszatérő, feddhetetlennek hitt Lance Amstrongnak vagy a bűbájos Marion Jones-nak sem volt – nem lehetett – kegyelem.

Darja Piscsalnyikovának is viselnie kell tettei következményét. Most biztosan haragszanak rá Oroszországban, a vérmesebbek egyenesen kiutasítanák az országból, de azért nem küldik retró-Gulagra, és vélhetően nem tesznek neki keresztbe, ha a jövőben diszkoszkészítő kisiparosként kívánna karriert építeni. Az esete mindenesetre példa – az elrettentőek közül való. Üzenet azoknak, akik tisztességtelen eszközökkel próbálják legyőzni a becsületesen készülő sporttársakat. Félhetnek, akik doppingolnak.

S ki tudja, időnként tán még a korabeli C-vitaminnal tunningolt NDK-sokon is átfut a jeges rémület.