Nagyon szép eredményt ért el a labdarúgó válogatottunk szombaton Bukarestben. Rengeteg magyar futballszurkolónak szereztek ezzel örömet és adtak reményt is, hogy végre van valami esély, hogy kijussunk egy nemzetközi tornára! Én azonban óva intenék mindenkit a túlzottan optimista elvárásokkal kapcsolatban!

         A selejtező sorozatnak Pintér Attilával vágott neki a válogatott és nagyon hamar kiderült, az MLSZ vezetői számára is, hogy nem ő a megfelelő ember erre a posztra. Hogy miért nem, azt most hagyjuk! Elmúlt, vége és szerintem senki nem akarja viszontlátni őt szövetségi kapitányként. Jött Dárdai az idén sorra kerülő 3 selejtező erejéig-előreláthatólag.

          Jött, látott és ha nem is győzött, de nem is kapott ki! Sőt... De ne szaladjunk ennyire előre! A múlt hét elején összeállt a keret és megkezdte a válogatott a felkészülést a romániai selejtezőre. Ezzel egyidőben a sajtó elkezdte faggatni Dárdait, hogy mégis miképp és hogyan képzeli el a csapatot, a játékot? Meg azt is kérdezték, hogy felkészültnek tartja-e magát erre a posztra? Ő pedig válaszolt. Elmondta, hogy vannak még hiányosságai, amit mindenképp szeretne pótolni és elmondta azt is, hogy -ettől függetlenül- azért nem most lépett le a falvédőről. A csapatról nem mondott semmi konkrétumot (Dzsudzsák kivételével, ami azért nem volt egy hétpecsétes titok), csak annyit, hogy szervezett lesz, elszánt és egységes. Ezek fényében a magam részéről egy szoros, parázs mérkőzést vártam és egy egygólos vereséget! Tévedtem, ami az eredményt illeti- hála Istennek és a válogatottnak-, de egyáltalán nem bánom! Ami a lényeg, hogy azt kaptam, kaptuk a válogatottól, amit a szövetségi kapitány megígért! A mérkőzés, mint általában a döntetlennel végződő parázs meccsek, eldőlhetett volna ide is és oda is. Ha megadják Szalai gólját, vagy az egyenlítés után Nikolics lövésébe nem érnek bele, akkor talán 3 pont is lehetett volna az egyből! Sajnos, ez fordítva is igaz, ha az oláhoknak lett volna szerencséjük a mi kapunk előtt az első félidőben, akkor akár ki is kaphattunk volna! Kár ezen már filozofálni-szereztünk egy pontot és egy gólt olyan helyen, ahol ez már régen sikerült! Nézzük inkább, hogy mit hozhat a jövő! Dárdai még két mérkőzésen ül a kispadon. Az első a Feröer-szigetek elleni, ahol akkor is nyernünk kell, ha én vagy egy másik szurkoló ülne le a padra kapitányként! A keményebb dió a finnek elleni hazai meccs lesz. Néztem a görögök elleni meccsüket és nem véletlenül szerezték meg az egyik pontot, véleményem szerint! Az a meccs nem lesz sétagalopp Geráéknak, mondhatni vízválasztó csata lesz. Ha nyerünk, akkor reális esélyekkel lehet számolni, ellenben ha nem szerezzük meg a 3 pontot, akkor olyan pengeéles szitu alakulhat ki a csoporton belül, hogy ember legyen a talpán, aki abból jósolni tud! Az utóbbi idők tapasztalatai azt sugallják, hogy nekünk nem sok jó nézne ki a kijutási esélyeket illetően! De, és most egy kicsit optimista leszek, hazai pályán telt házas stadionban legyőzzük a finneket! Az esélyeink jók ebben az esetben, ha a tabellát nézzük! Igen ám, csakhogy azt ne hagyjuk ki a számításainkból, hogy Dárdainak sikerült összeszedni a lehető legjobb keretet per pillanat! Viszont Bukarestben összeszedtünk 7 sárga lapot és a finnek elleni meccsre is számolhatunk legalább hárommal, így mire a sorozat vége felé közeledünk szép lassan elfogy a csapat. Egyik meccsen 2, a másikon meg 3 meghatározó (azaz jelen pillanatban pótolhatatlan) játékos esik majd ki a csapatból. Ez a tény jelentősen csökkenti annak az esélyét, hogy reális cél legyen a kijutás! Azt már meg sem említem, hogy a sárga vagy-ne adj' Isten piros- miatti eltiltások mellett a sérülések is közbeszólhatnak a keret összeállítását illetően. Ezek olyan rizikófaktorok, amikkel mindenképpen számolni kell, azonban van még egy, még pedig az, hogy ki lesz a szövetségi kapitány a finnek elleni meccs után? Mert, hogy esetünkben az sem mindegy! Dárdai jött , látott és bebizonyította, hogy a nem sokra tartott válogatott játékosok ki tudják tenni a szívüket-lelküket a pályára, tudnak harcolni, küzdeni egymásért, a szurkolókért, a nemzeti színekért! Végignézve a pro-,és "tökömtuggyamilyen" licence-szel rendelkező edzői karon, nem tudom elképzelni, hogy valaki közülük hasonló habitussal rendelkezne!

        Dárdai helyében én tartanám magam a 3 mérkőzéshez, ugyanis ő azzal tudna igazán segíteni a magyar labdarúgásnak, ha visszamenne Berlinbe és elvégezné a szükséges tanfolyamokat, megvalósítaná a terveit (ti: Hertha BSC vezetőedzője lenne) és az így szerzett tapasztalatokkal jönne haza és reformálná meg a labdarúgásunkat az alapoktól a csúcsig! Persze, mi szurkolók ezzel nem járnánk jól most! De hosszútávon...